barátság...szerelem... - téma hozzászólásai
Pont Te Kellesz Ifjúsági Információs Pont
Betűméret állítása:

barátság...szerelem...


Létrehozta: szerettelek
Szia Laci! Egy számomra komoly problémával kereslek meg. Van egy régóta jó barátom. akivel mindig jóban voltunk, jókat dumáltunk. Sosem hittem a fiú- lány barátságban igazán, de vele nem volt gond, nem is volt igazi olyan mindet megosztós barát, nem szoktam a legmélyebb dolgaimat megmutatni neki. De amikor elhagyott a fiúm, ő nagyon rövid időn belül totál nyomulni kezdett. Először nem bántam annyira, de mindjárt az elején meg akarta fogni a kezemet, nem érezte, hogy én még az előzőt sem hevertem ki. Olyan erőszakos volt, hogy a nyílt utcán is totál letámadott. Igazában ez a fiú vallásos, és sosem éreztem, hogy ennyire vonzódna irántam. Engem ez totál taszít. akkor eddig is megjátszotta csak, hogy barátom. Mikor pedig rájött, hogy nem lehet közöttünk semmi, nagyon ellenséges lett velem. Pedig én nem is bántottam, teljesen bunkón viselkedik. Alig köszön és átnéz rajtam. Pedig nem tizenéves már, lassan 30 körül jár, sőt asszem el is múlt. Fiúként te mégis jobban tudod talán, hogy mi az igazi oka. Köszi a segítséget. egy lány...

kecskes laszlo
2013-05-13
Kedves Szerettelek!

