"A szülőket is nevelni kell..." - SZÜLŐK - téma hozzászólásai
Pont Te Kellesz Ifjúsági Információs Pont
Betűméret állítása:

"A szülőket is nevelni kell..." - SZÜLŐK


Létrehozta: kecskes laszlo
A fiataloknak és szüleiknek gyakran meggyűlik egymással a bajuk. Mi lehet ennek az oka? Generációs szakadékok; másképp gondolkodunk; másképp kommunikálunk; más az értékrendünk; mi nem tudunk róluk leválni anyagilag, érzelmileg; vagy ők nem tudnak minket elengedni; felnőttünk és ők nem veszik észre... Csak velünk van a probléma vagy a szülőket is nevelni kell?

kecskes laszlo
2014-02-11
Kedves Bandesz!

Örülök a kérdésednek, és persze szívesen segítek neked, de annyit még tegyél már hozzá, hogy hány éves is vagy pontosan, és hogy mi a nemed? Ez igen lényeges lenne a válaszom szempontjából. Illetve, hogy milyen jellegű iskolába jársz - gondolom valamilyen középiskolába, de milyenbe? A leírásod alapján gondolom otthon laksz, nem vagy kollégista, vagy ilyesmi. És még annyit írj meg légyszi, hogy amikor édesanyád ezeket mondja, hogy nem mehetsz ki 8 után, meg tanulj többet, stb., akkor ez minek hat: parancsnak, utasításnak, kérésnek, vagy sóhajnak... ? Egyébként hétvégén sem enged el este szórakozni vagy ilyenek?
Kérlek ezeket írd meg, mert fontosak a válaszom szempontjából!
Egyébként már az is bizonyítja azt, hogy el tudod dönteni, hogy mi a jó neked, hogy ezt a problémádat felismerted, megfogalmaztad magadnak és leírtad nekem. Ez egy felnőttes hozzáállás az élethez. :-)
Nagy szeretettel várom tehát a válaszod!
Addig is kitartást! Légy jó és bátor!
Üdv: Laci

Szió! Abban szeretném kérni a segítséged hogy mikortól számít valakinél az hogy egyedül el tud néhány dolgot dönteni. ...
Bandesz
2014-02-11
Szió!

Abban szeretném kérni a segítséged hogy mikortól számít valakinél az hogy egyedül el tud néhány dolgot dönteni.
Arra gondolok hogy nekem egész jó jegyeim vannak és anyum mégis mindíg azért veszekszik hogy üljek le és tanuljak, meg nem mehetek sehova pl 8 után. No meg feküdjek le idejében. Vagyok már annyira idős hogy tudjam mikor vagyok fáradt és hány óra alvás kell hogy ne legyek fáradt no meg mennyi tanulás kell ahhoz hogy jó jegyet kapjak.... jah tudom mindentől van több meg jobb. Én pl nem akarok hű de űber okos lenni magyarból meg töriből jó a 4-es is. A bajom az hogy miképp értessem meg velük hogy hagyjanak már egy kicsit éés ne akarjanak folyton pesztrálni mintha kisbaba volnék.
Remélem van valami ötleted a szülők idomítására :D
Üdv addig is :D
kecskes laszlo
2014-02-04
Kedves Snotra!

