kommunikácio nehézség - téma hozzászólásai
Pont Te Kellesz Ifjúsági Információs Pont
Betűméret állítása:

kommunikácio nehézség


Létrehozta: Judit
17 éves lány vagyok, hiszek Istenben ..szóval az a problémám, hogy nem igazán tudom kifejezni magam mások előtt, nem tudok megnyílni és mutatni az igazi énem. Nem szeretném, hogy a környezetemben lévők unalmasnak tartsanak, sőt sokkal inkább azt szeretném, hogy jól érezzék magukat a társaságomba, vicces jófej stb.... lányként szeretnék viselkedni, nem azt szeretném, hogy mindenkinek megfeleljek, csak, csak szeretnék változni a nyitottság felé és szeretnék pozitív hatással lenni másokra. Ez a zárkózottság vagy nem tudom minek nevezzem, talán családi problémák következménye. De szeretném ezt a nehézséget leküzdeni. Nem szeretnék unalmas, csöndes lenni mások társaságában, szeretném jól érezni magam, lazán és szabadon. Ha a dolgokról van is véleményem nem tudom mások előtt elmondani, kifejezni magam.. és nem azért mert szégyelném az álláspontomat vagy nézeteimet. Meg sokszor van olyan helyzet, hogy lenne mit mondjak (utólag visszanézve); de abban a bizonyos helyzetben nem jutnak eszembe a dolgok, hogy mit mondhatnák. ..és ezek miatt szeretném a segítségedet kérni :)

