Újra kamasz férj? - téma hozzászólásai
Pont Te Kellesz Ifjúsági Információs Pont
Betűméret állítása:

Újra kamasz férj?


Létrehozta: helladu
kecskes laszlo
2014-01-11
Kedves Helga!

Először is szeretném kifejezni megbecsülésemet, hogy ilyen komolyan veszed a barátnőd segítését. Azt már is meg tudom erősíteni, hogy nagyon jól teszed, hogy rendszeresen meglátogatod őt, és hogy meghallgatod, hogy legalább neked kiönthesse a szívét. Ez nagyon fontos. Továbbra is maradj mellette, és rendszeresen hallgasd meg őt, tartsd benne a lelket. Fontos, hogy folyamatosan és rendszeresen számíthasson a társaságodra és a meghallgatásodra. Ezt fogd fel úgy, mint egy segítő szolgálatot. Ehhez tudok adni egy-két jó tanácsot, amelyeket lehet hogy eddig is betartottál a megérzéseidre hallgatva, de ha nem, akkor íme néhány szempont:
Amikor meghallgatod őt, akkor nem kell, hogy azt érezd, hogy föltétlenül tanácsot kell adnod. Sokszor elég csak az, hogy meghallgatod, összefoglalod azt amit mondott - különösen fókuszálva a általa kifejezett érzelmekre -, hogy érezze hogy megértetted őt, és utána különösebb tanács nélkül bátorítod, hogy tartson ki, ne omoljon össze. Akkor adj tanácsot, hogyha konkrétan tanácsot kér tőled valamiben, de akkor is törekednek kell arra, hogy ha lehet, akkor ő maga jöjjön rá a megoldásra. Mert rajta kívül csak a Jóisten tudja, hogy mi lenne az igazán jó számára.
Amikor beszélgettek, akkor nem kell, hogy az ő pártját fogd a férjével szemben, és ne erősíts rá a férjével szemben érzett haragjára, ellenérzéseire. Ugyanis ezzel csak a válás felé sodrod őt. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell vele egyetértened, és egyáltalán nem azt, hogy esetleg bizonygassad, hogy a férje igenis jó férj, jó ember, szó sincs erről. Csak annyi a lényeg, hogy ne erősíts rá az ellenérzésekre, ne mondj többet, mint amennyit ő érez. Pl. ne mondj neki ilyeneket, hogy „Igen, a férjed micsoda egy érzéketlen, bunkó, önző alak, én a helyedben már kirúgtam volna...” stb.
Ehhez kapcsolódóan, lehet hogy érdemes lenne - ha egyszer úgy hozza a véletlen hogy találkozol a férjjel - beszélned vele is, és meghallgatni az ő verzióját, vajon ő mit mond erről az egészről. Persze szó sincs arról, hogy a háttérben kavarj, csak talán neked is teljesebb lenne a kép, hogyha vele is beszélnél. Jó esetben ezután akár még segíthetnél is nekik, hogy jobban megértsék egymást.
Legyél empatikus, de ugyanakkor sugalld azt a gesztusaiddal, elejtett szavaiddal, hogy nincs minden veszve, van remény, van igazság, van megoldás... Amint a beszámolódból kitűnt, hívő ember vagy. Szóval pont erre gondoltam, hogy egy kis enyhe keresztény örömet és pozitív látásmódot próbálj meg finoman sugallni a viselkedéseddel és az egész személyiségeddel. Imádkozz érte és a családjáért, és ezzel is bátoríthatod, hogy elmondod neki, hogy „imádkozom érted.” Lehet hogy nem igazán hívő a barátnőd, de ilyenkor minden apró bátorítás jól jöhet, és azt biztosan érzi ezen keresztül is, hogy vele vagy és hogy gondolsz rá. És talán majd egyszer meg is tapasztalja az imáid hatását is.
Az, hogy próbálod rávenni, hogy beszéljen egy pappal, alapvetően jó ötlet, de ha egyszer rá is szánja magát, akkor is neked kellene utána nézned, hogy melyik legyen az a pap, akivel ő beszélhetne a problémáiról, meg a házasságáról. Ezt azért mondom, mert a papok között is nagyon sokféle ember van, és sokan többen ártanának ebben az esetben, mint használnának. Nekem elhiheted, én az egyházban is dolgozom, és látom, hogy sajnos csak kevés pap alkalmas arra, hogy igazán jó lelkivezető legyen. Szóval ha mégis ilyenre kerülne a sor, akkor te válaszd ki azt a papot, aki szerinted elég empatikus, megértő és segítőkész ahhoz, hogy tényleg segíteni tudjon.
Nos, nézzünk rá, hogy milyen is ez az egész helyzet.
Valóban találó a megfogalmazásod, hogy „újra kamasz férj?” Sőt, talán nem is „újra”, hanem „még mindig”. Ez alatt azt értem, hogy a beszámolód alapján az szűrhető le, hogy ez a házasság nem igazán van jó alapokon, vagyis nem kellően volt erős az elköteleződési szint, amikor ők összeházasodtak: terhes maradt a lány, hát akkor el kell venni feleségül... Sajnos ez nem mindig sül el jól. Ez persze nem azt jelenti, hogy ez egy rossz házasság, mert olyan nincs, csak nehezen élhető házasság van. De ezen mindig lehet változtatni, vagyis sosem késő rendbe hozni egy házasságot. Persze ezt mindkét félnek legalább egy kicsit akarnia kell.