Tehát foglaljuk össze: ritkán találkozol édesanyáddal, akivel már rég óta, valamilyen többszörös sérelmi okok miatt, nem vagytok jó viszonyban, olyannyira, hogy amikor mégis találkoztok, akkor te szinte fölrobbansz a feszültségtől, ami ilyenkor fölgerjed benned. Valamilyen módon talán már a puszta jelenléte is idegesít, hát még ha megszólal, és előkerülnek a családi dolgok… Azonnal a „plafonon” tudsz lenni ettől a helyzettől. Mindamellett, hogy dühös vagy rá, mégis zavar téged, hogy ilyen a viszonyotok, és leginkább, hogy a jelenlétében csak önmagadból kifordultan tudsz viselkedni. Ráadásul ezzel csak romlik a helyzet, tetéződnek a sérelmek. Szeretnél változtatni azon, hogy ilyen hirtelen fölmenjen a pumpád, amikor együtt vagytok édesanyáddal, de mindeddig hiába próbálkoztál, valahogy mindig sikerült kijönnöd a sodrodból. A sérelmek és rossz viszony ellenére mégis szeretnél normális ember módjára viselkedni vele. Ez egy helyes törekvés. A rossz viszonyotok okát nem kívánod boncolgatni és talán nem is szeretnél azzal vesződni, hogy feldolgozd a sérelmeket. Úgy érzed, hogy ez a kapcsolat már olyan „régen rossz”, hogy nem érdemes foglalkozni vele. Nem reménykedsz abban, hogy esetleg javulna a helyzet.
Nos, engedd meg, hogy egy hasonlattal éljek. A te kérésedet, egy olyan emberéhez tudnám hasonlítani, aki mondjuk tüdőgyulladásban szenved, elmegy az orvoshoz, és azt mondja neki, hogy írjon fel láz- és fájdalom csillapítót, hogy enyhüljenek a gyulladás tünetei, de ne írjon fel antibiotikumot, mert azzal ő nem akar foglalkozni, egyébként is túl drága kiváltani azt a patikában… A lázcsillapító enyhíti a tüneteket, de a tüdőgyulladás nem múlik el tőle, sőt inkább az idő múlásával, mivel nem kezelik, egyre súlyosbodik.
Azt hiszem, nem kell túlzottan magyaráznom, hogy mit akarok mondani ezzel a hasonlattal. Van egy elmérgesedett helyzet az édesanyáddal, aminek tüneteképpen te ideges leszel, amikor találkoztok. Te az idegességet és a feszültséget szeretnéd legyőzni magadban, de az okával nem akarsz foglalkozni, mert reménytelennek tűnik a vele való foglalkozás.
Természetesen megértelek, hogy így érzel, és reménytelennek látod azt, hogy esetleg a probléma gyökere megoldódjon. Azt gondolom, hogy biztosan vannak olyan módszerek, amelyek segítségével növelheted az önuralmadat és kontrollálhatod a benned lévő feszültséget, és nagyon helyes is, ha az ember ilyen módszereket megismer és elsajátít, mert sokszor szükségünk lehet az életben ilyesmire. De ugyanakkor a te esetedben ez hosszútávon nem jelent megoldást. Sőt úgy gondolom, hogy hosszú távon mentálisan nem egészséges, az hogy a bennünk lévő gőzt mindig megpróbáljuk kontrollálni és máshová irányítani, de nem próbáljuk meg a gőz keletkezésének okát megszüntetni.
Szóval azt szeretném sugallani mindezzel, hogy mégiscsak foglalkoznod kellene az okokkal is. Ne érts félre, ez nem föltétlenül azt jelenti, hogy meg kell javítanod a számodra reménytelen anya-lánya kapcsolatot, hanem azt jelenti, hogy te próbáld meg valahogy elkezdeni magadban feldolgozni a benned lévő sérelmeket. Ehhez nem kell az anyukáddal tisztáznod a tisztázhatatlan sérelmeket, ehhez elég az, hogy magadban tisztázd le a dolgokat, és a lelkedben juss édesanyáddal kapcsolatban egyfajta lelki megbékélésre, megbocsátásra, nyugvópontra. Úgy gondolom, ha ezt meg tudnád tenni magadban, akkor később akár még a kapcsolatotok is javulhatna. Tudod, van egy ilyen bölcs mondás, hogy „változz meg először te és akkor meglátod, hogy megváltozik körülötted a világ.” Az én tapasztalataim szerint ebben van igazság.
Miért mondom mindezeket? Én nem vagyok pszichológus, aki terápiákat tudna neked javasolni az önkontrollod fejlesztésére. Én mentálhigiénés tanácsadó vagyok, aki a - nevéből is adódik - a lelki és mentális egészségedre nézve tudok tanácsolni valamit. Röviden összefoglalva tehát annyit tudok neked mondani, hogy a mentális és lelki egészségedre nézve nem jó hatással van az, hogy egy állandó konfliktushelyzetben vagy az édesanyáddal, ezért lenne jó, hogy feldolgozd azokat a sérelmeket, amelyek a lelkedet nyomják, mert ez nem csak most rossz, hanem a későbbiekre nézve is hatással lehet, pl. majd ha esetleg neked lesz lányod, akkor a te anya-lánya kapcsoltodra is hatással lehet. Tehát én ebben tudok neked valamennyire segíteni, ha szeretnéd.
Ha úgy gondolod, hogy talán mégiscsak megpróbálkoznál azzal, hogy feldolgozd a benned lévő sérelmeket, akkor bátran írj nekem. Írj arról, hogy hogyan alakult ki és mióta tart ez a helyzet, és hogy milyen sérelmek értek, amelyeknek a nyomát ma is érzed a bőrödön, írd meg az ezzel kapcsolatos érzelmeidet. Azt is megírhatod, hogy voltak-e korábban próbálkozásaitok arra, hogy rendbe hozzátok a kettőtök kapcsolatát, és ezeknek mi lett a következménye.
Remélem, azért ez a válsz is valamennyire hasznos volt számodra, annak ellenére, hogy talán nem ilyet vártál.
Tehát várom szeretettel a válaszodat!
Addig is minden jót és nyugodt, békés napokat kívánok!
Üdvözlettel: Laci


