(PÁR)KAPCSOLAT - téma hozzászólásai
Pont Te Kellesz Ifjúsági Információs Pont
Betűméret állítása:

(PÁR)KAPCSOLAT


Létrehozta: kecskes laszlo
Tény, hogy az ember társas lény! :-) De kapcsolatban lenni valakivel nem mindig egyszerű: találkozás, ismerkedés, szimpátia, barátság, flört, szerelem, első csók, járás, romantika, rózsaszín köd, közös élmények, egymásra hangolódás, erotika, feszültség, féltékenység, elvárások, csalódás, sértődés, megbocsátás, veszekedés, szakítás, harag, hiány, üresség, újrakezdés... Ez tényleg bonyolult... :-)

kecskes laszlo
2015-08-21
Kedves Balázs!
Sajnálattal olvastam, hogy rosszul sült el a barátnőtől való kérdezősködés. Azóta eltelt néhány nap, remélem talán sikerült tisztázni a helyzetet, vagy megenyhült a bocsánatkérő versedtől…
A hölgy iránt való szenvedélyed kínzó a számodra, még a nagy döntéseidet is befolyásolja ez a néhány hetes internetes kapcsolat. Ilyen a szerelem… A szenvedély szó nem véletlenül a szenvedés szóból ered. Annyira vágysz utána, hogy saját magadnak okozol szenvedést, őrlő bonyodalmakat. De ugyanakkor egyszerre most ez az egyik erőforrásod is.
A legutóbbi hozzászólásod óta nem tudom, hogy hogyan áll a kapcsolatotok, de objektíven azt látom, hogy ez az egész az irrealitás felé kezd elmozdulni: szerelmes lettél egy olyan lányba, akit soha nem láttál élőben, aki mint fizikailag, mint pedig érzelmileg pillanatnyilag elérhetetlen számodra.
Nem gondolom, hogy hozzá kellene igazítanod a nagy döntéseidet, mint pl. hogy kimenj külföldre dolgozni vagy sem. Ha ez a plátói szerelem túlzottan meghatározza a mindennapjaidat, befolyásolja (esetleg negatívan) a munkádat, meghatározza a közeli és távoli jövődet, döntéseidet és utána mégsem lesz belőle semmi, akkor a csalódásod mértéke igen nagy lesz. De amint írtam is a korábbi válaszaimban, ha összejön, ha nem, abban biztos lehetsz, hogy sikerként könyvelheted el az erős akaratodat, igyekezetedet, kitartásodat, hűségedet és hogy mindent megtettél ezért a kapcsolatért.
Hogy hogyan engesztelheted ki a hibás lépésed miatt a hölgyet, arra nem tudok semmilyen különleges receptet. Higgadt hangulatban írd meg neki őszintén miért tetted azt, hogy a barátnőjétől kérdezősködtél róla és kérje még egyszer bocsánatot. Az őszinteség alatt nem azt értem, hogy szentimentálisan írd le az érzelmeidet neki és vallj szerelmet (nem hiszem, hogy erre most nyitott lenne), viszont finoman, kedvesen, tapintatosan elmondhatod neki, hogy olyan sokat jelentett számodra az a 3 hét, amíg minden nap írtatok egymásnak, küldött képeket, stb. és már aggódtál, hogy mi van vele… vagy valami ilyesmi.
Azt gondolom, ha valamennyire fontos vagy neki, akkor meg fog bocsátani, hiszen nem „halálos” bűn egyszer ilyet tenni. Ha megbocsát, akkor még van esélye a kapcsolatotoknak. Ha nem, akkor ez a kis hiba jó ürügy a számára, hogy lekoptasson. De ne magadat okold, hiszen ha emiatt lesz vége a kapcsolatotoknak, akkor eleve (ilyen formában) nem sok esélye volt az egésznek.
Egyébként egy normális párkapcsolatban, házasságban is számtalanszor megbántjuk egymást. A jó párkapcsolatnak nem az az ismérve, hogy hányszor hibázunk egymás ellen, hanem hogy hányszor tudunk megbocsátani egymásnak. A megbocsátás döntés kérdése, és nem feltétlenül a vétek mértékétől függ.
Mindenesetre szeretettel várom a további fejleményeket tőled.
Egyébként még annyi, hogy a nagybátyáddal kapcsolatos viszonyodat értettem, de a keresztfiaddal kapcsolatosat nem igazán. Esetleg, ha ezt fontosnak érzed a döntéseid szempontjából, írhatnál róla bővebben.
A „pontekellesz.hu” honlapunkon írt beszélgetéseink miatt ne aggódj, biztosan nem fog rátalálni a lány, mert eleve nem tud róla, hogy itt írogatunk, tehát nem is keresi. Nem ismeri a honlapot, mert viszonylag kevesen ismerik (nem egy facebook, ahol mindenki fenn van), de még ha ismerné is, akkor is végig kellene olvasnia az összes fórum összes hozzászólását, hogy ráismerjen a saját történetére. Ezenfelül, mindenki fiktív felhasználói néven van fönn. Ha tudná, hogy valahol a neten „zuljin” néven fórumozol, akkor esetleg a név alapján próbálhatna megtalálni (ha egyáltalán keresne), de azzal sem sikerülne, mert a fórum felhasználói neveket nem dobja ki a kereső. Egyébként ki is próbáltam. Rákerestem a zuljin-ra, és végignéztem legalább 10 oldalt a googliban, és semmi, még csak a közelben sem. Csak a warcraft-os figura jön ki. De még ha meg is találna valahol egy zuljin nevű fórumozót, akkor sem biztos, hogy az te lennél. Szóval ezer százalék, hogy nem botlik bele a neten a beszélgetésünkbe, hacsak nem tud róla tőled konkrétan, hogy a „pontekellesz.hu”-n mentálhigiénés tanácsokat kérsz. De gondolom ezt nem mondtad el neki. :-)
Sajnos az eddigi hozzászólásainkat nem törölhetem és nem is e-mailezhetünk, mert a honlap üzemeltetőjével így szerződtünk. De kifejezetten ezért van a privát fórum létrehozásának lehetősége. Tehát a legközelebbi alkalommal, ha írsz, akkor hozz létre egy új fórumtémát, jelöld be, hogy ez „privát”, és akkor biztosan senki nem láthatja a beszélgetéseinket.
A múltkori kéréseden, hogy Pécs környékén találjak egy mentálhigiénés tanácsadót, segítőt, még dolgozom. Felhívtam egy-két ismerősömet, ők is utána néznek. Ha van valaki, akkor szólok.
Addig is kitartást és sok erőt kívánok!
Üdvözlettel: Laci


Kedves Laci! Először is nagyon köszönöm a jótanácsaidat, tényleg lényegretörőek és hasznosak számomra. Nagyon sokan me...
zuljin
2015-08-09
Kedves Laci!

Először is nagyon köszönöm a jótanácsaidat, tényleg lényegretörőek és hasznosak számomra. Nagyon sokan megijednek attól, hogy valaki ennyire a veséjükbe lát, de én inkább örülök neki, így könnyebb tanácsot kérni és adni is.
Sajnos az intő tanács későn érkezett, sajnos türelmetlen voltam. 3 hét alatt egyszer írt nekem a lány, de nem azért mert nem akart, hanem mert nem volt rám ideje, mint utóbb kiderült. Azonban én írtam a barátnőjének, akivel "elvileg beszélgethetett", hogy mi van vele, mert én nem tudok semmit. Persze ő nem nyugtatott meg, hogy minden oké, még egy szót sem írt vissza. Aztán aznap este meg is kaptam a lecseszést Tőle, hogy miért a barátnőjétől érdeklődöm, mit képzelek magamról. Nagyon nehéz volt megmagyaráznom az éveimet, hogy három hét tökéletes idill után három hét tudatlanság felőle nekem mennyire nehéz. Ráadásul annyira feszült voltam én is, hogy nem igazán tudtam a saját érveimet elmondani. Ez két hete volt, azóta nem beszéltünk, remélem még lesz valami, mert az érzéseim iránta nem csillapodnak, sőt... inkább erősödnek. Úgy érzem ő az igazi, bár a távolság miatt nem sok esély van rá, hogy bármi is legyen köztünk. Közölte vele, hogy a barátnőjének írt levelem miatt ne nagyon számítsak rá, ő negatív dologként "értékelte", hogy annyira hiányzott nekem 3 hét után. Tényleg nagyon sokat dolgozott, ezt mondta, én pedig elhiszem neki, hisz sosem hazudott nekem, amit kértem azt megadta, amire rákérdeztem, arra válaszolt, így meglepett a viselkedése. Azért sem értem őt, mert egy társkeresőn ismerkedtünk meg, már az elején mondta, hogy hamarosan babát is szeretne, stb. Így arra gondoltam, hogy ő tényleg egy olyan embert keres, akivel már komolyan tervezhet, ha jövő nyáron végleg hazajön. Októberben is jön haza, addig szeretném valahogy rendbe hozni vele a kapcsolatom, hogy legalább ne legyen kínos, ha személyesen találkozunk.
Nem tudom miért, de már lassan vagy már ténylegesen, de engem frusztrál az, hogy ő egész nap dolgozik a hét minden napján, én meg sokszor megengedhetem magamnak a lazsálást, pedig én is dolgoznék szivesen minden nap, akár a 8 óránál többet is. Sokszor felmerült bennem, hogy én is elmenjek nyugatra, de miatta nem tudom megtenni. Pár hónapért nem éri meg, hosszabb távra meg nem tervezhetek, hiszen elvileg hazajön nemsokára véglegesen. Pedig szivesendolgzonék külföldön, így legalább a keresztfiam életét is megkönnyíthetném. Ráadásul cserben kéne hagynom a nagybátyámat is, akinek először nemet mondtam az állásajánlatára, majd egy évre rá én kértem tőle, hogy nála dolgozhassak, amit megadott.
Olyan sok érdek ütközik egymással, hogy már nem is tudom, hogy mi lenne a helyes út. Nem hagyatom cserben a keresztfiam, most megy iskolába, kellene a pénz, azonban ha külföldre megyek, akkor azt hiszem életem legnagyobb esélyét szalasztanám el egy párkapcsolatra. Mint mondtam, mindetn megadott nekem, amit kértem. Mondta korábban, hogy megy egy napra nyaralni, így hát kértem róla egy friss fotót, küldött magáról. Kértem róla egy fotót, hogy milyen aszáloodai egyenruhája, küldött azonnal egyet. Bármit kérdeztem, válaszolt rá. Hiszek neki, hogy mindig igazat mondott, így elhiszem, hogy a társkeresőről csak engem hagyott meg magának, hiszem, hogy érdeklem őt. Feltételezem, hogy a múltjában van valami, amiről nehéz beszélnie, mert amikor csak a közelébe értünk a támának, akkor egyből szólt, hogy erről remélte, hogy nem kell beszélnie. Gondolom nagyon rossz csalódásai voltak, így az én helyzetem is nehezebb. Hogy lehet meggyőzni, hogy az én szándékaim tiszták? Nagyon régen érztem azt, hogy valakit azért szeretek, mert az aki, nem pedig azért, ahogy kinéz. Nem egy szépségkirálynő, de nekem ő tökéletes.
Félek attól is újabban, hogy esetleg rá ismer magára az itt folyó beszélgetéseinkből, még véletlenül sem szeretném, ha olvasna önmagáról, ha lehet akkor megadom az email címem, és ha van rá lehetőség, akkor szeretném töröltetni a korábbi beszélgetéseinket. Gyakorlatilag semmi esélye sincs, hogy olvassa, amit itt beszéltünk, de én még az egy milliomod százalékát sem szeretném az esélynek. Ha nem túl nagy krés, szeretném töröltetni a beszélgetéseinket.
Miatta egyébként még elkezdtem németül is tanulni, amit nem sikerült az iskolákban eltöltött 15 év alatt megcsinálnom. Komolyan tud motiválni engem, hogy mindenben megfeleljek neki.
Egyelőre ennyi új fejlemény van, remélem még így is tudsz némi tanácscsal szolgálni, hogy mivel is tudnám őt kiengesztelni. Most küldök neki egy bocsánatkérő verset, hátha az használ.
Üdvözlettel: Balázs

