"2x2 néha 5" - TANULÁS!!?? - téma hozzászólásai
Pont Te Kellesz Ifjúsági Információs Pont
Betűméret állítása:

"2x2 néha 5" - TANULÁS!!??


Létrehozta: kecskes laszlo
Tanulni kellene, mert holnap TZ van, de te csak ülsz a füzeteid, könyveid felett és máshol jár az eszed; vagy inkább minden mást csinálsz tanulás helyett, ami éppen most nagyon "fontos" lett; vagy azon kapod magad, hogy elszaladt fölötted az egész nap a gép és a facebook előtt ülve, és már megint nincs időd tanulni. Ismerős a helyzet? Nálad hogy van ez? Szólj hozzá!!!

kecskes laszlo
2013-06-30
Kedves Sorcerrer!

Köszönöm, hogy ilyen pontosan és részletesen leírtad a problémádat. Most pillanatnyilag nem tudok rá hosszabban válaszolni, de egy-két nap múlva igen. Addig is mindenképpen olvass el két fentebbi hozzászólásomat:
2013-01-17-eit, amelyet egy Kristóf nevű srácnak írtam, és egy
2013-04-03-ait, amelyet egy Glaci1106 nevűnek írtam!
Ezekben valószínű találni fogsz néhány hasznos tanácsot, amely a te esetedre is vonatkozhat.
Remélem így is tudtam segíteni.
Írok majd és szeretettel várom a válaszod is!
Üdv: Laci

Kedves László! Az elmúlt években megfigyeltem magamon, hogy - annak ellenére, hogy a gimnáziumban szinte végig "színjeles" ...
Sorcerrer
2013-06-26
Kedves László!

Az elmúlt években megfigyeltem magamon, hogy - annak ellenére, hogy a gimnáziumban szinte végig "színjeles" voltam -, az egyetemi évek alatt igencsak alulmotiválttá-enerválttá váltam a tanulást illetően, ami sajnos - részben emiatt - meg is látszott a tanulmányi eredményeimen is.

Gimnáziumban sohasem okozott gondot leülni tanulni, szombaton mindig megtanultam már nagyjából hétfőre, vasárnap már csak a "maradék" vagy a témazáró egymagában maradt - esetleg keddre is előre készültem, ha tudtam. Ehhez képest az egyetem alatt engem is valamiért utolért a "tipikus" egyetemista mentalitás, a halogatás, vizsgatologatás, a szorgalmi időszak "elpocsékolása", melyből csak most, így mesterszakon sikerült részben kijönnöm, de még mindig nem teljesen. Bizonyára nagyon sok múlik a környezeten is, ezt jól tudom - hiszen itthon egyrészt egymást motiváltuk egy-két barátommal, de ha esetleg kellett, a szüleim is tettek az ügy érdekében; míg egyetemen minden "ráért", a közösség jó része inkább a "teszek rá, majd vizsga előtt pár nappal" mentalitás alapján tanult, amit sajnos én is átvettem.

Azért sem értem az egész változást, mert az egyetemi évekre már még inkább megértettem, hogy mennyire fontos a tanulás, sokszor mégsem sikerül rávennem magam a tanulásra, elhúzom az időt, mást csinálok (és a többi ilyenkor szokásos dolgok). Ami még ijesztőbb, hogy ez kihat más egyéb területre (pl. sport)is, ott is "ellustultam".

Gimnáziumból úgy mentem el, hogy úgy éreztem, elég sokmindent fel tudok mutatni; most azonban, így, mesterképzés derekán úgy érzem, hogy rengeteg elmaradásom van, és roppant nehéz rávennem magam, hogy behozzam őket (pl. nyelvvizsgakövetelmények), pedig az akarat meglenne bennem, de a kivitelezési fázisban sokszor problémák vannak.

Mit tanácsolsz?

Válaszodat előre is köszönöm!
kecskes laszlo
2013-05-14
Kedves József!