Örülök, hogy írtál. Először is elnézésedet kérem, hogy eddig nem válaszoltam. Ha esetleg legközelebb új fórumtémát akarsz létrehozni, akkor ne a fórumleírásba írd be a kérdésed, hanem: hozd létere a fórum témát, a fórum leírás rovatba írj egy témameghatározó mondatot, és utána nyiss meg egy új hozzászólást, és abban tedd fel a kérdésed. Megértésedet köszönöm. :-)
A problémáddal kapcsolatban először is az jutott eszembe, hogy nem vagy egyedül...
Megboldogult gimis koromban volt egy szép arcú kedves osztálytársnőm, akivel egy felé laktunk és mindig együtt mentünk és jöttünk a suliba, ugyanezen az útvonalon lakott másik két fiú osztálytársam is, és velük is mindig együtt jöttünk mentünk. Így, mi négyen, igen jó barátok lettünk, összejártunk tanulni, filmezni, fagyizni, bulizni. Mígnem ez a lány egyszer csak szakított a barátjával. Alig telt el néhány hét vagy hónap, a mi kis négyesünkből az egyik fiú egy buli alkalmával ráhajtott a lányra. Nagy csalódás volt ez a lánynak, hogy a barátnak hitt fiú ráhajt, és a fiúnak is, mert kikosarazódott. Sértődés, nem köszönés lett a vége. Ezután már csak hármasban róttuk a suliba vezető utat. Telt múlt az idő, és hamarosan a hármasunkból a másik fiú is ráhajtott az osztálytársnőmre. Ez az eset is ugyan úgy végződött: mindenki csalódott volt. Úgyhogy maradtunk csak mi ketten barátok, de mi tényleg csak barátok maradtunk, mert nekem volt akkor más kapcsolatom. Bár azért az igaz, hogy mielőtt még összebarátkoztunk volna az osztálytársnőmmel előtte azért nekem is tetszett kicsit.
Mit akarok ezzel mondani? Van aki mérget vesz rá, hogy nincs egyetlen egy színtiszta fiú-lány barátság sem. Én azért nem lennék ennyire szigorú, de az szerintem is igaz, hogy a fiú lány barátságok 95%-ban nem tiszták. Erre több variáció is létezik, hogy hogyan állnak föl ezek az álbarátságok, de ez most annyira nem fontos. A lényeg az, hogy egyikőjük sem azt kapja amit várt. Viszont meg vagyok győződve, hogy igen is létezik fiú-lány barátság, de nagyon-nagyon ritka, és általában ezeknek a barátságoknak is nagy része legalább egyszer át kell menjen egy tisztulási/tisztázási folyamaton. Nekem van jó néhány nő nemű barátom, de ezek inkább segítő-segített kapcsoltok, vagy amolyan „bajtársi” kapcsoltok, mintsem barátságok. Szóval, a fiú-lány barátságból szinte biztos, hogy nem tiszta, az az eset, amikor korban és egy-két paraméterben összeillő, mélyen bizalmas, látszólag egyenrangú (tehát nem segítő-segített) „barátságról” van szó. Ez mindig nagyon gyanús...
De térjünk rá a te esetedre ezzel a fiúval, aki már nem is olyan fiú, inkább férfi.
A leírásodból az tükröződik, és ebben majdnem biztos vagyok, hogy ez az ember nagyon beléd volt zúgva már rég óta, és közrejátszhatott az is, hogy a 30 éve kapcsán érzett „kapuzárási pánikja” miatt kétségbeesetten keresi az „igazit”.
Az, hogy a szakításod után egyből keményen rád nyomult valószínűsíti, hogy már régóta bejöttél nála, vagy egyenesen beléd is volt zúgva, de nyilván azért hogy a közeledbe lehessen az érzelmeit leplezte, és megelégedett azokkal az érzelmi morzsákkal, amit a „barátságotok” nyújtott számára. A szerelem, a vonzalom bármire képes: álcázásra, leplezésre, fúrmányra, csakhogy egy kicsit kielégüljön. Hát ez a szenvedély... Azt hiszem ha van valamilyen téma, amiről sokat ír a szép és bulvár irodalom, akkor az ez a szenvedélyes, ami ilyenné teszi az embert, még egy vallásos fiút is.
A leírásodból úgy vettem ki, hogy talán nem is bántad volna a közeledését, ha nem lett volna ennyire erőszakos és konkrét már rögtön azután, hogy nálad a szakítás miatt szabad lett a pálya. Tudod, amikor valaki hónapokig vagy évekig visszafolytja az érzelmeit, a szerelmét, és egyszer csak végre zöld utat kap, akkor nagyon nehéz kontroll alatt tartani az áradatot. Ez tényleg olyan, mint egy árvízi gátszakadás: elég egy kicsi repedés, és „utánam a vízözön”. És lehet, hogy a másik tényező, az „igazi” lázas kersése, még jobban ráerősített erre.
És miután a tudtára adtad, hogy ez neked így nem jó, akkor jött a sértődés, a levegőnek nézés, a nem köszönés, a bunkón viselkedés... „Pedig én nem is bántottam...” Hát objektíven nem, de ő nem tud másképpen védekezni, csak így. Legjobb védekezés a támadás. (Most csak megpróbálom leírni, hogy ő mit élhet át. De most te ettől ne érezd azt, hogy nem a te pártodon állok, jó? Oké! :-) )