U.i.: email címem: vorlonzuljin@freemail.hu
kecskes laszlo
2015-07-30
Kedves Balázs!
Örülök, hogy visszaírt, annak viszont kevésbé, hogy zaklatott lelkiállapotban van. Remélem, hogy mielőbb meg tud nyugodni, próbálok most ebben egy picit segíteni.
Mindenekelőtt szeretném fölajánlani, hogy tegeződjünk. Így egyszerűbb és közvetlenebb a kommunikáció. Utólagos engedelmeddel úgy veszem, hogy elfogadod a tegeződést.
A leírásodból jól látszik, hogy teli vagy gyötrő és türelmetlen várakozással, izgalommal és félelemmel, hogy netalán ez sem jön össze, pedig annyira várod, annyira akarod, hosszú évek óta vágysz egy kapcsoltra, és már majdnem megvolt, de most lehet, hogy mégsem. Kínzó ez a bizonytalanság, nagyon nehéz türelmesnek lenned, sőt ahogy fogalmaztál teljesen kétségbe vagy esve amiatt, hogy nem tudod, vajon nem akar már a lány veled foglalkozni, vagy csak tényleg nagyon nincs most ideje írni neked. Félsz az újabb csalódás lehetőségétől , hogy talán nem vagy elég jó, nem elég vonzó , nem kellesz annak a lánynak… És ott lebegnek a fejed fölött a többi gondok is: pénzhiány, műtét, stb. Mindez letörtté tesz.
Viszont ott van az az erős akaratod, ott van az az erő benned, amellyel mégis küzdeni akarsz a hölgyért, még akkor is, ha 1000 km-re van tőled, még akkor is, ha háromhete nem írt neked, és küzdeni akarsz a fejed fölött összecsapni akaró hullámokkal. És ott van a hited is, amellyel kapaszkodsz a legfőbb, legjóságosabb, legbiztosabb hatalomba, Istenbe, Akiről tudod, hogy a jót akarja neked, és Aki erődön felül nem tesz próbára téged. Ezek most a te erőforrásaid.
Tudom, hogy türelmetlenül vágysz erre a lányra, és pont emiatt van benned egy ilyen túlizgulás, ami szinte beszűkíti a pillanatnyi világodat, de most egy kicsit próbáljunk meg objektívek lenni. Azt gondolom, hogy másfél hónap virtuális ismeretség még nem olyan sok, hogy elvárható legyen a napi „kötelező” facebook üzenet. Értem én, hogy nem erről van szó, hanem hogy már három hete nem írt neked a lány, de lehet, hogy tényleg annyira nincs ideje, annyira fáradt a munka után. Gondolom Olaszországban is a hotelek ilyenkor nyáron telnek meg leginkább, és ő pedig azért van kinn, hogy szorgalmas munkával pénzt keressen, neki most ez az elsődleges dolga. Légy megértő és türelmes vele. Erre értettem azt, hogy még egyáltalán nem vagytok olyan szoros kapcsolatban, hogy fölróhasd neki, hogy miért nem ír. Boccs, hogy most magamból indulok ki, de amikor nekem sűrű a programom, összejönnek a dolgok, akkor van hogy 3-4 napig nem is vagyok gépközelben, vagy ha le is ülök elé, akkor csak azt nézem meg, hogy jött-e valami fontos e-mail , és csak a címeket olvasom el, nemhogy válaszoljak… Próbáld magad beleélni az ő helyzetébe, őt mi veszi körül, mit érezhet: külföld, munka, hajtás, távol mindenkitől, hiányzik a család, az otthon, stb. stb., és van egy fiú a neten, akivel nagyon jól kijövök, de most egyszerűen nincs rá energiám…
Persze az jogos a te érzéseid szempontjából, hogy neked sokkal kibírhatóbb lenne, ha csak most annyit írna, hogy „tényleg sok a dolga, minden rendben van, majd később ír…” A legrosszabb ez, hogy nem ír, és téged pedig őröl a bizonytalanság. De azért, mert valószínű te már többet érzel bele a kapcsolatotokba, mint ő, hiszen a leírásodban is szinte „kedvesem”-ként fogalmaztál róla. Gondolj bele – megint maradunk az objektivitásnál -, hogy még nem is találkoztatok, és gondolom virtuálisan sem egyeztetek meg, hogy ti egy pár vagytok. Ő még valószínű nem tart ott, hogy annyira hiányozz neki, mint ő neked. De ettől még nem kell kétségbeesned, ez nem azt jelenti, hogy nem jöhettek össze, vagy, hogy nem lesz esetleg előbb-utóbb ő is szerelmes beléd. Lehet, hogy ő az életében már túl van egy-két kapcsolaton és most nem siet sehova, főleg, hogy külföldön van…
Bár írtad, hogy nagyon nehéz türelmesnek lenned, de mégis ha eddig már ennyi türelemmel szolgáltál őérte, akkor ne hagyd kárba veszni a türelmetlenség miatt.
Az nagyon jó, amit írtál, hogy 3-4 naponta ráírsz. Esetleg szépen finoman megírhatod neki, hogy pl. csak egy sort írjon magáról, ami neked nagyon jól esne… Előbb-utóbb biztosan válaszolni fog.
A barátnőivel kapcsolatban két dolgot gondolok:
Ha már egyszer ráírtál az egyik barátnőjére, akkor ne őrlődj ezen. Az, hogy egyszer ez korábban rosszul sült el, nem jelent semmit. Senki sem egyforma. Még az is lehet, hogy pozitívan cseng le a kedves hölgynél, hogy még a barátnőjétől is róla kérdeztél, mert ennyire fontos vagy neki.
A másik, hogy az előzőek mellett, szerintem nem érdemes ebbe az irányba menned. Hogy megtetted egyszer, az rendben van, de hogy ez rendszeres legyen, meg hogy a húgát is megkérded, meg esetleg egy másik barátnőjét is, az már nincs rendben, mert egy kapcsolat ilyen kezdeti fázisánál ez előbb tűnhet tolakodásnak, mint szerelmes, minden akadályt leküzdő érdeklődésnek.
Most csak mondok egy példát, hogy mikor volna ez teljesen elfogadható: Pl. ha a szerelmem, akivel már köztudottan együtt járunk, és szoros kapcsoltban vagyunk, vagy pl. a feleségem, ha külföldre menne, és én valamiért nem tudnám elérni, akkor nyilván mindenikit megkeresnék, aki a közelében van, hogy megtudjam, hogy mi van vele. Azt gondolom, a ti kapcsolatotok még nagyon messze van attól az elköteleződési szinttől, mint egy igen szoros párkapcsolat vagy egy házasság.
A telefonszám:
A telefonszámának elkéréséről csak akkor beszéljetek, ha ebből a jelenlegi helyzetből úgy léptek tovább, hogy mélyül a kapcsolat. És akkor is inkább valami frappáns ürügyet keress arra, hogy miért kérnéd el a számát. Miért mondom ezt? Mert ha megírod neki, hogy „azért kell a telefonszámod, hogy zaklathassalak sms-ben akkor is, amikor nem vagy hajlandó nekem neten írni”, akkor ez elég rosszul veszi ki magát. Boccs, hogy ilyen bunkón fogalmaztam, de gondolom érted a lényeget.
De most nézzük, mi van, ha tényleg baj van:
Mi van, ha tényleg azért nem ír vissza már három hete, mert egyszerűen csak egy jó szórakozás voltál neki, amikor épp nem volt annyi dolga, most pedig sok a dolga, és így nem foglalkozik már tovább veled. Kész, ennyi. A részéről nem is volt semmi, így nem is érzi azt, hogy magyarázkodnia kellene feléd. Az interneten egyébként is bárki megtehet bármit büntetlenül, lelkiismeret-furdalás és utólagos magyarázkodás nélkül. Pont ezért olyan népszerűek az online közösségi oldalak, blogok, fórumok mert mindenki „anyázhat” álnéven, következmények nélkül.
Nincs semmi baj. Te mindent megtettél őérte, magadért és a kapcsolatotokért. Csak az a kudarc, amit te annak tartasz. De nem kell ezt kudarcnak tartanod, hiszen te küzdöttél, szerettél és mindent megtettél. Az elutasító közömbösség nem neked szól, nem az értékeidnek, nem a személyednek, hanem egy online felületnek, ahol „egy fiúval jókat dumáltunk, de elmúlt”. Érted?
Teljesen más lenne a helyzet, ha ez egy személyes, élő párkapcsolat lenne, de ez még (egyenlőre) nem az. Így nem szabad, hogy engedd, hogy az önértékelésed csorbuljon, ha tényleg dobott a lány. De ez ugye csak egy esetleges föltételezés.
Nos, ha mégis visszaír a lány és úgy tűnik, hogy továbbra is érdeklődő, akkor – ha nagyon türelmetlen vagy - elgondolkodhatsz azon a szentimentális elhatározáson, hogy vagy titokban vagy előre megbeszélve elutazol hozzá. (Persze pénz és idő függvénye.) Ennek van előnye is és hátránya is:
Az előnye, hogy ekkor már mondhatod, hogy tényleg mindent megtettél kettőtökért, a másik, hogy a kételyek és bizonytalanságok vagy pozitív vagy negatív módon eltűnnek és nagyon valószínűen egyértelmű lesz, hogy folytatódik a kapcsolat vagy véget ér. A bizonytalanságból fakadó őrlődésed ezzel véget érhet. Ha pedig a lány is érez irántad valamit, és romantikus típus, akkor lehet hogy nagyon bejön neki a váratlan látogatás, de a megbeszélt sem rossz. Viszont ha ő hív meg, akkor azért előtte érdemes elmondanod, hogy hallás sérült vagy (de erről már múltkor beszéltünk).
A hátránya, hogy ha esetleg nem jöttök össze, akkor ott a helyszínen, élőben fájdalmasabb lehet a csalódás, mert az eseteleges elutasítás, már nem az online felületnek fog szólni… És akkor hiába kidobtál egy csomó pénz és energiát az ablakon. Bár mondjuk Olaszország nagyon szép hely és egyedül is lehet benne gyönyörködni.
De azért ha mégis szeretnél megtudni valamit, legalább a korábbi érzéseiről, akkor gondold végig az eddigi üzeneteid, és próbálj meg beleérezni az ő érzéseibe. Mikről ír neked, mennyire megy mélyre a témákkal, hogyan fogalmaz, milyen szavakat használ, vannak-e arra utaló dolgok, hogy vonzódik hozzád. Esetleg volt-e szó arról, hogy ti ketten hogy is vagytok egymással? Ezek alapján azért megsejtheted, hogy ő hogyan állt hozzád, amikor még minden nap beszéltetek.
Az imával kapcsolatban lenne néhány gondolatom.
Saját magam tapasztalata és más emberekkel való beszélgetések nyomán, valamint szentírásolvasás, és teológiai ismeretek alapján mondom azt, hogy nem érdemes azért imádkoznod, hogy az a konkrét személy legyen beléd szerelmes valamiféle isteni segítség folytán. Isten nem kever szerelmi bájitalt, azért mert Ő tiszteletben tartja a mi szabad akaratunkat, különösen ami a párválasztást és egyéb ilyen dolgokat (pl. munkahelyválasztást) illeti. Azt gondolom, hogy Isten nem mondja senkinek, hogy „ő legyen a párod, mert ez az én akaratom” , és emiatt nem is érdemes kérni Tőle, hogy valaki (esetleg szabad akarata ellenére) szerelmes legyen egy másik emberbe.
Az egyház is azt javasolja, és ezzel én is teljesen egyet tudok érteni, hogy mindenki imádkozzon azért, hogy jó és hozzá illő párt, házastársat találjon az életben, akivel boldog lehet, és akivel az üdvösség útján haladhat.
Tehát nem azt mondom, hogy Isten nem segít párt vagy pl. munkahelyet találni, sőt nagyon is segít, ha kérjük, csak azt mondom, hogy nem érdemes egy konkrét személy szerelmi vonzalmának kialakulásáért imádkozni, mert nagy valószínűséggel nem fog bejönni a dolog. Ha imádkozol ezzel az egész dologgal kapcsolatban, akkor azt kérd Istentől, hogy segítsen neked olyan párt találni, akivel boldog leszel, és egyengesse a lépteidet a keresésedet ebben a dologban. Minden nap helyezd az ő kezébe ezt az ügyet, sőt az egész életedet és a jövődet. Ha gondolod, küldhetek is olyan imát, ami sok meghallgatást szokott eredményezni.
Egyébként nyugodtan imádkozhatsz persze a szóban forgó hölgyért is, az üdvösségéért, az egészségéért, és hogy legyen meg Isten akarata az életében.
Az utolsó kérdéseddel kapcsolatban nem tudok most válaszolni, de utána fogok kérdezni, hogy Pécsett ki az, aki keresztény lelkigondozást vállal. Ha jutottam valamire, akkor írok. Természetesen nem veszem ezt tőlem való elpártolásnak, sőt kötelességem is, és gyakran szoktam is javasolni, ha szükség van rá, hogy egy olyan szakemberhez forduljon az illető, aki többet tud neki segíteni, és nem csak interneten keresztül.
További kitartó türelmet kívánok neked, és szeretettel várom a visszajelzésedet.
Üdvözlettel: Laci