Biztosan hallottál már arról a tudományágról, hogy pszichoszomatika. A pszichoszomatika tudománya a test és a lélek összefüggéseivel foglalkozik, pontosabban a psziché (lélek) állapotának a szómális (testi) kihatását vizsgálja.
Én nem vagyok orvos, de azt tudom mondani neked, hogy két lehetséges eset állhat fenn. Az egyik, hogy a kevés alvás miatt szimplán biológiai alapon a szemhéjadban lévő idegek a kimerültség, gyengeség miatt rángatóznak. Ez hasonló ahhoz, amikor nagyon legyengül valakinek a szervezete és remegnek a lábai, amikor rá kell állnia. A másik lehetséges eset, amikor pszichoszomatikus tünetről van szó, vagyis a feszült ideges lelkiállapotod van kihatással a biológiai folyamataidra és emiatt jelentkezik ez a rángás.
De persze mi mentálhigiénikusok az embert mindig holisztikusan, vagyis egészben nézzük, tehát a kettő természetesen összefügghet. Hiszen a huzamos nem alvás és az erős stressz testileg-lelkileg meríti ki az embert, nincs is ezen csodálkozni való. Ilyenkor jön pl. az álmatlanság, a tenyérizzadás, a hasmenés, fejfájás, és hogy a súlyosabbak közül is említsek egyet a gyomorfekély.
Mindenesetre azt tudom mondani, hogy a szemhéjrángás kapcsán betegségtől nem kell tartanod. Kivéve persze azt az esetet, ha ez a rángás nem szűnik meg a kipihentséged után sem, tehát ha krónikussá vagy állandóvá válik. Akkor nyilván érdemes felkeresni az orvost. De azt gondolom, hogy a kellő pihenés, lazítás előbb utóbb megoldja ezt a problémát.
Viszont mindenképpen érdemes elgondolkodnod azon, hogy hogyan lehetne csökkenteni a stresszt azt életedben. Olyan nincs, hogy sehogy. Mindenre van megoldás, ha más nem akkor a „take it easy” (fogd fel könnyen) módszer. Azzal senkinek nem teszel jót, ha túlizgulod a tanulást vagy a munkát vagy az élet más problémáit. Hozzá tudsz tenni ezzel egy arasznyit is a dologhoz? Nem. Persze nem arról van szó, hogy ne vedd komolyan azt, amit komolyan kell venni, de az hogy komolyan veszek valamit, és az hogy görcsölök rajta, két különböző dolog. A legrosszabb, ami történhet, hogy nem sikerül az amit elterveztem, vagy amit elvárnak tőlem. De aki ember az téved, van hogy nem sikerülnek a dolgok. Fontos azt is megjegyezni, hogy csak az a kudarc, amit te magad annak tartasz. Tehát te döntöd el, hogy hogyan állsz egy esetleg sikertelen szituációhoz: ha kudarcnak definiálod, akkor az lesz, de ha azt mondod, hogy mindent megtettél, ami az erődből telt, és a többi ne rajtad múlt, akkor az nem kudarc, nem kell rajta izgulni, stresszelni...
Egyébként meg az életben semmi sem komoly igazán, csak a halál, meg hogy hová kerülsz utána... „Csak meghalni muszáj”... szokták mondani.
No de nem akarok csak úgy a levegőbe beszélni, prédikálni neked. :-) Ezért ha gondolod inkább írhatnál arról, hogy miért is olyan stresszes az életed mostanában, és hátha abban tudok segíteni, hogy egy kicsit oldódjon a feszültség. Szóval szeretettel várom, hogy írt erről!
Nyugodtabb napokat kívánok! :-)
Üdv: Laci


Kedves László! Mostanában észrevettem, hogy a bal szemhéjam önkéntelenül rángatózik. Az elmúlt időszak eléggé hajtós...
kovacsjozsef
2013-04-22
Kedves László!

Mostanában észrevettem, hogy a bal szemhéjam önkéntelenül rángatózik. Az elmúlt időszak eléggé hajtós volt, mindig van min járjon a fejem, idegeskedjem. Az éjszakákat se alszom mindig végig! Mire gondoljak, milyen üzeneteket ad a testem a szemhéjam rángatózásával? (Mondjuk ezt a "rángatózást" csak én észlelem, nem olyan feltűnő, hogy más is lássa:)) Gondoljak-e esetleg komolyabb betegségre, vagy csak egyszerűen ki kell aludnom magam?

Köszönöm válaszod!

József
kecskes laszlo
2013-04-03
Kedves Glaci1106!