Visszatérve a férjre, a férfiaknak ilyen esetben talán nehezebb az elköteleződés. A lány teherbe esett, de a férfi ezt nem gondolta komolyan, ettől még ő nem biztos, hogy ezzel a nővel akarja leélni az életét, stb. Ráadásul a házasság eleve azzal kezdődik, hogy nem is ketten vannak már, hogy legyen idejük összeszokniuk és élvezni egymás társaságát, hanem már rögtön hárman vannak. Hiányoznak a mézes hetek, talán hiányoznak a fiatal házas kori romantikus emlékek, a felejthetetlen pillanatok. A szülés előtt és után ugye a szexuális élet sem olyan, amilyen a férfiak fantáziájában él. Ez nem biztos, hogy az amire ő vágyott: első gyerek rögtön a házasság elején, aztán meg még egy újabb gyerek, és hol vagyok én..., hol vagyunk mi... Ki ez a nő mellettem egyáltalán? Lehet hogy a férj ezeket nem mondta ki sosem, de talán ott eszik őt ezek a gondolatok érzések a lelke mélyén: nem teljesen így képzelte az életét, de ez lett belőle, most jó lenne egy kicsit kimenekülni ebből az egészből... Szóval valószínű ezért menekül ez a férfi, mert valami ilyen érzések lehetnek benne. Persze sok minden lehet még a háttérben, amit én nem tudhatok ebből a néhány sorból.
Az is igaz, hogy férfiak ilyenkor könnyen elcsábulnak, mert az a másik nő milyen kedves, milyen attraktív, milyen vonzó, az én feleségem meg már nem olyan, mint régen, megváltozott testileg, lelkileg, állandóan a gyerekekkel van elfoglalva, stb. Sajnos a házassági megcsalások nagy része a feleség kisgyerekes elfoglaltságának időszakában történik meg. A férfiaknak ez igen érzékeny és sebezhető pontjuk, hogy ilyenkor nem kielégítő a feleségükkel való érzelmi és szexuális élet, és ha esetleg van a képben egy másik nő, akkor az új kalandokat rebesget, amivel pótolható a házasságban megélt hiány. Ez a hűtlenség irányába terelheti a férj figyelmét. Ez ellen csak az a férfi tud jól küzdeni, akinek elég erős a házassági elköteleződése. Ilyenkor fontos, hogy a jó férj tudatosan törekedjen a feleségével való jó kapcsolatra, és a feleségnek is oda kell figyelnie, hogy az anyaság mellett jusson kellő ideje és energiája a férjére.
Szóval semmi sincs veszve. Mindenen lehet segíteni.
Fontos lenne sugallnod a barátnődnek, hogy próbáljanak meg elkezdeni őszintén beszélgetni a férjével ezekről a dolgokról, a saját érdekükben. Ezek szerint, először is nem családi programokat kellene kétségbeesetten szervezni, hanem nagy türelemmel és toleranciával el kellene kezdeni megbeszélni a felgyülemlett problémákat egymással, a férjnek és a feleségnek.
A jó házasság alapja a jó kommunikáció. Azok a párok, akik valami oknál fogva nem képesek megbeszélni a problémáikat, nagyon nehezen tudnak jó házasságban élni. A házasoknak beszélgetni kell, akár vitatkozni is kell, csak veszekedni nem kell. Rendszeresen és tudatosan kell négyszemközt beszélniük a dolgaikról. Ilyenkor a legnagyobb segítség, ha valaki vigyáz a gyerekekre és lehetőséget teremt ezzel arra, hogy a házasok egy-két órát kettesben töltsenek. Akkor van baj, hogyha nem tudnak beszélgetni vagy vitatkozni, mert mindig veszekedéssé fajul a dolog. Persze ha ez egyszer-kétszer előfordul, az még nem vészes, csak akkor vészes, ha állandóan ez van. Mert ha sokáig nem beszélik meg a problémákat, akkor szinte természetes, hogy az első beszélgetés veszekedésbe torkollik, hiszen a problémákkal együtt felgyülemlettek az érzelmek is, talán még másodjára is van veszekedés, de harmadjára már higgadtan meg tudják beszélni a dolgaikat.
Remélhetőleg Luca és a férje is előbb utóbb tudnak őszintén beszélni egymással...
Nos hát ennyit tudnék mondani első körben. Remélem azért tudtam valamennyit segíteni. Nagy szeretettel várom a visszajelzésedet, a fejleményeket vagy bármilyen kérdésedet. Ha tudok, akkor továbbra is segítek.
Addig is sok erőt és kitartást kívánok a segítéshez!
Üdvözlettel: Laci