Kedves László! Igyekeztem a tanácsait követni, és azt gondolom, hogy nagyrészt sikerült is. Az első három hét nagyon jól ment...
zuljin
2015-07-27
Kedves László!
Igyekeztem a tanácsait követni, és azt gondolom, hogy nagyrészt sikerült is. Az első három hét nagyon jól ment, szinte tökéletesen megértettük egymást, nagyon passzoltunk egymáshoz, majdhogynem egymás ikertestvérei voltunk/vagyunk. Mint már írtam, a lány Olaszországban dolgozik egy hotelben és minden második hét nagyon melós, szinte reggeltől-estig dolgozik. Ez volt az első hét, amikor nem beszéltünk egymással, de megértettem, hogy fáradt volt, így nem erőltettem, hogy beszélhessek vele. A következő héten volt nála a húga itthonról, gondolom úgy beszélték meg az utazást, hogy a "könnyű héten" találkozhassanak. Akkor írt nekem pár sort, hogy majd amikor a húga elmegy haza, akkor tudunk beszélni. De aztán jött megint a "nehéz hét", így vártam megint, hogy legyen ideje rám. Ma azonban szintén hiába vártam rá, bár ahogy elnéztem a facebook belépéseit és az ott töltött időket, nem sokat, csak pár perceket volt fent. Viszont már nagyon hiányzik, azt sem tudom hogy mi van vele, tleefonszámát még nem tudom. És azt sem, hogy érdemes-e már 1,5 hónap után elkérni, főleg hogy külföldön van ő. Viszont láttam, hogy a barátnője posztolgat az üzenőfalára, így arra gondoltam, hogy talán ők beszélgetnek egymással, csak valamiért velem nem akar beszélni. Sajnos volt már abból baj egy korábbi udvarlásomnál, hogy a barátnőnek írt üzim "szétverte" a leendő kapcsaolatot. És sajnos elkeseredésemben most is írtam egy barátnőjének, mivel az én üzeneteimet még meg sem nézte. Miért olyan nagy baj, hogy ha az ember nem tud valamit a kedveséről, akkor annak barátnőjétől sem szabad megtudni, hogy mi a helyzet vele? Miért kell ezt a nőknek rossz szándéknak venni? Nem érzem magam túlságosan tolakodónak, sőt.... 3-4 naponta szoktam ráírni a lányra, hogy mi van vele, hátha így visszaír. Úgy érzem, ha ezt nem tenném meg, akkor szerinte én nem is érdemlem meg őt hisz nem érdeklődöm utána, ha viszont írok, akkor meg tolakodónak tekintenek rám. van ilyenkor arany középút? Sajnos félek, hogy a lány barátnője elmondja, hogy érdeklődtem felőle, hiába kértem diszkréciót. Még nem is válaszolt nekem, hogy ő esetleg "nem akar ebbe beleszólni", vagy valami hasonló.
Teljesen kétségbe vagyok esve, mivel nem tudok semmit arról a személyről, aki annyira vonz engem, akiért bármit megtennék, akiért annyi türelemmel szolgáltam, mint még senkiért. Ha legalább írna néha, hogy jól van, minden oké, de nincs ideje most, mert ez és ez van, akkor sokkal könnyebb lenne nekem is. A bosszantó az, hogy azt írja, hogy nemsokára tud írni, és úgy érzem, hogy akar is, de aztán másfél-két hétig hiába várok rá. iszonyat nehéz ezt türelemmel viselni és ráadásul még ott van az is, hogy lassan kifogyok a pénzemből egyéb okok miatt, miközben éne új hallókészüléket vennem tartalékba, készülök egy fülműtétre is, ami szintén egy-másfél hónap mire elindul. Úgy érzem, hogy Isten olyan terhet rakott rám, amit nem tudom, hogy elbírok-e, vagy legalábbis el akarok-e bírni. Tudom hogy Isten csak akkora terhet rak az embere, amekorrát az elbír, de teljesen kilátástalannak érzem magam, meg vagyok gyötörve, semminek nem tudok örülni már két-három hete. még a kollegáim sem nagyon szólnak hozzám a munkahelyen, mert látják, hogy mennyire letört vagyok. És hiába kérdeznék hogy a mi a baj, úgy sem mondanám el, mert ismerem a válaszokat, amiket kapnék: " Hagyjam el az olyan lányt, aki nem is szól hozzám". Én azonban küzdeni szeretnék érte, nem akarom őt elengedni. Ma még Máriagyűdön is voltam imádkozni, hogy hátha a Szentanya közbenjárását tudom kérni.
Nagyon hasznosak számomra az ön tanácsai, amiket az elején adott, azok mind múködtek, nem is tudtam, hogy olyan könnyű megcsinálni őket. Remélem most is tud olyan tanáccsal szolgálni, amivel visszaszereztem valahogy azt a lányt, akiért bármit megtennék. A húgától nem tudom hogy lehet-e segítséget kérni vagy szabad-e, vagy mi lenne, ha még az őszi nagy meló előtt meglátogatnám Őt kint Olaszországban megszállva abban a hotelben, ahol dolgozik. Ez utóbbi kettő teljesen leamortizálná a kapcsaolatunkat vagy utóbbi inkább megerősítené? Nem tudom ezekre a választ, nem értek hozzá már ezen a szinten.
Illetve még egy kérdésem lenne, nem tudna valakit ajánlani Pécsről, akivel ezekről a dolgokról személyesen is el tudnék beszélgetni? Olyan valaki, aki vallásos ügyben közelíti meg a gondjaimat, ahogy önök is teszik? sokazor annyi mindent szeretnék leírni, hogy nem jut idő mindenre, vagy mire sor kerülne, már kimegy a fejemből. Élőben viszont jobban és gyorsabban menne, több mindent lehetne azonnal megbeszélni. Ne értsen félre, az ön segítsége nagyon hasznos volt számomra, nagyon sok új dolgot tanultam öntől, amiért mindig hálás leszek. De szeretnék még többet tanulni és magasabb szintre lépni, így kéne valaki, aki többet tudna segíteni.
Várom mielőbbi és várhatóan újabb hasznos válaszait és tanácsait.
Üdvözlettel:
Balázs
kecskes laszlo
2015-06-28
Kedves Balázs!

Most csak nagyon röviden tudok válaszolni, mert holnap hajnalban elutazom egy táborba a diákjaimmal.
Köszönöm, hogy kiegészítette a történetet, így kicsit számomra is érthetőbb a dolog.
Most csak lényegretörően annyit írnék, hogy szerintem még ne írja meg a hölgynek, hogy ön hallássérült, csak adja neki önmagát, hagyja hogy megszeresse önt, minél jobban azért ami ön valójában. A hallásérültség miatti esztétikai előnytelenség csak egy külső dolog, mindenkinek vannak kisebb nagyobb esztétikai hibái a testén, de ettől még szerethető, ha a lelkét, a lényét önmagáért szeretjük. Ezt az én életemben is tapasztaltam, hogy a szeretet minden testi hibát elfeledtet.
Viszont, amikor elérkezettnek látja az időt, de legkésőbb akkor, amikor a találkozás megszervezésére kerül a sor mindenképpen írja meg az igazat ezzel kapcsolatban. Máskülönben a hölgy becsapva érezheti magát. Akkor eldől, hogy a hölgy mennyire szerette meg önt.
Ha azok után is szeretne önnel találkozni, akkor úgy gondolom jó ok van a reményre a kapcsoltuk jövőjét illetően.
Ennyit mondanék egyenlőre. Természetesen továbbra is szívesen várom ha írna. Válaszolni csak jövő hétvégén tudok.
Addig is miden jót kívánok!
Üdvözlettel:
Laci

Kedves Laci! Köszönöm a gyors válaszát és a hasznos tanácsait. Kell egy kis idő, mire ezeket mind elteszem a helyére magam...
zuljin
2015-06-27
Kedves Laci!