Nem egyszerű a feladata, hiszen 14 beadandót megírni nem könnyű. Nem csoda ha egy idő után besokallsz tőle. A kérdésed lényege tulajdonképpen, hogy hogyan tudod önmagadat motiválni arra, hogy a kedvetlenség és a fáradtság ellenére meg tudd írni, amit meg kell. Nyilván vannak benned természetes motiváló tényezők (motívumok), amelyek hullámzóan előjönnek, egyszer jobban, máskor kevésbé motiválnak:
-a mesterszak elvégzése, amely a szemed előtt lebeg,
-a tudás megszerzése, éppen érdekel is a téma, amiről írnod kell
-az elvégzett munka öröme: ezen is túl vagyunk,
-az önbecsülés növekedése: ezt is meg tudtam csinálni, stb...
Ha ezek nem elegek már, akkor a legegyszerűbb módszer, hogy megpróbálkozol egy-két „mesterséges”, úgynevezett külső motívummal. (Azért külső mert ez nem a saját lelkedből fakad, mint a fentiek, és nincs köze a tanuláshoz) Ilyen lehet pl. egy tárgyi önjutalmazás. Azt mondod magadnak, hogy ha ezt megcsinálom, akkor, és csakis akkor, jutalomból elmegyek moziba, lazulok a barátokkal néhány sör társaságában, elmegyek egy élményfürdőbe, veszek egy egész doboz jégkrémet, stb. Kinek mit jelent a jutalom.
Persze mindenki tudja, hogy nagyon nehéz sokszor a pillanatnyi lemondást, kellemetlenséget, munkát, nyűgöt elviselni a távoli cél érdekében. Mert az a cél olyan távolinak tűnik, és a munka, az „izzadás”, a görnyedés a könyvek, jegyzetek és a számtógép fölött pedig olyan közeli... A közeli jóról való lemondást egy távoli nagyobb jó érdekében - ezt már gyermekkorunkban kezdjük elsajátítani. A felnőttség egyik ismérve, hogy ezt, a nagyobb jó érdekében való lemondás erényét, mennyire tudjuk gyakorolni.
Aztán vannak bennünk olyan erők, amelyek sokszor negatívak, de amelyeket hasznossá lehet fordítani. Ilyen pl. a dac vagy a düh. Ha a dacodat az ellenállásból át tudod fordítani abba, hogy „csak azért is megcsinálom”, akkor azon kívül, hogy elvégzed a munkát, hőssé is avathatod magad... Hasonló a helyzet a dühvel: amikor begurulunk, akkor nyers erők szabadulnak fel bennünk, amelyeket kis önuralommal arra is fordíthatunk, hogy elvégezzük azt a munkát, ami miatt mérgelődünk. Ez elsősorban a fizikai munkában szokott működni, de működhet ilyen esetben is. Pl., amikor már nagyon szorít a határidő, vagy a lelkiismeret, hogy meg kellene már írni azt a fránya beadandót, akkor összeszeded minden erődet és „hirtelen fölindulásból” egy éjszaka alatt megírod a dolgozatot, majd miután másnap leadtad, az elvégzett munka örömével és nyugalmával kipihened magad.
Egyébkét is az a tapasztalat, hogy nem érdemes elaprózni a dolgot, amikor beadandó dolgozatírásról van szó. Egy két nekifutásra érdemes végezni vele. Ez nem olyan mint a nyelvtanulás vagy a hangszertanulás, hogy minden nap egy fél órát foglalkozz vele, hogy jól menjen. Bár ez egyéntől függ, de általában többségben az a jobb módszer, ha egyszer nekifogsz, kiveszed a könyvtárból szakirodalmat, letöltöd a netről az anyagokat, beleásod magad a témába, és hozzá fogsz az íráshoz, akkor csak arra koncentrálj egy fél napig, amíg kész nem lesz. Persze ha utána még van időd, akkor egyet alszol rá és másnap, harmadnap még jókat lehet rajta simítgatni, és akkor lesz az igazi. Ha elaprózod, akkor midig újra és újra fel kell venned a fonalat, ami plusz idő és energia. (Persze van olyan amikor kell az idő ahhoz, hogy megérjen bennünk a dolog, de ez a dolgozatoknál ritkán van így.)
Azt is fontos szem előtt tartani, ha ilyen sok dolgozatot kell megírnod,hogy melyek azok a témák, tantárgyak amelyhez tartozó beadandók prioritást élveznek. Mindenki tudja, hogy vannak az egyetemen fontos, kevésbéfontos, és nagyonkevésbéfontos tantárgyak, hogy finoman fogalmazzak. Nyilván, ha egy „nagyonkevésbéfontos” tantárgyból van beadandód, akkor azért nem kellene belehalnod a megírásába. Írd meg a minimum mennyiséget és a minimum minőséget. Erre elég egy estét rászánni. Viszont, ami tényleg fontos, abba adj bele apait anyait, arra tényleg több napos munkát érdemes rászánni. De ebben sem kell görcsölni. Annyit tegyél bele amennyitől nem fogsz nagyon besokallni. A jövőben nagyon kevés helyen fogják számon kérni az egyetemi jegyeidet, sokkal inkább a tudásodra lesznek kíváncsiak majd a munkaadók. (Persze az más ha phd-zni szeretnél, hiszen akkor a jegyeidért (is) teperned kell, és a dolgozataidnak egyre jobban meg kell felelnie a publikálhatóság feltételeinek.)
Szeretném még kérni tőled, hogy mindenképpen olvasd el a 2013-01-17-ei hozzászólásomat, amelyet egy Kristóf nevű srácnak írtam. Biztosan lesznek benne számodra is hasznos dolgok.
Sok erőt, szorgalmat, önfegyelmet, kitartást és egy kis lazaságot kívánok neked a beadandókhoz! Hajrá!
Végül elnézésedet kérem, hogy ilyen sokat kellett várnod a válaszomra.
Üdvözlettel:
Laci