Kedves Laci! Édesanyámmal sajnos nem túl jó a kapcsolatom. Többször próbáltam már változtatni a hozzáállásomon, de val...
snotra
2014-01-30
Kedves Laci!

Édesanyámmal sajnos nem túl jó a kapcsolatom. Többször próbáltam már változtatni a hozzáállásomon, de valahogy nem megy, inkább kerülöm. Elég sok a sérelem, sosem volt felhőtlen a viszonyunk. Mára felnőttem és nem vagyunk napi kapcsolatban, igazából már nem élünk együtt én vidéken Ő a fővárosban él. Ritkán találkozunk, amikor hazajön, de akkor is elég feszült a légkör. Igazából szerintem miattam, mert eléggé idegesít. Sajnos úgy gondolom, hogy a kettőnk kapcsolatát már nem igazán lehet helyre hozni, de szeretném, ha hazajön normálisan meg tudnék lenni mellette. Van esetleg valami tipped, hogy hogy tudnám könnyebben elviselni? A hármat vagy tízet számolok nem jött be :) én ezzel próbálkoztam.
A rossz viszonyunk okát nem igazán szeretném boncolgatni, a helyzeten is annyit változtatnék, hogy ne robbanjak fel egyből, ha hazajön, vagy beszélünk. Igazából nem szeretnék szőrös szívű lenni, vagy rossz ember, mert nyilván bánt ez az egész, de be kell látnom, hogy mi nem leszünk a "legjobb barátnők" és a csodás anya-lánya kapcsolat címet sem mi kapjuk.
Köszönöm válaszod!
kecskes laszlo
2014-01-14
Kedves Laci!

A leírásod alapján („a fiúkkal sem engedi ismerkedni”), gondolom egy lányról van szó. Esetleg a barátnőd? Vagy esetleg az lenne, ha engednék neki, hogy ismerkedjen, barátkozzon?
Sajnos sok szülő nagyon nehezen veszi tudomásul, hogy a gyermeke már felnőtt, és e miatt nem meri elengedni, mintha még mindig kicsi lenne és óvni kellene. A túlzott féltés esetleg a szülő saját fiatalkori rossz tapasztalatokból származhat, illetve a világ iránti bizalmatlanságból. Valamint saját gyermekében sem bízik meg, nem hiszi el, hogy ő már képes lenne helytállni a világ viszontagságaiban. Mivel azonban ő eddig is mindig lekiskorúsította az időközben felnőtt gyermekét, ezért a gyerek maga sem tanúlt meg igazán vigyázni magára, hiszen soha nem volt elengedve egyedül, hogy egy kicsit „megedződjon” és tanulja az életet.
A túlzott féltésnek azonban sokszor egy mélyebb oka is van: a szülő érzelmi bizonytalansága. Vagyis ha a gyerek „kirepül a fészekből”, akkor ő érzelmileg kielégületlen marad, elveszíti addigi jól megszokott szülői szerepeit, stb. Sok mindent lehetne még erről mondani, ha érdekel, akkor később bővebben is beszélhetünk róla.
Nos, hogy mit tehetnél te a szülő ellen, arra rövid a válsz: nem sok mindent. Igazából nem neked kell tenned, hanem annak a lánynak, akiről szó van. Ő se a szülője ellen tegyen, hanem inkább a maga érdekében tegyen. Mit jelent ez? A szülőket nehéz megváltoztatni, de ha ez a lány akar változtatni a saját helyzetén, akkor elsősorban neki kell változnia nem a szülőjének. Először neki kell másképpen viselkednie és akkor majd előbb utóbb a szülők is ráeszmélnek, hogy a lányuk már felnőtt.
Nagyon szívesen adnék tanácsot azzal kapcsolatban, hogy mit is kellene tennie, de ennyi információ birtokában csak nagyon nagy általánosságokban tudnék beszélni.
Szóval, ha írnál kicsit bővebben erről a lányról, akkor az nagyon hasznos lenne. Például jó lenne tudnom, hogy milyen életállapotban van ez a lány: mit csinál, iskolába jár, egyetemista, dolgozik, munkanélküli? Hol lakik: otthon, kollégiumban, városban, faluban? Milyen a személyisége: visszahúzódó, szerény, vagy vehemens, energikus? Milyen mértékű a szülők szigora: az ténylegesen mit jelent, hogy a szülő nem engedi sehova egyedül? Melyik szülőről van szó: csak az egyik ilyen szigorú, vagy mindkettő. A lány hogyan próbált eddig esetleg lázadni a túlzott szigor ellen? Esetleg milyen tervei vannak, amelyeket megvalósítana, ha hagynák?
Ha nagyjából válaszolnál ezekre a kérdésekre, akkor nagyon szívesen írok néhány jó tanácsot. Nem muszáj mindegyikre válaszolnod külön-külön, csak a lényeg hogy egy kicsit jobban rálássak a helyzetre.
Szeretettel várom válaszod!
Addig is minden jót kívánok!
Üdv: Laci