Kedves László! Egyik gimis osztálytársamról szeretnék írni, ill. a segítségedet kérni, én hogy segíthetnék neki... Luc...
helladu
2014-01-09
Kedves László!

Egyik gimis osztálytársamról szeretnék írni, ill. a segítségedet kérni, én hogy segíthetnék neki... Luca házas, két gyönyörű gyermek édesanyja (4 és 1 évesek). Komoly gondok vannak a férjével, s ezzel együtt sajnos a házasságukkal is. Nagyon aggaszt a dolog. Luca erős nő, de nagy tragédiák érték az elmúlt másfél évben. Édesanyja már középiskolás korunkban meghalt, mellrákban. A nagymamáira sok mindenben számíthatott, de ők az elmúlt évben mindketten meghaltak. Ahogy a nagybátyja, majd az édesapja is. Közben nála is mellrákra utaló jelek voltak, de szerencsére jóindulatú cisztáról volt "csak" szó. Édesapját temette, majd rá 2 hétre szült. Mindeközben a férje nem állt mellette, bár házasokként élnek, de nem gyengéd vel, még ezekben a borzasztóan nehéz időkben sem, mégcsak át sem öleli, ha bármilyen baj van. Luca nagyon érzelmes nő, ezt rendkívül rosszul bírta, bírja. Most pedig azt látom, hogy nem bírja tovább. tetézi a gondokat, hogy bár Luca hiába próbál kétségbeesetten közös családi programokat szervezni, s a férje kedvében járni, süket fülekre és néma karokra talál. Inkább szívesebben van együtt a kislányuk játszótéri barátjának szüleivel (főleg az anyukával), velük mennek játszóházba, kirándulni, míg Luca otthon van a kisebbik gyerekkel. Kirekesztettnek, megalázottnak érzi magát - véleményem szerint jogosan. Születésnapjára azt kapta "ajándékba" a férjétől, hogy ő elviszi a gyerekeket, s Luca csinálhat egy csajos napot, menjen el shoppingolni stb. Utólag derült ki, hogy azon a délutánon is együtt volt a másik anyukával és a gyerekekkel. Borzasztó hallani is szegényt, ahogy sírva meséli mindezeket... Nem tudom, hogyan segíthetnék neki... Minden héten igyekszem látogatni őket, ilyenkor együtt sétálunk és hagyom, hogy kiöntse a szívét. De ez kevés, tönkremegy ebben, azt érzem. Sajnos nem szentségi házasság az övék, csak polgári esküvőjük volt, az is akkor, amikor kiderült: jön az első baba. Én azt érzem, ezen a házasságon nincsen rajta Isten áldása. Meg vannak keresztelve (katolikusnak), de nem gyakorolják a hitüket. Sajnos. Minden más lenne, úgy hiszem. Próbáltam már rábeszélni Lucát, hogy beszéljen egy pappal, de erre nem hajlandó. Nagyon számítok tanácsodra, mit tegyek? Mit tehetek???

Üdv:
Helga

Hozzászólás hozzáadásához REGISZTRÁLJON vagy LÉPJEN BE rendszerünkbe
2018-04
Ke Sze Csü Szo Va
1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30