Szia! Egyetemi mesterszakra járok, és elég sok beadandót kell írnom ebben a félévben, legalább 14-et. A szemeszter elején elhatáro...
glaci1106
2013-03-25
Szia! Egyetemi mesterszakra járok, és elég sok beadandót kell írnom ebben a félévben, legalább 14-et. A szemeszter elején elhatároztam, hogy minden héten megírok 1-1 beadandót és így kb május elejére mindegyikkel végezni fogok. Mostanában viszont úgy érzem, fogytán az erőm, és egyre nagyobb kedvtelenséggel látok hozzájuk. Tudnál abban segíteni, hogy ezt valahogy leküzdhessem??? Előre is köszönöm a válaszodat!
kecskes laszlo
2013-01-22
Kedves Vargady!

Először is elnézésedet kérem, hogy csak most válaszolok.
Az a helyzet, hogy sok mindent tudnék általánosságban írni, a tanulással szembeni motiválatlanság témájában, de jobb lenne, ha legalább néhány sort írnál nekem magadról és a tanulmányaidról.
Hány éves vagy? Fiú, lány? Milyen suliba jársz? Milyenek a tanulási körülményeid? Ha néha mégis motiváltnak érzed magad a tanulásra, akkor mi/ki az ami/aki motivál téged? Hogyan próbálsz tanulni, milyen módszerrel?
Ha ezekre válaszolnál, akkor nekem is könnyebb lenne segítenek.
Addig is mindenképpen olvasd el te kérdésed fölötti hozzászólásomat, amit egy Kristóf nevű srácnak írtam, és abban lehet hogy számodra is lesz néhány hasznos tudnivaló.
Szeretettel várom válaszod!
Üdvözlettel:
Laci
Kedves Tanácsadó! Mit tegyek, ha nincs kedvem tanulni és másnapra mindent elfelejtek? ...
vargady
2013-01-18
Kedves Tanácsadó!

Mit tegyek, ha nincs kedvem tanulni és másnapra mindent elfelejtek?
kecskes laszlo
2013-01-17
Kedves Kristóf!

Először is elnézésedet kérem, hogy csak most válaszolok, de pont a hétvégén nagyon sok kérdés érkezett a fórumra és privátba, amikre igen hosszú válaszokat adtam, és így csak most jutottam ide Hozzád.
Kicsit segítene a konkrétabb válaszadásban, ha esetleg meg tudnád írni, hogy milyen szakos vagy, hol laksz (otthon, koli, albérlet), milyenek a lehetőségeid, időbeosztásod a tanulást illetően.

Azt hiszem teljesen meg tudlak értni, mert tudom milyen egyetemistának lenni (ráadásul én kollégiumban laktam), és tudom hogy sokszor milyen nehéz az egyetemista életformában a rendszeres tanulás kialakítása.
Három dolgot tudnék javasolni:
-elszántság és akaraterő
-szigorúan betartott időbeosztás és tanulási stratégia
-magány és ingerszegény környezet
Tudom ez első olvasásra úgy hangzik mint egy remete szabályzat, de valamit valamiért. Ha diplomát akarsz, akkor meg kell erőltetned magad, és meg kell küzdeni elsősorban önmagaddal, vagyis ezt hívják önuralomnak.