Ha valakit elutasítanak a szerelemben, nem tudom ez lányoknál milyen, de a fiúknál, főleg az érzékenyebb, nárcisztikusabb fajtánál ez óriási érvágás. Az érzelmei, az önbizalma, a férfi büszkesége mind romokban hever, legyőzött, megalázott és összetört érzés. Ez ellen csak masszív és bántó elutasítással képes az ember védekezni, mert ebben a viselkedésben érezheti magát újból erősnek, az elutasításban való kitartás kölcsönöz újból egy belső tartást a férfinak: „ha nem lehet az enyém, hát kitartok a masszív elutasításban, ez ad erőt...” Ha most nem így viselkedne, az vérszívó hatással lenne rá. Ha te kikosarazol egy fiút, ami számára egy vereséget jelent, nem lehettek továbbra is jóban, mer az csak a fiú érzelmi marcangolódását jelentené. Őrlődne akkor, amikor találkoztok és beszélgettek, minden egyes kis mosolyod, vagy a legkisebb félreérthető gesztusod után kínosan reménykedne, hogy hátha... Ebbe bele lehet őrülni. Nemek volt ilyen időszakom az életemben másfél évig, és kis híján az idegösszeomlás kerülgetett végül, annyira felőrölt a „se veled se nélküled” helyzet. Nem kívánom senkinek. Ha esélytelen a helyzet, akkor inkább jobb elhatárolódni, hidegen elutasítani egymást, hogy elkezdődhessen a belső „gyászfolyamat”, és az idő lassan megfakítsa az érzelmeket. Ez a helyzet... Ez ellen nem tudsz tenni, csak elfogadni, hogy ti ketten nem lehettek barátok, legfeljebb csak 25 év után, mikor már mindenkinek lesz saját családja és 3 gyereke, és akkor majd egy sör mellett elnevetgéltek, hogy amikor fiatalok voltatok akkor mi volt...
Szóval azt javasolnám, hogy ha nincs nálad esélye ennek a fiúnak, akkor fogadd el az ő elutasítását és hagyd, hogy az idő megtegye a hatását. Ilyen a szerelem. Ilyen az élet. (Azért nincs kizárva, hogy ettől eltérő lesz a forgatókönyv, és egy pár hónap múlva már köszönni is fog az utcán, mert mondjuk azóta már talált egy másik lányt. Az sokat segít...) :-)
De hogy egy pozitív példát is mondjak a fiú-lány barátságra: azzal a lánnyal, aki ma feleségemnek nevezek, mi is barátnak indultunk és egy évig azok is voltunk... :-)
Végül még egy jó tanács: Ha egy fiú ismerkedik, barátkozik veled, és egy kicsit szimpi vagy neki, akkor rajtad múlik, hogy milyen jelzéseket küldesz felé. Egy-egy elejtett szó, mozdulat, gesztus, amit te nem olyannak szántál, mégis lehet hogy a fiú úgy értelmezi, mert nem vagyunk egyformák. Lehet hogy te egy kedves, közvetlen, csinos lány vagy, és a fiúknak ennyi elég ahhoz, hogy azt gondolják esélyük van nálad.
Még egy példa, szemléltetésképpen:
Egyetemi éveim alatt egy roma származású egyetemista lánnyal vezettem egy ifjúsági közösséget. A lánnyal szigorúan csak barátok voltunk, de mivel én is ilyen közvetlen típus vagyok, meg ő is az volt, ezért mindig megöleltük, megpusziltuk egymást, néha megfogtuk egymás kezét, vagy egymásba karoltunk stb. Mindenki azt hitte, hogy járunk, pedig tényleg csak barátok voltunk: neki közben volt pasija, nekem épp nem volt barátnőm, de ő nem volt az esetem, csak szimplán jóban voltunk. Ennyi.
Szóval van olyan, hogy valaki nagyon kedves és közvetlen, de igazából nem akar semmit, de mások ezt félreértik, mert nem vagyunk egyformák. Mi ezzel a roma lánnyal nem értettük félre egymást, tudtuk hogy csak barátok vagyunk és ezt többször meg is beszéltük (ahogyan az elején is írtam: tisztázáson ment át a fiú-lány barátságunk), de lehet hogy egy másik fiú simán félreértette volna az ő közvetlenségét.
Ezt csak azért írtam, hogy legközelebb talán erre jobban odafigyelhetsz, hogy elkerüld csalódásokat. Ugyanis pl. te barátnak hiszel egy fiút és ezért kedves vagy hozzá, ő meg beléd van zúgva és a kedvességedet viszonzásnak értelmezi, szóval érted... Érzelmileg „elbeszéltek egymás mellett.”

Hát remélem egy kicsit tudtam segíteni a megértésben.
Az idő majd elrendezi a dolgot:
„Megrakják a tüzet, mégis elaluszik,
Nincs az a szerelem, ami el nem múlik.” ... vagy át nem alakul.
Sok szerencsét a szerelemben!
Nyugodtan írj, ha szeretnéd folytatni a beszélgetést.
Üdv: Laci

Hozzászólás hozzáadásához REGISZTRÁLJON vagy LÉPJEN BE rendszerünkbe
2018-02
Ke Sze Csü Szo Va
1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728