Köszönöm a gyors válaszát és a hasznos tanácsait. Kell egy kis idő, mire ezeket mind elteszem a helyére magamban, hogy hasznosítani is tudjam őket.
Amit valóban nem írtam le, az az, hogy a nővel a nteten ismerkedtem meg, de ő már akkor kint volt Olaszországban, így találkozni még nem találkoztunk. Hogy az első találkozás is mikor fog megtörténni, azt ma még nem lehet megmondani, legközelebb talán októberben. Véglegesen meg majd csak egy év múlva, jövő nyárra jön haza jelen állás szerint.
Ami a félelmeimet illeti, azok abból erednek, hogy születésem óta hallássérült vagyok, hallókészülékkel azonban rendesen hallok. Azonban a fülem formája miatt csak csontvezetéses készüléket tudok hordani, ami leginkább egy fejpánthoz hasonlít. Nem túl esztétikus látvány. Tudom és érzem, hogy emiatt nem volt még barátnőm, pedig már rengetegszer próbálkoztam és bizony sajnálatos és meglepő lehet önnek is, de még randevúra sem jutottam el emiatt. Meg ugye a nők az erős és egészséges férfiakra vágyank, hogy az utódok a lehető legjobb génekkel rendelkezzenek. Ez a természet rendje. És ugye melyik nő kockáztatná meg, hogy a gyermeke is hallássérült legyen. Nincs rá garancia, hogy a baba örökli az én génhibámat, de a kockázat megvan, így szerintem ezt be sem vállaják a nők.
Neten korábban már ismerkedtem és a legjobb barátomat ott ismertem meg 11 éve. Így látok még némi reményt a mostani kapcsolatom szempontjából, de nem tudom, hogy mi lesz, ha el kell mondanom apró fogyatékosságomat. Ha komolyodik a kapcsolat, akkor előbb-utóbb sor kerül erre, csak az a kérdés, hogy jobb az elején tisztázni ezt, vagy "éljek vissza jóindulatúan" ezzel az infoval, és várjak vele sokáig, amikor már részéről is mindegy, hogy milyen testi bajom van, mert már csak az számít neki, hogy milyen vagyok emberileg.
Nagyjából ennyi az ami kimaradt az első hozzászólásomnál.
További szép napot kívánok!

Balázs
kecskes laszlo
2015-06-24
Kedves Balázs!
Köszönöm szépen a kérdéseit, őszinte leírását. Az már nagyon jó, hogyha valaki felismeri a korlátait és azokat meg is tudja fogalmazni, sőt nem restell tanácsot kérni.
Mindenekelőtt azt látom, hogy igen csak izgul a hosszú éveken át vágyott párkapcsolat lehetséges beteljesülése kapcsán. A leírásában többször is használta a „félelem” szót. Fél, hogy türelmetlen lesz, fél, hogy túl „nyomulós” lesz, fél, hogy mégsem fog megfelelni Neki, fél, hogy elhagyják, fél, hogy megint csalódás fogja Önt érni, fél, hogy újabb önbizalomvesztése lesz, és fél hogy emiatt ismét magányos lesz.
Első lépésként talán könnyebbséget jelentene, ha megfogalmazná önmagénak, hogy mitől is fél igazán, mik vannak a félelem mögött, milyen hangok, milyen érzések, milyen képek, és ezek honnan (kiktől, miktől) erednek. Ha a félelmeinket meg tudjuk fogalmazni, artikulálni tudjuk, akkor sokkal jobban meg is tudunk birkózni vele, de legalább kordában tudjuk tartani. Erre szükség is lesz, hiszen félve nehéz jó benyomást tenni másokra.
Persze izgulni, mindenki szokott ilyenkor, ez természetes, csak az nem jó, ha ez túlságosan összezavarja Önt, vagy leblokkolja. Az izgalmat nem szégyen kimondani, akár a partner előtt sem, hiszen gondoljon, bele: a hölgy is izgul Ön miatt, csak lehet, hogy nem annyira, vagy csak jól leplezi. Ha elfogadónak és nyitottnak találja őt arra, akkor nyugodtan elmondhatja majd neki, hogy izgul pl. az első találkozás, együttlét miatt, mert már nagyon várja. Ez még lehet, hogy hízelgő is lesz a hölgy számára. Ez már burkoltan előre vetíti azt is, hogy Ön nem biztos, hogy minden pillanatban felhőtlenül tudja majd adni önmagát… Ez természetes, mindenki izgul, jobban vagy kevésbé.
No de kezdjük az elején: A leírásából nem volt számomra teljesen egyértelmű, hogy személyesen találkoztak-e már rövidebb időre, vagy még az első találkozás sem történt meg. Mindenesetre ez utóbbit feltételezem a válaszadásom során.
Az interneten történő ismerkedésnek egy kicsit más „mechanizmusa” van, mint a személyesen történő megismerkedés folyamatának. Ez talán az előszobája lehet egy párkapcsolat kialakulásának, egyfajta „szűrő”. Mivel egy párkapcsolat tényleges kialakulásához rengeteg tényezőnek kell egyszerre érvényesülnie, melyhez a személyes találkozás fog majd az igazi terep, a jó talaj lenni, ezért addig, amíg a „randi”, az első találkozás, vagy a további alkalmak létre nem jönnek, nem érdemes nagyon beleélnie magát a dologba. Még akkor sem, ha látszólag most sok közöst ismernek fel egymásban. Kezdetnek ez is nagyon jó, de igen, ahogy Ön is írta, leginkább a személyes beszélgetéseknek, találkozásoknak lesz a kapcsolat szempontjából igazi eredménye, vagy pozitív, vagy negatív a továbbiak szempontjából. Mert teljesen más jelentést kaphat egy-egy mondat, szó személyesen elmondva, abban az adott kontextusban, mint leírva pl. facebook-on. Akkor fog ténylegesen kiderülni, hogy igazán egyre gondolnak-e, és mennyire látják egymásban a későbbi partnerüket.
A levelezés persze kezdetben nagyon jó és izgalmas, a nők általában szeretnek levelet kapni, olvasni számukra fontos személyektől. De a mértékletesség ebben tényleg fontos, ahogy Ön is írta. Én azt javasolnám, hogy mindig kezdeményezzen, de várja meg türelmesen a hölgy válaszát. A nők szeretik, ha a férfiak egy lépéssel mindig előttük „járnak”, és érdeklődnek felőlük, újabb témákat kezdenek el kibontani, tehát Ön figyeljen oda, hogy ne csak magáról írjon, hanem érdeklődően, nyitottan válaszoljon a hölgy leveleire, mindig egy kicsit továbblépve, mélyebbre evezve. A tempót érezni fogja a hölgy válaszaiból, ahhoz érdemes igazodni. Ha naponta írnak így levelet egymásnak, az is teljesen jó, ha naponta többször, mert a hölgy hamar küldi a pozitív kicsengésű leveleit, akkor lehet nyugodtan többször is. Nem kell „parlagon” hagyni őt, sokkal többet jelent egy nő számára inkább, ha igazodnak hozzá. Lehet, hogy ő igényli a sok levélváltást, de lehet, hogy nem, ez személyiségfüggő, és valamennyire jelzi is a kapcsolat előrehaladását.
Most kiemelek egy idézetet a leírásából: „…hogy ne érezze azt, hogy nekem ez a kapcsolat nagyon fontos, hogy miről tudnék vele beszélgetni ilyen hosszú időn keresztül.”
Az idézet első fele: „Amerikai” filmekből látta ezt, hogy a fiú akkor kell a nőnek, ha az nem mutatja, hogy fontos neki a lány? Esetenként lehet, hogy van benne igazság, de nem ez az alapállás. Egy nőnek jól esik az, ha fontosnak érzik a vele való kapcsolatot. Persze nem kell bevallania neki, hogy mennyire türelmetlenül vágyik az együttlétre, mert akkor az túlzott nyomulást jelentene, de azért éreztetheti vele, hogy igenis Önnek fontos ez az alakuló kapcsolat.
Idézet második fele: Ha igazán egymáshoz illenek, és kialakul a kellő bizalom (tehát egy „hullámhosszra kerülnek” lelkileg), akkor a témák egymás után fognak sorakozni, mert egyre mélyebben szeretnék majd egymást megismerni: előjön pl. a múlt, a gyerekkori sztorik, a világnézet, a stílus, a családtagok, barátok, művészet, közös hobbik, stb. De azért persze egy-két témát érdemes tartogatni a leendő élő beszélgetésekre, hogy ne legyen majd ott sem kínos csend, de ha minden jól megy, és Ön nem izgulja túl, akkor valószínű nem lesz ilyen.
Tehát mérföldkő lesz majd a személyes találkozást. Szerintem erre minél előbb jó alkalmat találni, és ezt úgy illik, hogy a férfi kezdeményezze. Ha Ön úgy érzi, hogy eljött már ennek az ideje, akkor finoman, de egyértelműen jelezze a hölgynek a levelezéseik alapján nagyon szimpatikus Önnek, megkedvelte, és ha Ő is úgy érzi, akkor adjanak alkalmat egy személyes találkozásnak is. Fontos, hogy itt is próbálja meg érzékelni, hogy a hölgy erre hogyan reagál, ezért kell óvatosan bevezetni talán a témát, hogy lássa, hogy ő erre felkészült-e már. Én lehet, ezt egy telefonbeszélgetéssel előzném meg, és inkább telefonban hívnám meg „randira”, mint írásban, mert akkor a hanglejtéséből, stb, érzi, hogy ő most erre nyitott-e már. Tényleg ne legyen hirtelen, váratlan, nyomulós a dolog.
A jó időzítés mellett fontosnak tartom a megfelelő helyszínt, szerintem ne a munkahelyen látogassa meg, mert az nem jó alkalom és hely egy még ki nem bontakozó kapcsolat elindításához. Hanem legyen a tarsolyában néhány ötlet, esetleg vacsorára, egy szép környezetben egy beszélgetős sétára, estére, majd kérdezze meg a hölgyet, hogy mit szól hozzá, beszéljék meg közösen hol és mikor találkozzanak. Mindenféleképpen olyan programot válasszanak, ahol tudnak beszélgetni, ne legyen hangos, és ne legyenek sokan. Fontos az első benyomás a másikról, és hogy tényleg kiderüljön, hogy első találkozás alapján mennyire illenek össze. Valamint olyan helyzetet, programot válasszanak, amiből viszonylag könnyen ki lehet lépni abban az esetben, ha a számításaik nem találkoztak egymással. (Tehát ha első találkozásról van szó, akkor semmiképpen ne egész napos, vagy több napos előre megtervezett együttlét legyen, hiszen ha ez elején kiderül, hogy mégsem stimmel valami, akkor kínos lesz a folytatás…) Ez teljesen természetes dolog, az internetes megismerkedések nagy százalékából nem lesz továbblépés, és ezért nem kell senkinek magát hibáztatnia. De az is lehet, hogy jól egymásra éreztek már az interneten, és ez csak tovább folytatódik majd a személyes találkozók alkalmával. A többi majd ezekből jön „magától”. De a türelem, igen, az fontos a nők esetében :-).
Ha úgy gondolja, majd a fejleményekről is nyugodtan írjon nekem, hátha tudok még útközben is néhány jó tanáccsal szolgálni, de leginkább ezt Ön fogja érezni. Hallgasson a szívére, nem kell túl komplikálni sosem a dolgot, csak legyen nagyon figyelmes és előzékeny, megértő a partnerével szemben. Ön pedig, amennyire lehet, tegye félre a félelmeit, adja önmagát, hogy a másik is minél mélyebben megismerhesse az Ön értékeit.
Minden jót kívánok!
Üdvözlettel: Laci

zuljin
2015-06-22
Kedves László!