Nyilván itt külső és belső tényezők is vannak:

Külső tényező pl. hogy nincs rendes, csendes nyugodt hely, ahol tanulhatsz; nincs ingerszegény környezet, minden elvonja a nehezen összeszedett figyelmedet; emberek vannak körülötted, akik állandóan megzavarnak a koncentrációban; eleve az egyetemi órák reggel 8-tól este 8-ig tartó összevisszasága az egész napodat tönkrevágja hétfőtől péntekig, és így nincs kialakult tanulási időd, amikor a zh-kra és beadandókra készülhetsz; a laptopodon, gépeden állandóan fenn vagy a közösségi oldalakon, skypon, stb, és mindig jön valami üzi, valaki keres, hozzászól, beír, stb.; szól a zene a szobában…
Megoldási javaslat: (A koliban, ahol annó én laktam, volt olyan, aki a takarítófülkébe zárkózott be a jegyzeteivel, könyveivel tanulni, ahol csak a fehér falak és a felmosó szett volt, semmi más, szóval ingerszegény volt a hely, nem zavarta őt senki és semmi. ) Legyen nyugodt és ingerszegény tanulóhelyed. Tervezd meg az időbeosztásodat: hol és mikor tanulsz, és ehhez ragaszkodj, csak életveszély esetén térj el tőle. :-) Ha számítógépet használsz, és nem kell az internet a tanulmányaidhoz, akkor ne is kapcsold be a netet, ha meg kell a net, akkor tanulási időben nincs facebook, skype, chat. Valamint tanulás közben ne szóljon a zene, vagy ha úgy érzed, hogy pl. házidolgozat íráshoz, vagy más nem konkrét tanuláshoz, hanem egyéb pl. kutatói munkához nagyon szükséged van a zenére , akkor is csak instumentális (csak hangszeres), halk, nyugodt zenét kapcsolj be. Barátok, barátnők ilyenkor csak (általad) meghatározott időben jöjjenek. :-)
Azt javasolják általában a szakemberek, hogy minden nap tanuljunk röviden és tömören. Tehát nem a hosszúság a lényeg, hanem legyen inkább rövid időszak fél óra, 1 óra, 2 óra, attól függ, miről van szó, de azt a rövidebb meghatározott időt, azt maximális koncentrációval végezzük, és a fent említett környezeti zavaró hatások kizárásával. Nyilván vizsgaidőszakban ez másként működik, de akkor is mondjuk 45 perces vagy 1 órás blokkokban tanuljunk, akkor figyeljünk oda maximálisan, majd pedig szüneteljünk, mozogjunk, friss levegőre menjünk, együnk-igyunk.
Egyébként is vizsgaidőszakban fontos, hogyha alapvetően több napot egész napos tanulással töltünk, akkor is minden nap legalább 1 órát mozogjunk, sportoljunk, friss levegőn töltsünk. Tehát ilyenkor is fontos, hogy magunknak tanulási stratégiát dolgozzunk ki: mikor mennyit tanulunk, milyen ütemben, és nagyon fontos a módszer is, de ebbe most nem mennék bele. A lényeg az, hogy az időbeli és egyéb tanulási stratégiánkhoz igyekezzünk ragaszkodni. No és ilyenkor jönnek a belső tényezők: mi van, ha én nem tudom magamnak betartani a stratégiámat, mert nem tudom magamat ráerőltetni a dolgokra…
Eleve a stratégiádat a saját magad tanulási tempójához és képességeidhez kell igazítanod, lehetetlen dolgokat ne tervezz el, mert abból úgyis csak kudarc lesz és a munkamorálod fog csak romlani. Szóval légy szigorú önmagaddal, de ne kérj magadtól lehetetlent. Szóval ne csapd be önmagad.