kecskes laszlo
2013-06-30
Kedves Judit!
Örülök, hogy írtál. Először is elnézésedet kérem, hogy eddig nem válaszoltam. A tanév végi nagy hajtás engem is elkapott. Ha esetleg legközelebb új fórumtémát akarsz létrehozni, akkor ne a fórumleírásba írd be a kérdésed, hanem: hozd létre a fórum témát, a fórum leírás rovatba írj egy témameghatározó mondatot, és utána nyiss meg egy új hozzászólást, és abban tedd fel a kérdésed. Megértésedet köszönöm. :-)
Kicsit összefoglalnám, hogy mit értettem meg abból, amit leírtál. Úgy érzed nem tudsz az lenni, aki szeretnél, mert nem tudod igazi önmagad, igazi bensődet megmutatni, kifejezni másoknak. Nehezen nyílsz meg, nehezen kommunikálod igazi önmagad, ha társaságban vagy. Attól félsz, hogy a zárkózottságod miatt csöndesnek, unalmasnak tartanak mások és emiatt esetleg nem szeretnek a társaságodban lenni.
Egy érdekes dolgot „hangosítanék” ki: a leírásodban összesen tízszer szerepel az a szó, hogy „szeretnék” vagy „szeretném”. Félre ne érts, nem helyesírási szempontból figyeltem fel arra, hogy ebben a néhány mondatban tízszer szerepelt ez a szó, hanem inkább ez azt mutatja, hogy mennyire vágysz arra, hogy változtass magadon és változzon az életed abból, ami most van, mert most úgy érzed nagyon nem úgy van, ahogy te igazából szeretnéd...
Az nagyon jó, hogy világosan látod, hogy miből szeretnél megváltozni, és talán azt is látod magad előtt célként, hogy milyen szeretnél lenni. A nehézkes kommunikációból való változás első lépéseként az mindenképpen jó jel, hogy megfogalmazod a problémádat, és segítségért folyamodsz. Ez azt jeleni, hogy megvan a kellő akaraterőd és elszántságod ahhoz, hogy változtass a helyzeten.
Van egy bölcs mondás: Ha az ember felismeri a korlátait, akkor már le is győzte azokat. Persze nyilván ez nem ilyen egyszerű, de ez a mondás azt akarja hangsúlyozni, hogyha felismered a problémádat, ha megismered önmagadat, és szembenézel a „sötétségeiddel”, akkor már jó úton vagy. Persze ez még nem az út vége.
A kommunikációs nehézségedet talán leginkább egy belső bénultságnak lehetne nevezni, amelyben valószínű az önbizalomhiányod köszön vissza, és mindez mögött valamiféle „családi problémák” által okozott sérülések vagy hiányok lappanganak. Ezeket nyilván nem könnyű magadban fölgöngyölíteni, de nem is lehetetlen, viszont az önbizalomhiányon bizony lehet tudatosan segíteni.
Most csak néhány nagyon általános dolgot mondok:
Elsősorban erősítsd magadban annak a tudatát, hogy te egy szeretetre méltó ember vagy. Mivel írtad, hogy hiszel Istenben, akkor bátran kijelenthetem neked, hogy Isten Téged minden föltétel nélkül szeret, és úgy, ahogy vagy elfogad Téged. Személy szerint fontos vagy számára, a neveden szólít, jobban ismer téged, mint te magadat, és a hajad szála sem görbül meg anélkül, hogy Ő ne tudna róla. Ez minden egészséges önbizalom alapja. A szüleidnek is ezt a feltétlen szeretetet kellene sugározniuk feléd, és gondolom azért ezt, a tőlük telhető módon, meg is adták és meg is adják. De ha úgy érzed a szüleid, vagy más fontos személyek nem szerettek eléggé, nem hittek benned eléggé, nem bíztak meg benned eléggé, és emiatt most hiányos az önbizalmad, vagy olyan gyenge mint egy fűszál, akkor elsősorban Istentől kell kérned, hogy ezt a deficitet pótolja ki az Ő mérhetetlen szeretetével. Ugyanis Isten szeretete képes minden ilyen lelki problémát meggyógyítani. Erről bővebben is beszélhetünk, de inkább azt privát fórumon írnám meg.
Az is fontos, hogy gyakran idézd fel magadban azokat a helyzeteket, amikor valamiben sikered volt, amikor sikerült jól megnyilvánulnod, kommunikálnod. Keresd azokat a személyeket helyzeteket, akikkel és amikben kicsit oldottabban tudsz lenni. Ezekből a helyzetekből tudsz pozitív tapasztalatokat szerezni, amelyek erősítik az önbizalmadat.
Nem kell megijedned a helyzetektől, amikor rajtad van a sor, hogy beszélj: ha téged a többiek hallgatagnak ismernek, akkor számukra már az is meglepően pozitív lesz, ha valamit mondasz te is, mégha erőltetettnek is tűnik a dolog. Mindenki tudja, hogy a társasági beszélgetésnek vannak felszínes és mélyebb síkjai. Nyilvánvaló, hogy amikor összeül egy pár ember beszélgeti, akkor nem lehet egyből komoly, mélyen széntó dolgokról eszmecserét folytatni. Először jönnek a „tiszteletkörök”, mint pl.: hogy vagy, mi újság veled, mit csinálsz mostanság, mit tanulsz, hogy sikerült a vizsgád, hova mész nyaralni?... stb., közben poénkodás, és az aktuális divathullámoknak megfelelő beszólások, hasonlatok, szófordulatok. Aztán általában egy-egy társaságnál hosszú ideig tart amíg eljut valami komolyabb témához, addig is ott van az úgynevezett kapcsolatfenntartó kommunikáció, amikor csak úgy odaszólogatunk egymásnak, különösebb kohézió nélkül mint pl.: jó a ruhád..., úúú de teli ettem magam..., ja én is..., fárasztó volt a mai nap..., hát igen, kihajtottuk magunkat..., nézd azt a kocsit..., kinek van ilyenre pénze...stb.
Azt szeretném ebből kihozni, hogy ahhoz , hogy te is átlagosan kommunikatív társasági ember legyél, egész egyszerűen ezekbe a kommunikáció indító „tiszeteletkörökbe” és kommunikáció fenntartó „közhelyekbe” bele kell tanulnod és bele kell folynod. Ez a természetes. Próbálj meg ezekre tudatosan készülni, hogy amikor majd ott leszel a társaságban, akkor téged se lengjen körül a kínos csend. Nem szégyen az, ha magadban először átgondolod, hogy kinek mit mondanál, kitől mit kérdeznél, kinek mit válaszolnál a „tiszteletkörös” kérdésére, hogy amikor ott az éles helyzet, akkor legyen mihez nyúlnod, és ne ülj ott megbénultan és kukán, miközben úgy adnád önmagad. Lehet hogy ez elsőre kicsit erőltetett lesz, és ebben sem tudod még igazán adni önmagad, de gyakorlásnak jó lesz.
Visszatérve az önbizalom hiányod hátterére: jó lenne, ha kicsit írnál arról, hogy mit is gondolsz, milyen családi dolgok húzódhatnak ennek a hátterében.
Bizalmadat előre is köszönöm!
Remélem egy kicsit tudtam segíteni!
Üdvözlettel:
Laci

Hozzászólás hozzáadásához REGISZTRÁLJON vagy LÉPJEN BE rendszerünkbe
2018-02
Ke Sze Csü Szo Va
1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728