Tanácsát szeretném kérni újonnan alakuló párkapcsolatomban.
Megismerkedtem egy-másfél hete egy korombeli nővel (30 éves) egy társkeresőn, akivel ez idő alatt nagyon jókat beszélgettünk. Nagyon sok közös dolog van bennünk, sok mindenben hasonlítunk egymásra, majdnem mindig ugyanaz a hobbink, ugyanazokat szeretjük csinálni. Úgy néz ki, hogy a társkeresőről törölte magát és csak én maradtam meg az "udvarlók" közül, a többiek nem tűntek szimaptikusnak neki, velem viszont a facebookon továbbra is szívesen beszélget. Nagyon sokat kell dolgoznia, kevés ideje van rám, de én hajlandó vagyok várni rá napi szinten is, meg hosszú távon is. Nekem azonban még párkapcsaolatom nem volt soha, pedig már 31 éves elmúltam, nem si nagyon volt tehetségem a nőkhöz, és félek hogy a türelmetlenségem miatt ez a nő is elhagy.
A tanácsát abban kérném, hogy mennyire lehetek nyomulós, hogy ne érezze azt, hogy nekem ez a kapcsolat nagyon fontos, hogy miről tudnék vele beszélgetni ilyen hosszú időn keresztül. Jó-e az, ha napi szinten írok neki vagy időnként hagyjam magára pár napra, hogy "levegőhöz is jusson"? Utóbihoz türelem is kellene, ami ilyen téren nekem nincs meg, szeretnék már vele lenni. Mennyi idő múltán lehetne megkérdezni őt, hogy meglátogathatom-e? Egy hotelben dolgozik, a lehetőség egy nyaralásra és találkozásra ideális.... lenne, ha nem félnék attól, hogy megijed ettől.
Köszönöm megtisztelő válaszát!
További szép napot kívánok! Üdvözlettel: Balázs
kecskes laszlo
2013-12-31
Kedves Adamoo!

Hát igen, általában a fiúk, a szeretett lány visszautasításától félnek a leginkább, mert az kudarcélményt jelent, ami gyengíti - a még amúgy sem erős - férfiúi önbizalmat, rombolja az énképet és talán elbátortalanít egy időre. A kudarctól való félelem igencsak gátlásossá teszi a fiúkat, ami meg görcsösséget okozhat. Szóval ha összeszeded a bátorságodat és nekiállsz udvarolni, akkor könnyen előfordulhat, hogy a szeretett lány jelenlétében kicsit lámpalázas leszel, össze-vissza beszélsz, vagy éppen kicsit dadogsz, elcsuklik a hangod, valami ügyetlenséget csinálsz, vagy valami ciki helyzetbe hozod magad. Ezért ezekre előre készülni kell fejben. Érdemes előre kigondolnod egy találkozás vagy egy beszélgetés forgatókönyvét, kitalálnod kérdéseket és válaszokat, hogy legyen mihez nyúlnod, hogyha rád jön a lámpaláz és cserben hagy a nagy dumás lazaság... :-)
No de ne szaladjunk a rúd elé.
Ha már jóban vagytok, meg barátkoztok egy ideje, akkor elsősorban ne szóban közöld vele, hogy többet szeretnél puszta barátságnál. Hívd el randira, de ezt ne így add elő, hogy „szeretnék veled randizni”, hiszen a lánynak ezt még nem kell tudnia, hogy ez egy randi lesz. Majd úgyis megsejti, ha akarja. Szóval egyszerűen hívd el moziba, vagy egy kis kirándulásra, ahol egy kicsi, nem túl tolakodó és hivalkodó módon megcsillogtathatod előtte kifinomult személyiségedet, vagy ilyesmi. Egy másik alkalommal hívd el valami olyan programra, ahol te szerepelsz valamilyen módon. Pl. ha jársz színjátszó körbe, akkor hívd meg egy előadásra, ha valamin zenélsz, akkor hívd meg egy koncertedre, ha táncolsz, akkor egy fellépésedre.
Az első egy-két randin nem kell, hogy semmit mondj neki az érzéseidről (persze ha megkérdezi, az más), csak szerezz neki egy közös jó élményt. Lehet hogy a második-harmadik randin sem kell, hogy semmit mondj, úgyis sejti ő majd ezt abból, ahogy ránézel, ahogy rá figyelsz, ahogy beszélgettek, stb. A lányok jól ráéreznek az ilyesmire. Neked pedig arra kell ráérezned, hogy mennyire legyél rámenős vagy mennyire nem. Szóval csak tapintatosan. Előbb-utóbb ő is fog feléd jelzéseket küldeni, azzal, ahogy viselkedik, ahogy beszél veled, ahogy rád pillant, ahogy összemosolyogtok, stb. Ezekre figyelj oda, és ha úgy látod, hogy ezek a jelzések pozitívak, akkor egy jól időzített, megfelelően romantikus pillanatban jöhet a szerelmi vallomás, vagy csak úgy szavak nélkül az egyértelműsítő első csók. De ezt persze nem kell elsietni. Sokszor annál kívánatosabb lesz egy kapcsolat, mennél jobban ki van élezve a vágyakozás egymásra. De nem is kell túlságosan elhúzni sem, mert akkor meg a lány azt hiheti egy idő után, hogy döntésképtelen vagy, vagy bátortalan, teszetosza, vagy csak szórakozol vele, és nem akarsz tőle semmit. Szóval a megfelelő időzítés fontos.
No, de visszatérve a randizáshoz, miért is fontos a randizás? Mennél többet randiztok, annál több közös élményben lesz részetek, annál jobban megismeritek egymást, a sok közös élmény pedig egyre jobban összeköt titeket, egymáshoz édesgeti a szíveteket.
Most ha odamennél hozzá, és megkérdeznéd, hogy: járunk? Akkor persze hogy azt gondolná magában, hogy „hogy járnék veled, hiszen nem is ismerlek, igazából nem nagyon van közünk egymáshoz”. Viszont minél több közös élményetek van, annál több közötök van egymáshoz, és ez sokat számít ebben az esetben, amikor egy kapcsolat egy barátságból alakul ki. (Persze van a szerelem első látásra című történet is, de mivel ti már régebb óta ismeritek egymást, így ez egyértelműen nem ez a kategória.)
Ha nagyon óvatos akarsz lenni az elején, akkor úgy hívd el őt valahova, hogy mondjuk a barátnőjével együtt, vagy úgy, hogy a te egyik barátod is ott lesz, és ezt közlöd vele. Így nem fogja rögtön sejteni, hogy milyen „hátsó szándékaid” vannak a találkával.
Ha netalán nem jössz be neki, akkor azt elég hamar fel fogod ismerni: a sokadik meghívásra sem jön el veled, érdektelenül válaszol a kérdéseidre, vagy éppen úgy tesz, mintha észre sem venne, levegőnek néz, a rosszabbik eset, ha nyíltan elutasít, hogy hagyd őt békén. Ez benne van a pakliban, ettől nem kell félni, ez mindenkivel megesik.
Ha viszont bejössz neki, akkor lehet hogy ő is el fog hívni téged valahová, lehet hogy sms-eket ír majd, facebookon lájkol téged, szívesen elmegy veled ide-oda, jókat nevetgéltek együtt, kérdezősködik felőled, stb.
No, azt hiszem, első körben ennyit tudnék tanácsolni. Persze, amiket írtam, ezek általános dolgok, és minden eset egyedi, de talán vannak benne számodra hasznos dolgok.
Várom a visszajelzésed, hogy hogy alakul a dolog, és továbbra is szívesen segítek, amiben tudok.
Addig is ügyes legyél! Nagyon szép és boldog újévet kívánok neked!
Üdvözlettel: Laci


Kedves László! Nagyon tetszik egy lány, de nem tudom, hogy hogy közelítsek hozzá. Vagyis inkább a visszautasítástól féle...
adamoo
2013-12-22
Kedves László!

Nagyon tetszik egy lány, de nem tudom, hogy hogy közelítsek hozzá. Vagyis inkább a visszautasítástól félek, mint attól, hogy megszólítsam.
Régebb óta ismerem, egész jól kijövök vele, de még sosem "fordítottuk komolyra a szót"
Mit tanácsolsz, hogy kezdeményezzek, hogy érezze, hogy ez több, mint egy baráti érdeklődés, de mégsem legyek tolakodó.

KÖSZI
kecskes laszlo
2013-11-22
Kedves Kopter!

Nagyon szívesen válaszolok és segítek ebben a problémában, de nem akarok a sötétben tapogatózni és nagy általánosságokat mondani. Ezért fontos lenne a válaszadásom jellegét illetően, hogy tudjam, hogy te hány éves vagy, és a barátnőd hány éves. Szóval jó lenne, ha ezt megírnád, ezen kívül azt is írd meg, hogy mióta vagytok együtt, és milyen mély az egymás iránti elköteleződésetek, vagyis mennyire tűnik komolynak és hosszú távúnak a kapcsolatotok. Ezek azért lényeges kérdések, mert pl. egy 16-17 éves pár nem várhat el olyan dolgokat a kapcsolatuk és a szexuális életük terén, mint pl. egy 26-27 éves pár elvárhat. Ugyan így van ez a hűséggel is. Mást jelent egy félrelépés egy néhány hete tartó tini kapcsolatban, mint egy évek óta tartó, komoly, felnőtt párkapcsolatban.
A lényeg, hogy kérlek írd meg ezeket magatokról. Valamint a kapcsolatotok körülményeiről is írj néhány szót, mennyit találkoztok, hol vagytok együtt, hol élitek a szexuális életeteket, mennyit beszélgettek mélyen a kapcsolatotokról. És kérlek arról is írj, hogy milyen körülmények között csalt meg a barátnőd? Mik voltak az előzmények? Biztos, hogy a kielégületlenség vezetett a megcsaláshoz, vagy ezt csak te gondolod így? Átbeszéltétek már ezt egymással, meghallgattátok már egymás gondolatait, érzéseit, véleményét higgadt körülmények között erről?
Előre is nagyon köszönöm, ha ezeket rövidebben vagy éppen hosszabban leírod. Ezután már tényleg tudok jó tanácsokkal szolgálni, és igyekszem segíteni.
Szóval szeretettel várom mielőbbi válaszod!
Addig is sok szerencsét! És próbáljátok meg szeretni egymást... :-)
Üdvözlettel: Laci


Szia! A barátnőmmel valamilyen okok miatt nem zökkenőmentes a szexuális életünk. Szeretjük egymást, szerelmesek vagyunk, kívánjuk...
kopter
2013-11-20
Szia! A barátnőmmel valamilyen okok miatt nem zökkenőmentes a szexuális életünk. Szeretjük egymást, szerelmesek vagyunk, kívánjuk is egymást de valamilyen megmagyarázhatatlan okok miatt ez heti 1, max 2 alkalommal fordul elő. Sajnos így éltünk egy darabig, amíg nem lépett félre. Szánja, bánja a bűneit, de nem tudok megbocsátani neki, folyamatosan bántom ( pszichésen ), mindig arra gondolok, hogy azért lépett félre, mert nem nyújtottam neki azt, amire vágyott. Teljesen kész vagyok, mit lehet ilyenkor csinálni??,
kecskes laszlo
2013-11-13
Kedves Snotra!