Belső tényezős problémák: pl. ha valamilyen időbeosztást ki is gondolsz magadnak, akkor nincs elég akaraterőd és határozottságod magaddal vagy másokkal szemben, hogy azt betartsd. Vagy amikor ráerőlteted magadra a tanulást, akkor önmagadat félig tudatosan félig tudattalanul próbálod becsapni: pl. éppen leültél tanulni, dolgozatot írni, eszedbe jut, hogy egy fontos telefont el kell intézned; vagy éppen meg kell innod egy teát vagy kávét, és akkor elmész, megcsinálod a teát, megiszogatod, és már is 15 perc eltelt a kínos tanulási időből. Nem is sorolom tovább, lehet hogy ismerős neked a dolog. Ezt szimplán úgy nevezzük, hogy akaratgyengeség, elszántság hiánya stb. Házi dolgozatoknál gyakran előfordul, hogy a diákokat már csak az motiválja, ha lejárt a beadási határidő, és akkor az utolsó éjszaka gyorsan összekaparnak néhány oldalnyi szöveget, hogy legyen mit beadni másnap reggel. Vagy ha a határidő sem ad elég motivációt a dolgozat megírására, akkor jönnek a kiskapu keresések, ahogy te is írtad, és abba fektet bele olyankor az ember egy csomó energiát, hogy hogy, meg miért nem kéne megírni azt a nyamvadt házidogát. :-) Hát ilyen az ember… Ez is akaratgyengeség és/vagy az önuralom hiánya.
Mi történik ilyenkor a háttérben? Freud elmélete szerint az „ÉN”-nek vagyis a pszichénknek három összetevője van: az „id” (ösztön-én), az „ego” (a tényleges „én”), és a „superego” (felettes-én, ezt nevezhetjük lelkiismeretnek is). A fent említett helyzetek hátterében gyakran arról, van szó, hogy az „id” küzd a „superegóval”. Lefordítva: Az „id” vagyis az ösztöneink menekülnének a kínos tanulási időből, inkább ennénk-innánk, szaladgálnánk, szórakoznánk, barátnőznénk, csak ne kelljen egy helyben ülni és tanulni. A „superego” vagyis a lelkiismeretünk pedig a felelősségre, a jövőnkre, a jó előmenetelünkre, a megszégyenülés elkerülésére, a saját jó imázsunk fenntartására, magunk és a szüleink iránti felelősségre és tiszteletre, és mindenféle ilyesmire hivatkozva azt sugallja nekünk, hogy márpedig tanulni kell. A középen, két tűz között álló „én”-ünknek pedig az a dolga, hogy igazságot tegyen az ösztönkésztetéseink és a lelkiismeretünk által gyakorolt nyomás között. Na ilyenkor kell észen lennie az „én”-ünknek, és ha tényleg tanulni kell, akkor bizony összeszedve minden erőnket, erős akarattal és elszántsággal a szuperegónknak kell igazat adjon, és az „id” vagyis az ösztönénünk lázadását pedig le kell győzze. Ezt hívják önuralomnak. Ez az ember legnagyobb erénye. Ez különbözteti meg az embert az állattól. Az állatot az ösztönei vezérlik, az ember viszont az értelme révén felülkerekedik az ösztönein. A történelemben mindig azok az emberek váltak naggyá, akikben erős volt az önuralom erénye, vagyis akik, ahogy mondani szoktuk, le tudták győzni önmagukat.
Ez a lehető legnagyobb küzdelem az ember számára.
Ehhez kívánok sok erőt és kitartást!

Remélem tudtam segíteni és szeretettel várom válaszod vagy további kérdéseidet!
Üdvözlettel:
Laci

Szia, Adott egy olyan probléma, hogy a tanulással kapcsolatban némileg lustának érzem magam. Ezen szeretnék változtatni. Egyetemr...
tuxpingu
2013-01-12
Szia,
Adott egy olyan probléma, hogy a tanulással kapcsolatban némileg lustának érzem magam. Ezen szeretnék változtatni. Egyetemre járok, és próbálkoztam minden nap tanulni, de ez az órák összevisszasága miatt lehetetlennek tűnt egy rövid idő után. A zh-kra gy gondolom jól fel tudok készülni, de a leadandókkal kapcsolatban vannak problémáim, mindig kiskapukat keresek a halasztásra, majd holnap stb.
Szerinted ennek leküzdésére hogyan tudnék nekiállni?
Válaszod előre is köszönöm.
üdv, Kristóf
kecskes laszlo
2012-12-18
Kedves Hodmezopisti!