Szia! Hallottam egy olyan szülőről, aki a több mint 20 éves gyermekét sem engedi el sehova egyedül, folyton megszabja hogy mit tegyen...
laciszhely87
2014-01-10
Szia! Hallottam egy olyan szülőről, aki a több mint 20 éves gyermekét sem engedi el sehova egyedül, folyton megszabja hogy mit tegyen, továbbá a fiúkkal sem engedi ismerkedni. Hogyan lehetne az ilyen szülő ellen védekezni, hiszen túlzott féltésével tönkre teszi a gyermekét! Várom a válaszodat!

Laci
kecskes laszlo
2013-12-30
Kedves Joco85!

A válaszom szempontjából lényeges lenne, hogy tudjam a korodat és az életállapotodat (mármint, hogy iskolás vagy-e, vagy egyetemista, vagy dolgozol?). Ugyanis, ha a szüleidnek veled kapcsolatos a problémájuk, akkor teljesen más lehet a probléma gyökere mondjuk, ha te pl. 18 éves vagy, és más ha mondjuk 28 éves vagy. Az is fontos lenne, hogy mióta tart ez az elhidegült állapot. Szóval majd ha válaszolsz, akkor ezeket kérlek írd meg nekem.
Úgy érzed, hogy a szüleiddel van valami a felszín alatt lappangó probléma, ami kimondatlanul rombolja a velük való jó kapcsolatodat. Ez aggaszt téged és nem is tudod, hogy mi tévő légy, mert nem tudod, hogy tőled ered-e ez, vagy a szüleidtől, vagy pedig mind a kettő egyszerre. És nem tudod, hogy mi is az ami megfagyasztja a levegőt közöttetek.
Azt gondolom, hogy ha ez a „rejtett probléma” nem múlik el, mondjuk néhány nap vagy hét alatt, akkor valószínű, hogy ki fog bukni előbb utóbb valamilyen formában. Ha a szüleid közötti problémáról van szó, akkor közöttük, ha pedig veled van a baj, akkor veled kapcsolatban fog valamilyen módon előbukkanni a „rejtett” probléma látható formában. Mit értek ez alatt?
Pl. ha a házasságban van valamilyen feszültség a házasfelek között, és akár ez több tényezős is, és csak gyülemlik és gyülemlik, akkor előbb-utóbb vagy elkezdik feldolgozni egy őszinte tisztázó beszélgetésben, vagy pedig „kitör a vulkán”. Ha a sok feszültség összegyűlik és betelik a „pohár”, akkor általában egy apró-cseprő dolog hozza felszínre a lappangó feszültséget, ebből lesz a veszekedés, aminek az ürügye pl. hogy „...már megint nincs elmosogatva, és különben is...”
Szóval ez a te esetedben is előfordulhat, hogy ha mondjuk tényleg veled van bajuk a szüleidnek, akkor lehet, hogy egy apró dolog kapcsán fog felszínre törni ez a lappangó probléma.
A veszekedést megelőzni leginkább egy őszinte beszélgetéssel lehet.
Írtad, hogy már próbáltál rákérdezni, hogy miért van ilyen fagyos hangulat otthon, de eltussolták a dolgot. Nos, nem tudom, hogy egyébként mennyire szoktál a szüleiddel „lelkizni”, vagyis olykor komolyan, őszintén beszélgetni. Ha a családotokban ez egy megszokott problémamegoldási lehetőség, hogy őszintén leülünk egymással és megbeszéljük szemtől szembe, akkor egy alkalmas pillanatban érdemes lenne újból próbálkoznod, hogy felhozd a témát, és tapintatosan, óvatosan rákérdezz a dologra. Ha nem igazán megszokott a „lelkizés” otthon, akkor ez sokkal nehezebb, de talán éppen ideje bevezetni azt a szokást, hogy őszintén leüljetek beszélgetni, mint felnőtt emberek. Ez talán az elején kínos lesz, de hidd el, hogy utólag mindenki belátja majd, hogy hasznos volt. Ehhez viszont neked nagy türelemre, kitartásra, toleranciára van szükséged. Ugyanis egy ilyen beszélgetésnél is előfordul, hogy jó ideig kerülgetjük a forró kását, mire végre ki merjük beszélni a bennünk lévő gondolatokat, érzelmeket, indulatokat.