Az már fél siker, hogyha felismertétek ezt a problémát mert minden megoldás itt kezdődik: felismerés, megfogalmazás, tudatosítás. Tehát az hogy erről írtál, azt jelenti, hogy jó úton vagy a javulás felé. Ezt a három fontos dolgot kell elsősorban megtenni: felismerni pontosan, hogy mi is a baj, szavakba önteni, a magam és párom számára megfogalmazni, és tudatosítani azokban a helyzetekben, amikor ez előkerül, hogy hoppá, most éppen „odázgatunk”, most kell résen lenni. Beszéljétek át kettesben ezt és tudatosítsátok magatokban, hogy az elodázás, halogatás problémát jelent számotokra, és hogyan tudnátok egymáson segíteni.
Azt is fontos megértenetek, hogy a szeretet nem csak azt jelenti, hogy megértitek egymást, és esetleg a megértő elfogadás révén ráerősítetek a másik gyengeségére, hanem a szeretet azt jelenti, hogy a másikat jóvá szeretem, vagyis erősítem a jóban és segítem a gyengeségei leküzdésében, hogy ki tudjon teljesedni az élete.
Különbséget kell tenni a megértő elfogadás és a személyiség pozitív formálódásának segítése között. Valóban igaz az, hogy a párkapcsolat nem azért van, hogy megváltoztassuk egymást, hogy csiszolgassuk, farigcsáljuk a másik személyiségét, mert ez sokszor nem vezet jóra, de nem is arra van, hogy rossz értelemben elkényeztessük egymást, ami aztán egyikünknek sem szolgál a javára. Tehát ha közös megegyezés alapján néha rászólok a másikra, hogy figyelmeztessem a gyengeségére, nem azt jelenti, hogy nem fogadom el őt úgy ahogy van, hanem azt jelenti, hogy pont azért mert szeretem és elfogadom, azt akarom, hogy fejlődjön a jó tulajdonságokban és a rosszakat hagyja el, mert ez a boldogságához vezet.
Tehát miután átbeszéltétek a problémát egyezzetek meg abban, hogy milyen esetben szólhattok rá a másikra, mikor figyelmeztethetitek, és mindezt milyen körülmények között és milyen tálalásban. Mire gondolok? Pl. amikor előáll a mosogatós helyzet, és lenne időd meg erőd, hogy elmosogass, de lustaságból nem teszed, akkor ebben a helyzetben jogos, ha a párod figyelmeztet: „Amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra!” :-), de ha éppen hulla fáradtan és ingerülten jössz haza egy végig gürizett nap után, akkor nyilván jogtalan és idegesítő lesz, ha azzal vár a kedvesed, hogy „ott a mosogató”. Azt hiszem érted mire gondolok, nem is kell ezt tovább ragozni. Ugyan így a tálalás sem mindegy: „Már megint nem mosogattál el, te lusta disznó!” vagy „Édesem, ne haragudj, hogy szólok, csak olyan jó lenne, ha esetleg most elmosogatnál, hogy később felhőtlenül egymáséi lehessünk...” Ugye mennyivel másabb ez az utóbbi... :-) Azt hiszem, ezt sem kell tovább ragozni.
Fontos még az is, hogy ez a figyelmeztetgetés ne terjedjen ki más esetekre is, amelyekre nem kapott a párod „fölhatalmazást”, mert akkor a jobbító szándék könnyen intrikává alakulhat.
No, hát röviden ez lenne a lélektana az ilyen problémák megoldásának egy párkapcsolatban.
Most lássunk néhány konkrét dolgot is:
Az ilyen jellegű rossz szokást vagy berögződést általában nagyon nehéz legyőzni, talán hosszú évek munkája, ugyanis ez valamennyire a személyiség típusunkban is determinálódik, hogy hogyan végezzük el a feladatainkat. Személyiségtípus ide, vérmérséklet oda, azért mindenben lehet változni fejlődni, csak nagyon erős elhatározás kell hozzá és nagyon nagy akaraterő.
Fontos lenne, hogy tudatosan oszd be a szabadidődet. Gondold át a feladataidat, pl. házimunkák, ügyintézés, kapcsolattartás (internet, e-mail, telefon), párkapcsolatra szánt minőségi idő, stb. Ezeket fel is írhatod egy cetlire, ez már segít összeszedni, rendszerezni dolgaidat. Gondold át reálisan hogy mire mennyi időt kell szánnod. Ez még a kisebbik dolog, a nagyobbik az, hogy amit előre elhatároztál, azt be is tartsd. Nagy akaraterő kell hozzá. Ne hagyd, hogy szétcsússzon az időd. Koncentrálj oda a feladatra, és egyszerre csak egyet csinálj végig. Ha egy valami már megvan, akkor az elvégzett munka öröme erőt ad ahhoz, hogy a következő feladatot is elvégezd. A kevésbé kedvelt feladatokat, pl. mosogatást dobd fel valamivel, ami elűzi az unalmat, pl. hallgass közben zenét, az sokat segít a házimunkában. :-)
Ne hagyd, hogy felhalmozódjon a sok feladat, mert akkor egyre tehetetlenebbnek fogod magad érezni a faladatokkal szemben, és az csak ront a helyzeten.
Ami még nagyon fontos, hogy amikor elhatároztad, hogy mit és milyen sorrendben végzel el, akkor ezt beszéld meg a pároddal is, és kérd meg, hogy az időbeosztásodat ő is felügyelje és segítsen téged, ha más nem, legalább abban, hogy közben nem zavar meg.
Ezekre próbálj odafigyelni, és szedd össze minden bátorságodat, elszántságodat, akaraterőset és vegyél erőt magadon. Így tudod legyőzni az elodázást, lustaságot. Biztosan sokszor nem fog még menni, de ez ne szegje a kedvedet. Önmegtagadás kell a sikerhez, de önmagunkat legyőzni a legnagyobb erény.
Ha bármi további kérdésed lenne, akkor bátran írj.
Sok erőt és kitartást kívánok!
Üdvözlettel: Laci


Kedves László! Szerintem harmonikus és kiegyensúlyozott a párkapcsolatom. Egy dolog aggaszt, és igazából nem tudom, hogy ho...
snotra
2013-10-31
Kedves László!

Szerintem harmonikus és kiegyensúlyozott a párkapcsolatom. Egy dolog aggaszt, és igazából nem tudom, hogy hogy fejlődhetnénk ebben. Úgy érzem, hogy kicsit ráerősítünk egymás "gyengeségére". Ez pedig a dolgok halogatása, elodázása. Majd holnap, stb... Alapvetően én ilyen típusú ember vagyok, ő nem lenne az. De nagyon elnéző velem és nem igazán "noszogat", és ő is "elvan", ráadásul néha neki is szüksége lenne ilyesmire. Ha esetleg nem teljesen egyértelmű egy konkrét példa. Mosogatás... Majd holnap, jólvan.. és holnap után lesz belőle.
Előre is köszönöm a tippet!
joco85
2013-10-24
Kedves László!

Köszönöm utóbbi válaszodat is. Eléggé lehangolt voltam, habár tudtam hogy ez a kapcsolat nem mehet tovább, de valami akkor is hiányzott és mérges is voltam mert a barátnőm.. vagyis az ex-barátnőm elég hamar összemelegedett egy ismerősömmel. Azóta történtek dolgok, változások, ma már nem zavar, igazából jó hogy boldog, sikerült végül is békében elválnunk, most is jóban vagyunk úgymond, de mindenki járja a saját útját. Jó hogy írtad is, fel a fejjel és tekintsünk előre, már nem rágódok a történteken, sőt jól érzem magam, főleg hogy én is találkoztam egy lánnyal akihez jó rémenyeket fűzök.. ami eddig úgy látom kölcsönös is. Szóval ki tudja még mit hoz a jövő, mindenesetre bizakodom.
Köszi a segítséget mégegyszer!
Üdv!
kecskes laszlo
2013-09-21
Kedves Joco85!

Sajnálom, hogy szakítottatok, de ebben is meg kell látni a pozitívumot. Inkább most derüljön ki, hogy nem vagytok elég impulzívak egymás számára, minthogy esetleg később amikor már még nehezebb lenne újrakezdeni a keresgélést. Persze gondolom most így sem könnyű, hiszen 5 év az azért nagyon sok. De az is igaz, hogyha nem vagytok egymáshoz valók, akkor annak végső ideje volt, hogy ennyi év után kiderüljön.
Igen fiatal korban az 5 év az nagyon hosszú idő, és az alatt nagyon sokat formálódik két ember személyisége. Ha az 5 év nem összecsiszolt titeket, hanem inkább egy lassú szétfejlődés következett be, akkor objektíve nem nagyon van mit sajnálni ezen a kapcsolton. Persze az emlékek már kitörölhetetlenek az életedből, mert ez a kapcsolat mindig ott lesz az életed lapjain, még ha megfakulva is, de ha lecsengtek az érzelmek, akkor újult erővel és tiszta lappal lehet indulni az "igazi" keresésére. :-)
Ami a kérésed volt, hogy miért is hidegülnek el ilyen hosszú idő ellenére is a kapcsolatok, azzal kapcsolatban az intimitás területeiről és fokairól akartam neked beszélni, valamint az impulzivitásról. Sajnos most erről nem tudok hosszabban írni, de néhány nap múlva bepótolom.
Addig is sok szerencsét kívánok a párkapcsolatok terén! Fel a fejjel!
Van egy szép bibliai mondat, ami talán most idevág: "Feledem ami mögöttem van, és előre tekintek..." Ezt kívánom neked is! Tekints előre!
Üdvözlettel:
Laci


Kedves László! Köszönöm kimerítő válaszodat. Sajnos nem sok szabadidőm volt mostanság. A helyzet közben kialakult, elkö...
joco85
2013-09-17
Kedves László!