Először is elnézésedet kérem, hogy nem válaszoltam korábban. Tudom, most kezdődött a vizsgaidőszak,úgyhogy boztosan erős aktualitása van a kérdésednek.
Amikor valami betegségünk van akkor két dologra öszpontosíthatunk:
1.megszüntetjük a betegség tüneteit, amelyek láthatóak, érezhetőek, stb. pl beveszünk egy fájdalomcsillapítót
2.megszüntetjük a betegséget magát, és ennek következtében majd a tünetek is el fognak múlni, pl. antibiotikumot szedünk, ami eltűnteti a szervezetünkből a betegség okát
Mit akarok ezzel mondani? Ha te nagyon izgulsz a vizsgáid előtt, és ennek megszüntetésére gyógynövény nyugtatókat szedsz, akkor te csak a tüneteket próbálod eltüntetni, ami vagy hatrásos vagy nem. Ez esetben, ahogy írtad, nem volt hatásos. De mégha el is tűnnének a tünetek, a probléma „betegség” megmarad. Szóval azt javasolnám, hogy nézzünk a mélyére annak , hogy mi is a „betegség” – értsd jól. Szóval miért is kell neked annyira izgulnod a vizsgák előtt, hogy az már elviaelhetetlen prichoszomatikus tüneteket produkáljon nálad.
Mit jelent az hogy pszichoszomatikus tünet? Ez az a jelenség, amikor egy lelki (pszichés) folyamat olyan erős, hogy testi (szomatikus) reakcióak idéz elő. Ilyen például a lelki gyötrődés, fájdalom miatti sírás, vagy az izgalom miatti tenyérizzadás, hevesebb szívverés, magasabb vérnyomás. Mi ezzel a probléma? Az, hogy a pszichoszomatikus tüneteknek vannak túlzott méretei is. Ahogy a te esetedben nem csak arról van szó, hogy a szóbeli vizsga előtt/alatt kicsit izzad a tenyered, meg erősebb a pulzusod, hanem, hogy álmatlanság, evészavar, hányinger, hányás, hasmenés. Ez nem azt jelenti, hogy rosszul működik a pszichoszomatikád, hanem azt, hogy számodra a vizsga, túl nagy stresszforrás, és ennek megfelelően erősek a testi reakcióid is.
Azért azt elmondanám, hogy annyira nem kirívó az eseted, mert én is voltam egyetemista, és tudom, hogy néha mennyire stresszel az ember egy-egy vizsga előtt, pedig én nem vagyok egy szívbajos fajta, de azárt néha nálam is előfordult émelygés, hasmenés féleség. A kollégiumban, ahol laktam az egyetemi évek alatt, sok hozzád hasonló esetet láttam. Mondjuk őróluk nem tudom, hogy próbálkoztak volna gyógynövényes nyugatószerrel. Szóval azárt nem vagy egyedül ezzel a problémával.
No de most nézzük, hogy mi is a „betegség” lényege.
Egy vizsga, főleg egy nehéz vizsga, aminek nagy tétje van (pl. meg lesz-e a félévem?; tudok-e majd fölvenni jövőre erre épülő tárgyakat?; olyan sokat tanultam és nehogy valami kicsin bukjak el...; ne kelljen már újból tanulni az egészet...; ha elbukok, az úv. miatt csúszik az egész vizsgaidőszakom; ha elbukok átkerülök-e fizetősre?, stb.) objetkív módon is nagy nyomást tesz ránk, szubjektív módon pedig méginkább.
Benső, szubjektív oldalról nézve ott van a bukás vagy a leégés lehetősége, ami az önmagunkról alkotott vélt vagy valós énképünket rongálhatja, vagy önmagunk és mások előtt felépítendő jobb/szebb/ügyesebb énképünk megrongálódásához, összeomlásához vezethet, és ezzel együtt az önértékelésünk is csorbát szenved. Ebben az érzésben ott kavarog a megszégyenüléstől való félelmünk is, amely kisgyermekkorunkból megőrzött érzés, ami egy tekintélyes személy (pl. szülő) előtt történő megszégyenítés/megszégyenülés ősi félelméből sejlik fel. Sőt tovább menve a szégyentől való félelem a tekintélyes személy(ek)nek való megfelelési vágy és kényszer hatására erősödik fel. Még tovább menve pedig a „megfelelés a tekintélyes személynek (szülőnek)” érzése mögött az az alapbeállítottság van, hogy én csak akkor vagyok szerethető, ha megfelelek a tekintélyes személy által képviselt elvárásoknak. Ez főleg olyan gyerekeknél alakul ki, akiknél igen erős volt a szülőktől érkező „csak akkor vagy jó, hogyha ezt meg azt csinálod, így meg úgy viselkedsz” című nevelési attitűd. Szóval az elvárásokhoz, feltételekhez kötött szeretet a gyerekben az elvárásoktól való félelmet, túlzott izgalmat okozhatja, mert ha nem sikerül megfelelni, akkor megszégyenül és megvonják tőle a látfontosságú szeretetet és azt az alapvető egészséges személyiségi alapját, hogy „én JÓ vagyok , és SZERETHETŐ vagyok”. (Ez is bozonyítja, hogy milyen fontos az ember egészséges életéhez az a szeretet, amely feltétel nélküli. A feltétlen szeretetet nevezzük „isteni szeretetnek” vagyis „agapénak”.)