Szóval ennél többet nem tudok javasolni.
De az is lehet, ahogy írtad is, hogy a sok stressz összejött, és nem veled van a baj, sőt nem is a szüleidnek egymással, hanem csak sok a feszültség, nagy a nyomás, és ezért van fagyos hangulat otthon. Ezt viszont a pihenés, a kikapcsolódás, a felhőtlen ünneplés tudja feloldani. Erre leginkább ez a megoldás. Néhány ilyen nap sok mindent magától helyrerak. Főleg ilyenkor karácsony tájékán, talán még könnyebb a feloldódás és kiengesztelődés önmagunkkal és egymással is.
Ezért is kívánok, nyugodt, békés, feszültségmentes, boldog karácsonyt és még boldogabb újévet!
Természetesen szívesen várom a visszajelzésed és bármi további kérdésed! Bátran írj, igyekszem a mostaninál gyorsabban reagálni és segíteni!
Addig is, még egyszer, minden jót!
Üdvözlettel: Laci


Kedves László! Mostanság szüleimmel nem nagyon jövök ki... Nem tudom mi van velük, lehet sok a stressz.. vagy lehet én vál...
joco85
2013-12-09
Kedves László!

Mostanság szüleimmel nem nagyon jövök ki... Nem tudom mi van velük, lehet sok a stressz.. vagy lehet én változtam volna... minden esetre mintha lenne valami "rejtett" probléma, mármint olyan hideg a hangulat mikor otthon vagyok. Igazából azt sem tudom egymás közt van bajuk, vagy velem... hm hogy is lehetne ezt kideríteni? Mikor rákérdeztem.. "áhh semmi hagyjad.." volt kb. a válasz. Nem tudom mi lenne a legjobb..lehet az idő megoldja majd..csak most elég frusztráló.
kecskes laszlo
2013-08-09
Kedves Kovacsjozsef!

Örülök, hogy írtál ezzel az igen nehéz kérdéssel kapcsolatban. Elnézésedet kérem, hogy csak most válaszolok, de nem igazán voltam gépközelben az elmúlt napokban.
Én általában lelki, mentálhigiénés tanácsokat szoktam adni ezen a fórumon, de most ebben az esetben, úgy látom, nem erre van szükség, hanem inkább egy kis eligazításra. Tehát a válaszom inkább tárgyilagos lesz:
Először is kérdezném, hogy te felnőtt vagy-e? Illetve kije vagy ennek a fiúnak: tanára, szomszédja, barátja, ilyesmi...? Ha igen, akkor a következő lépéseket javasolnám:

Első lépésként beszélgess el újból a fiatal ismerősöddel, és próbáld meg megállapítani, hogy mi a helyzet a következő két verzió közül:
Első verzió: Arról van-e szó, hogy a szülők házassága éppen egy nehéz korszakot él meg, amely remélhetőleg belátható időn belül megoldódik, elmúlik, mert pl. volt már korábban is ilyen, és akkor túl tudtak ezen lépni. A szülők tudatosan próbálnak-e tenni a kapcsolatuk javulásáért? Kértek-e esetleg külső segítséget, pl. jó baráttól, családterapeutától, szociális munkástól, mentálhigiénés szakembertől? A veszekedések alkalmával az agresszió csak egymással történik, és a gyerekeket közvetlenül nem bántják.
Második verzió: A szülők kapcsolata végleg megromlott? Minden napos a verbális és fizikai agresszió, és nem csak kettejük között, hanem a gyerekeket is rendszeresen közvetlenül bántják, pofozzák, verik?
A szülők nem kértek külső segítséget, és nem is fogadnak el segítséget?