Köszönöm kimerítő válaszodat. Sajnos nem sok szabadidőm volt mostanság. A helyzet közben kialakult, elköltöztem barátnőmtől, majd telt az idő, még tartottuk a kapcsolatot kicsit, de végül is tiszta lett számomra is és számára is hogy sokat változtunk és hogy nem akarjuk egymással folytatni tovább. Most megvagyok egyedül, de persze keresem a párom... Ahogy írtad, megvilágítanád milyen okok lehetnek a kapcsolatok elhidegülésében? Hasznos lenne, az ember ha tanul belőle és tudatosan odafigyel talán jobban alakulna a következő kapcsolat, mert azért elég rossz hogy így alakult és nem sikerült megoldani 5 éves kapcsolat után, de hát ilyen az élet. Előre is köszönöm válaszod!
Üdv!
Liliet
2013-08-23
Kedves László!
Köszönöm válaszát, rátapintott a lényegre, igen, én érzem azt, hogy még mindig nincs lezárva az ügy, ugyanakkor bonyolultabb kissé a dolog. Ha ad egy e-mail címet átküldöm kicsit részletesebben a sztorit, mert jelen pillanatban csak ezen agyalok, hogy hogyan tovább, és mit kellene tennem, Segítségét előre is köszönöm.
Liliet

Kedves Liliet! Éppen előtted egy másik fórumtémában valaki szinte ugyan ezt kérdezte tőlem. Mivel neked is szinte ugyan ezt... Szia! Létezik, fiú lány barátság, ha a felek előtte együtt voltak, és az egyik fél érzett is valamit a másik iránt?
joco85
2013-08-15
Üdv!

Barátnőmmel már pár éve együtt vagyunk, de néhány hónapja mondhatni elhidegültünk, nem sok közös programunk van, csak így vagyunk...főleg a meló meg ilyenek..
Nemrég kitalálta hogy költözzek el pár hétre, hátha újból lesz kedvünk egymással lenni, kimozdulni stb, és kicsit fellendül a kapcsolatunk. Bele mentem de nem tudom mi lesz a vége.. ez a külön élés tényleg segíthet vagy netán van valakije?? Elég tanácstlan vagyok.
Előre is köszi a választ!
kecskes laszlo
2013-08-24
Kedves Joco85!

Először is elnézésedet kérem, hogy csak most válaszolok, az elmúlt héten nyaralni voltunk a feleségemmel, nem igazán voltam gépközelben.
Manapság elég trendi, hogy a fiatalok már az együttjárás korai szakaszában össze is költöznek, mert nagy a szerelem. De azt nem veszik figyelembe, hogy ezáltal az együttjárásból és a szerelemből túl gyorsan lesz élettársi kapcsolat, ami sok esetben nem tesz jót, mert a kapcsolatukban még nem elég erős az elköteleződés de máris, a helyzet miatt, hogy összeköltöztek, tudattalanul egymásra, a házasságban szokványos szerepeket, viszonyokat ruháznak.
Persze nem tudom, hogy ti mióta és hogyan laktok együtt, de az biztos, hogy ha egy pár összeköltözik, akkor a szerelmet szító romantika sokféle formája lassan kiszorul a kapcsolatból, és ennek következtében ellaposodhat az egész. Az együttjárásban jót tesz az, amikor randira megyünk, kicsinosítjuk magunkat, virágot, ajándékot veszünk és a találkozás előtt szerelmesen megdobban a szív, hogy mindjárt találkozhatunk, mert már két napja nem láttuk egymást. Romantikus randik, séták, kalandok, együtt töltött esték, ami után forró csókok között búcsúzunk el, és hazaérve még egy-két szerelmes sms-t írva fekszünk le, és arra gondolunk, hogy milyen jó lesz majd, amikor egyszer elérkezik az a pillanat, hogy minden este egymás mellett fekhetünk le. Ezek a romantikus élmények és vágyódások egy életre bevésődnek az emberbe, hogy milyen jó volt ezzel a lánnyal együtt lenni. Ezek a szép emlékek táplálják, öntözik egy hosszú távú, tartós kapcsolat gyökereit. Ha ezeket nem éljük meg a kapcsoltunk elején, akkor gyorsabban kiszáradhat, kiüresedhet a szerelem.
Azt hiszem talán valami ilyesmikre gondolt a barátnőd, amikor azt kérte, hogy költözzetek szét egy kis időre.
Szóval szerintem nincs mitől túlzottan tartanod. Az tiszta sor, hogy a kapcsolatotok most leült, és az is világos, hogyha együtt akartok maradni, akkor tennetek kell érte valamit. Nem kell félni változtatni az életünkön, ha az szükséges. Mit veszíthetsz vele?
Ha véletlenül beigazolódik hogy van a barátnődnek más pasija, és ez volt a háttérben akkor, amikor megkért, hogy egy időre költözz el, mi történik? Nem a te elköltözésed lesz az oka annak, hogy a barátnőd mással jön össze, hiszen az már korábban megtörtént, ha amiatt küldött el téged. És egyébként is ha esetleg tényleg ennyire nem őszinte veled a barátnőd, akkor érdemes elgondolkodnod azon, hogy egyáltalán megérdemli-e a te bizalmadat és szeretetedet. Tehát ha ez az egész netalán tényleg így van, akkor az elköltözéssel nincs mit vesztened, mert már a ti kettőtök kapcsolatának tulajdonképpen vége.
De egyébként én nem hiszem, hogy ez lenne a háttérben. Szerintem ha más pasi van a képben, akkor nem így intézte volna el a helyzetet a barátnőd. Bár nyilván te ismered jobban, neked kell meglátnod azokat az apró jeleket, amelyeket nem lehet elrejtenie, ha ő másfelé kacsintgat.
Nézzük meg a másik verziót: nincs semmilyen másik pasi, hanem a barátnőd tényleg őszintén azt érezte, hogy a kapcsolatotoknak jó lenne most egy kis különlét. Mi történhet ekkor?
Van egy szép mondás: A szerelemnek a távolság olyan, mint a tűznek a szél: a kicsit elfújja, a nagyot pedig fellobbantja és nagy tűzvésszé teszi. Én a saját életemben sokszor tapasztaltam ennek a mondásnak az igazságát.
Tehát ha külön vagytok egy időre, akkor van időtök végiggondolni, hogy mennyire hiányzik a másik, mennyire fontos a másik a te életedben, érzed-e azt, hogy vele jobb, mint nélküle. És amikor találkoztok éritek-e azt, hogy mennyire jó újra megölelni egymást, micsoda beteljesülés az újbóli találkozás, mennyi mindent kell elmondanom, megosztanom most a másikkal... és máris élőbb és pezsgőbb lesz a kapcsolatotok.
Mi már pár éve házasok vagyunk a feleségemmel és általában jó, dinamikus a kapcsolatunk. Nekem minden évben nyáron a munkám miatt el kell utazzak egy-két hétre. Amikor hazaérek az egy hetes várakozásból, egymásra való vágyakozásból, több napos eufórikus, szerelmes együttlét lesz. Tehát ránk igaz az, hogy a távolság felszítja a szerelmet.
Lássuk milyen kifutásai lehetnek a különléteteknek:
1.Mindketten rájöttök, hogy a másik nagyon hiányzik és hogy szeretitek egymást, újból összejöttök és elhatároztok bizonyos változtatásokat a kapcsolatotok további jó minősége érdekében.
2.Mindketten rájöttök, hogy az emlékeken kívül már nem éreztek különösebb vonzalmat egymás iránt, és ez a kapcsolat már nem sokat ér számotokra, nem éri meg küzdeni érte, úgyhogy közös megegyezéssel szakítotok.
3.Te még inkább ráébredsz, hogy fontos a lány számodra, szereted őt és akarod ezt a kapcsolatot, ő viszont pont ennek ellenkezőjében erősödik meg a különkötözésetek alatt. Ekkor két dolgot tehetsz: elengeded őt, vagy küzdesz érte és megpróbálod visszahódítani a szívét.
4. Ő ráébred, hogy fontos vagy számára, szeret téged és akarja ezt a kapcsolatot és hajlandó változtatni a dolgokon ennek érdekében. Te viszont pont ennek ellenkezőjében erősödsz meg a különkötözésetek alatt, rájössz, hogy már nem akarsz tőle semmit. Ebben az esetben rajtad álla a döntés.
5.A különköltözésetek alatt sem változik bennetek semmi, egyikőtök sem tud dönteni, hogy mi legyen, mit kellene csinálni, ugyan olyan lapos a kapcsolatotok, de szakítani sem akartok. Hát akkor ebben az esetben leginkább a múló idő fogja eldönteni kettőtök sorsát.

Majd meglátod... bármelyik verzió is lesz ebből az 5-ből, ha segítség, tanács vagy ötlet kell, akkor írd meg nekem, hogy mi a helyzet és megpróbálok segíteni.
De addig is írhatsz nekem, ha elolvastad ezt a válaszomat. Ha érdekel, akkor a legközelebbi válaszomban megpróbálom jobban megvilágítani, hogy milyen okok lehetnek a kapcsolatotok elhidegülésének a hátterében.

Addig is minden jót, kitartást és sok szerencsét kívánok Neked, Nektek!
Szeretettel várom, hogy visszaírj!
Üdv: Laci


Üdv! Barátnőmmel már pár éve együtt vagyunk, de néhány hónapja mondhatni elhidegültünk, nem sok közös programunk van,...
kecskes laszlo
2013-07-29
Kedves Liliet!