Fontos azt is megjegyeznem, hogy kiemelted, hogy leginkább a szóbeli vizsgától félsz. Bizony, bizony, egy írásbeli vizsgán igazából a fentebb már említett komoly objektív nyomáson kívül (ha megbukok, akkor mi lesz..., stb.) kevésbé van jelen a szubjektív megszégyenülés lehetősége, mert azon a rossz érzésen kívül, hogy nem sikerült válaszolnom pár kérdésre, nincs nagy veszélye annak, hogy mások előtt, nyilvánosan megszégyenülök. Viszont egy szóbeli vizsgán az objektív nyomás mellett ott a szubjektív is: az első beégésnél máris pirosodik az arcom, gombóc van a torkomban, és főleg akkor érzem, hogy csalódást okozok a tekintélyes személynek, ha számított rá, hogy én majd biztos tudom a választ..., de nem... Ekkora égést!... és ezután még nehezebb folytatni, leblokkolok, és amit tudtam volna még azt sem tudom elmondani. Megszégyenültem a tekintélyes személy előtt, mások és önmagam előtt is. Ez szörnyű... Na ettől féltem! Ettől féltem?
De ki is ez a tekintélyes személy? Egy tanár, professzor, igazgató, idős felnőtt... Bárki is legyen a tudatalattinkban valamilyen furcsa módon összekapcsolódik az egykori szülői képpel. Tehét a kisgyerekkori szülői képünk szülői „arca” visszaköszön a későbbi „tekintélyes személyek” arcában. És ez azt a halvány háttérérzést is adja, hogyha a tanár előtt megszégyanülök, akkor a szüleim előtt is, és az ő fejükre is szágyent hozok.
Nos, mit is akarok kihozni ebből a kissé bonyolult pszichológiai fejtegetésből? Pusztán annyit, hogy lássuk milyen mély a kút feneke. Vagyis szerettem volna fölvillantani előtted, hogy a szóbeli vizsgától való túlzott félelmed hátterében milyen lelki folyamatok húzódHATnak meg. Azért emeltem ki a feltételes módot, mert a fejtegetésem egyáltalán nem diagnózis vagy bármilyen tényszerű állítás, pusztán elméleti fejtegetés. Mindenzt azárt tettem, hogy ha elolvasod és úgy érzed, hogy valamely pontja igaz lehet rád is, akkor már van nyom amin elindulhatunk, és megtudhatjuk, hogy igazából mi zajlik benned, amikor nagyon izgulsz a vizsga miatt.
Ezért most föltennék pár kérdést is.
Mit érzel igazán, amikor izgulsz, félsz a vizsga miatt. Milyen alérzések vannak benne? Mitől félsz igazán, amikor a vizsgától félsz? Milyen következményektől?
Milyen elvárásai voltak a szóleidnek veled szemben gyerekkorodban? Miylen elvárásaid vannak most? Neked milyen elvárásaid vannak magaddak szemben?
Mit akarsz megmutatni, amikor próbálsz mindent megtenni a vizsga sikeréért?
Ezeken a kérdéseken dolgozz. És írj vissza nekem (akár privátban is). Aztán tovább folytatjuk a közös gondolkodást.

Örülök, hogy írtál.
Üdv:
Laci


Tudnál abban segíteni, hogy hogyan küzdjem le a vizsgaidőszakban elhatalmasodó vizsgadrukkot, különösen a szóbeli vizsgák előtti ...
hodmezopisti
2012-12-14
Tudnál abban segíteni, hogy hogyan küzdjem le a vizsgaidőszakban elhatalmasodó vizsgadrukkot, különösen a szóbeli vizsgák előtti napon? Sokszor tapasztalok álmatlanságot, étvágytalanságot, hányingert, hányást... és ezek a mellékhatások nagyon kellemetlenek néha. Próbálkoztam már természetes (gyógynövényes) alapanyagú nyugtató hatású szerekkel, de nem segítettek. Mit tehetnék még?
Köszi

Hozzászólás hozzáadásához REGISZTRÁLJON vagy LÉPJEN BE rendszerünkbe
2018-02
Ke Sze Csü Szo Va
1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728