Ha az első verzió van, akkor nagyon óvatosan és tapintatosan a szülőkkel kellene beszélni, hogy kérjenek segítséget a párkapcsolati problémájuk megoldásához. Próbálják meg tudatosan helyrehozni, rendezni kicsit a kapcsolatukat, hiszen ez senkinek sem jó így, gondoljanak legalább a gyerekeikre! Vagy ha nem, akkor egy időre esetleg költözzenek külön a családi béke, de elsősorban, a gyerekek érdekében.
Ha a második verzió van, akkor meg kellene pontosabban állapítanod, hogy mennyire súlyos a helyzet: Mióta vált rendszeressé a családi agresszió? Milyen mértékben érinti a gyerekeket a verbális és tettleges agresszió? Milyen a szenvedő gyerekek mentális illetve fizikális állapota? El vannak-e esetleg hanyagolva a lelki törődés, iskoláztatás, étkeztetés, tisztálkodás területén?
Ebben az esetben rajtad keresztül a középiskolás ismerősöd hivatalos segítséget kérhet, mert a szociális jelzőrendszer nulladik eleme a szenvedő gyermek, és te, a felnőtt ismerős/barát, akinek jelezte a problémáját, és akitől segítséget kért, te vagy az első eleme. Ez azt jelenti, hogy a te jogot és felelősséged, hogy jelezd a problémát a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat felé. Mond el azokat a dolgokat, amiket megtudtál a család helyzetéről. Ha a településen esetleg nincs ilyen TeGyeSz, akkor a gyámhivatalt kell felkeresni, vagy ha ilyen sincs a településen, akkor a település jegyzőjét.
Mi történhet ezután? A gyermekvédelmisek kivizsgálják a helyzetet, próbálnak segíteni a családon, de ha indokolt akkor megindul a gyerekek védelembe vétele. Ez még nem azt jelenti, hogy jogilag elveszik a gyerekeket a szülőktől, hanem biztonságos, nyugodt környeztet próbálnak teremteni, vagy ilyen helyre (pl. nagyszülőkhöz) ideiglenesen elvinni a gyerekeket. Ha nagyon súlyos a helyzet, és többszöri próbálkozás után sem javul, akkor jön a családból való kiemelés, és a szülők helyett más gyámja lesz a gyerekeknek. De ez csak a legvégső verzió.

Hát remélem hasznos információkat mondtam!
Ha bármi további kérésed van, akkor írj!
Tudom, hogy egy ilyen helyzet nagyon nehéz feladat elé állítja az embert, ezért kívánok Neked sok erőt, bölcsességet, és kitartást a segítségnyújtáshoz! Reméljük jobbra fordul ennek a családnak az élete!

Üdvözlettel:
Kecskés Laci


Egy középiskolás ismerősöm szülei folyton veszekednek és becsmérelik egymást,gyakran a tettlegességig is fajul a konfliktus kettő...
kovacsjozsef
2013-08-02
Egy középiskolás ismerősöm szülei folyton veszekednek és becsmérelik egymást,gyakran a tettlegességig is fajul a konfliktus kettőjük között. Mindezt a gyermekeik előtt. Ismerősöm a legnagyobb gyermek a családban, támogatásra szorul. Kérte, hogy segítsek. Hogyan tehetne ő vagy én ez ügyben valamit? Neki is és testvéreinek is nyugodt körülmények kellenek, hogy az iskolában helyt tudjanak állni, és egyáltalán, egy gyermek sem érdemli ezt.

Mit tehetünk ez ügyben, vagy hol kaphat segítséget a fiatalkorú ismerősöm?

Hozzászólás hozzáadásához REGISZTRÁLJON vagy LÉPJEN BE rendszerünkbe
2018-02
Ke Sze Csü Szo Va
1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728