Éppen előtted egy másik fórumtémában valaki szinte ugyan ezt kérdezte tőlem. Mivel neked is szinte ugyan ezt válaszolnám, ezért kérlek, hogy először mindenképpen olvasd el, amit neki is írtam, és utána konkrétan még neked is írok néhány gondolatot. A válaszom első felében inkább általánosságban írok a fiú-lány barátságról, de a második felében konkrétan a te kérdésednek megfelelő történet szerepel. Alább bemásoltam az egészet, olvasd el, és a végén folytatom a neked szóló résszel.
Az ő kérdése az volt, hogy létezik-e fiú és lány között barátság, vagy az egyik fél mindig többet akar?
INNENTŐL AZ ELŐZŐ VÁLASZOM:
A kérdéseddel kapcsolatban egy saját történet jutott eszembe:
Megboldogult gimis koromban volt egy szép arcú kedves osztálytársnőm, Évi, akivel egy felé laktunk és mindig együtt mentünk és jöttünk a suliba, ugyanezen az útvonalon lakott másik két fiú osztálytársam is, és velük is mindig együtt jöttünk-mentünk. Így, ennek kapcsán, mi négyen, igen jó barátok lettünk, összejártunk tanulni, filmezni, fagyizni, bulizni. Meg is beszéltük, hogy mi barátok vagyunk, így négyen, és ez nem is fog változni. Szóval jól el voltunk. Mígnem, Évi, egyszer csak szakított az addigi pasijával. Alig telt el néhány hét, a mi kis négyesünkből az egyik fiú egy buli alkalmával ráhajtott Évire. Nagy csalódás volt ez Évinek, hogy a barátnak hitt fiú ráhajt, és a fiúnak is, mert kikosarazódott. Sértődés, nem köszönés lett a vége. Ezután már csak hármasban róttuk a suliba vezető utat. Telt múlt az idő, és hamarosan a hármasunkból a másik fiú is bepróbálkozott és ráhajtott az osztálytársnőmre. Ez az eset is ugyan úgy végződött: mindenki csalódott volt. Úgyhogy maradtunk csak mi ketten barátok, de mi tényleg csak barátok maradtunk, mert nekem volt akkor más kapcsolatom. Bár azért az igaz, hogy korábban, mielőtt még összebarátkoztunk volna Évivel, előtte azért nekem is tetszett kicsit. Pont emiatt, mi ketten, később többször is beszélgettünk arról, hogy nem akarunk egymástól semmit, és ez maradjon barátság, és így a hosszú évek elteltével is barátok vagyunk.
Mit akarok ezzel mondani? Van aki mérget vesz rá, hogy nincs egyetlen egy színtiszta fiú-lány barátság sem. Én azért nem lennék ennyire szigorú, de az szerintem is igaz, hogy a fiú-lány barátságok 95%-ban nem tiszták. Ahogy te is írtad: valaki mindig többet akar. Erre több variáció is létezik, hogy hogyan állnak föl ezek az álbarátságok, de ez most annyira nem fontos. A lényeg az, hogy végül egyikőjük sem azt kapja amit várt. Viszont meg vagyok győződve, hogy igen is létezik fiú-lány barátság, de nagyon-nagyon ritka, és általában ezeknek a barátságoknak is nagy része legalább egyszer (de lehet hogy többször is) át kell menjen egy tisztulási/tisztázási folyamaton. Nekem van jó néhány nő nemű barátom, de ezek inkább vezető-vezetett, segítő-segített vagy mester-tanítvány kapcsolatok, vagy amolyan „bajtársi” kapcsoltok, mintsem barátságok.
Szóval, a fiú-lány barátságból szinte biztos, hogy nem tiszta, az az eset, amikor korban és néhány paraméterben összeillő, mélyen bizalmas, látszólag egyenrangú (tehát nem segítő-segített) „barátságról” van szó. Ez mindig nagyon gyanús... Lehet hogy nem akarnak ők semmit
Még egy példa arra, hogy mi lehet a fiú-lány barátságból. Egyetemi éveim alatt egy ifjúsági közösségbe jártunk és utána egy kollégiumba kerültünk egy lánnyal. Nagyon jól összebarátkoztunk, nagyon jókat tudtunk beszélgetni, de semmi több: nekem egy másik lánnyal volt épp párkapcsolatom, és neki is rövidebb ideig, de mindig voltak pasijai, és egyébként is ő megfogadta, hogy közösségen belül és kollégiumon belül nem jár senkivel. Nem akartunk mi semmi többet egymástól, mint szimpla barátság, de aztán... Nem mesélem tovább a történetet, csak annyi mondok, hogy ez a lány ma már a feleségem... :-)
Összefoglalva: létezik szín tiszta (tehát a nemiségből eredő bármilyen szimpátiától, vonzalomtól teljesen mentes) fiú-lány barátság, de olyan ritka mint a fehér holló. És abban a kevés esetben is, amelyben tényleg létezik, biztos, hogy ezt legalább egyszer le kellett tisztázniuk egymással a feleknek.
Másrészt a barátság alatt is több mindent érthetünk. Lehet hogy egy fiú és egy lány barátkoznak, mert valami szimpi a másikban, sőt valamennyire bejönnek egymásnak, egy-két dologban össze is illenek, de mégis mindig csak „laza” barátok maradnak, mert nem jönnek össze valamiért. Úgy hozta a sors, hogy nem lett belőle együttjárás, nem lett belőle szerelem. Ezt is nevezhetjük fiú-lány barátságnak és mondhatjuk, hogy lám nem lett belőle semmi több. De ez akkor sem az igazi értelemben vett barátság,mert a nemiségtől nem mentes: ugyanis azét „barátkoznak” mert tetszenek egymásnak valamennyire, mint fiú és mint lány. Érted, nem tiszta a barátságuk, ilyen értelemben. Mert hogy amikor én mint férfi azt mondom, hogy nekem van egy legjobb barátom, aki egy velem egyidős férfi, és már tíz éve a legjobb barátok vagyunk, az szín tiszta barátság, mert abban nincs semmi nemiség, merthogy én nem vonzódom nemileg a fiúkhoz. Na ilyen fajta fiú-lány barátság alig van. Azt hiszem ez tiszta sor.
Még egy másfajta fiú-lány barátságot tudnék felhozni, ami létezik, de ez is vitatható. És ha már a saját példáimnál tartok ez is egy saját történet:
Gimis koromban volt egy másfél évig tartó párkapcsolatom, úgy szoktam emlegetni, hogy az első beteljesült és halálos szerelmem. (A „halálos” jelzőt még az is erősítette, hogy akkor 60 km távolságban voltunk egymástól és amikor hosszabban nem találkoztunk, akkor vezetékes telefonon illetve postai levéllel tartottuk a kapcsolatot. Ez manapság már szinte elképzelhetetlen. :-) ) A lényeg hogy szép volt, jó volt, de elmúlt a nagy szerelem és rájöttünk , hogy nem illünk egymáshoz és végül szakítottunk, mondhatni közös megegyezéssel. Persze ez egy ideig kicsit fájt mindkettőnknek, de azért megbeszéltük, hogy barátok maradunk. Néhány év múlva már tényleg barátként tudtunk beszélgetni. De csak mostanában tizenpár év elteltével, amikor neki férje és gyermekei vannak,és én is nős vagyok és hamarosan apa leszek, érzem azt, amikor évente egyszer találkozunk, hogy tényleg szín tiszta barátokként tudunk beszélgetni egymással. Ennyi időnek és életeseménynek kellett eltelnie ahhoz, hogy teljesen „tiszta” legyen a barátság. De ez is csak azét lehet így mert már abszolút nem vagyunk egymás esetei, és ezt mi le is tisztáztuk egymás között.
Persze ez a fajta fiú-lány barátság azért létezhet, mert mi már tudjuk, hogy mint pár nem illünk egymáshoz.
De van egy kicsit ellenkező példám is. Egyetemi éveim elején jártam egy lánnyal, vele is kb. másfél évig voltunk együtt de a végén sok szenvedést okozva egymásnak, kérdésekkel és kételyek között, kapcsoltunkat lezáratlanul hagyva, maradtunk szét egymástól. Sok-sok év után is, ha nagy ritkán találkozunk, belül nem tudunk barátként viszonyulni egymáshoz. Inkább csak felkavar, ha találkozunk, nem úgy mint a fentebb említett esetben. Szóval nem mindig működik ez sem.
IDÁIG AZ ELŐZŐ VÁLASZOM.
Nos, kedves Liliet! Véleményem és nem csak saját tapasztalataim szerint is abban az esetben létezhet fiú-lány barátság egy együttjárás után, a közeljövőben, ha a felek előtte nagyjából kiegyensúlyozottan szerették egymást, ha a kapcsolat egyértelműen lezárult, és egymással letisztázták, hogy barátok akarnak maradni, ha a felek mindketten belenyugodtak a szakításba, és ami a legfontosabb: már egyikőjük sem vonzódik a másikhoz és őszintén nem akar egyikőjük sem többet a másiktól, mint amit a szín tiszta barátság jelent. Ha ezek az állítások közül, de főleg az utolsóból, egy kicsit is nem igaz valamelyik, akkor fuccs az egésznek, akkor valaki áltatja a másikat, vagy önmagát, akkor valaki megalázkodik, akkor valaki őrlődik, szenved, sóvárok, reménytelenül reménykedik a kettejük közül.
A távoli jövőben, esetleg még lehetnek barátok, de legkorábban csak 25 év múlva, amikor már házasság és 3 gyerek után, egy sör mellett, elnevetgélnek azon, hogy hogy is volt régen, és bezzeg a mi időnkben... stb.
Az a helyzet, hogy az egy mondatos elmondásod alapján úgy látom az a kapcsolat amiről te beszélsz nem volt egy kiegyensúlyozott kapcsolat: „az egyik fél érzett is valamit a másik iránt...” Tehát a másik nem igazán viszonozta az egyik érzéseit. :-)
Most had személyesítsem meg ezt a történetet az egyszerűség kedvéért, bár lehet hogy tévedek majd a szereplőit illetően:
A felhasználó neved alapján egy kedves, csinos lány vagy, akinek volt egy kapcsolata egy fiúval. Megpróbálkoztatok járni, de a fiú nem viszonozta a szerelmedet, és így szakítás lett a vége. A fiú, mivel rendes akart lenni, nem szándékosan, de a legrosszabb verziót kínálta fel neked: legyetek barátok. Milyen megalázó. Tudja, hogy te szereted őt, és ő meg nagyvonalúan felkínálja a barátságot... Inkább nem minősíteném a dolgot. Barátnak színlelni magadat, miközben mindketten tudjátok, hogy nem így van, az lehet hogy a fiúnak kényelmes (sőt még rendesnek is tarthatja magát, hogy nem akart neked fájdalmat okozni, és ezért felkínálta a barátságot), de ez egy lánynak, vagy neked - ha rólad van szó - nagyon megalázó és fájdalmas lehet. Ebben hosszú távon fel lehet őrlődni. A szakítás legyen szakítás, főleg éppen azért mert az egyik fél érzett is valamit a másik iránt. Ha nem így lenne, mert pl. kipróbáltátok a járást, de egyikőtöknél sem lobbant fel a szerelem, és mindketten rájöttetek, hogy nem ez az igazi, akkor oké, legyetek barátok. Bár ezt, a fentebb kifejtettek alapján, inkább csak haverságnak mondanám. De, így hogy az egyik érzett valamit, és főleg, hogy az a „valami” még talán nem múlt el, ennek a legrosszabb befejezése a „legyünk barátok” című színjáték, ami neki komédia lesz, neked meg dráma.
Ha valahogy így áll a helyzet, ahogy fentebb leírtam, akkor a kérdésedre a válasz: nem. Sajnos ez így nem barátság, hanem a „se veled, se nélküled” drámajáték, ami sok időt, erőt és energiát emészt fel, főleg annak a részéről, aki „érzett is valamit”. Ezt kerülni kell, ha jót akarsz magadnak.
Két dolgot tehetsz:
Elfogadod a barátságot, de te elhatározod, hogy a „barátság” nyújtotta lehetőséget, hogy így a közelében maradhatsz, a fiú visszahódítására fogod fölhasználni. Ez kemény meló lesz. De ha szerelmes vagy és megár ennyit a fiú, akkor tedd azt. Te tudod hogy ez nem barátság, és finom női furmányokkal dolgozol. Persze előbb-utóbb ő is rá fog jönni, hogy te nem a barátja akarsz lenni, és akkor majd elválik, hogy mi lesz kettőtökkel. Azért ezzel a játékkal vigyázni kell, ne add fel a méltóságodat.
A másik, hogy ha már szakítottatok, és látod hogy semmi esély, és nem is akarsz tovább küzdeni, akkor kukába az egésszel. Amennyire tőled telik szakíts meg vele minden kapcsolatot, és akkor kezdődhet benned a „gyászfolyamat”. (Ne ijedj meg a kifejezéstől. A pszichológiai szakirodalomban a mindenféle veszteségeket feldolgozó lelki folyamatot gyászfolyamatnak nevezünk.) Tehát az idő majd lassan föloldja az érzelmeket. Fontos, hogy a „gyászfolyamat” közben minél kevesebb felkavaró találkozás, sms-ezés legyen az illetővel. Ami után lezajlott a gyászfolyamat és letisztázódtak benned a dolgok, esetleg mindeközben egy boldogabb párkapcsolatra találtál valaki mással, akkor akár lehettek barátok is ezzel a fiúval.
Kicsit hosszúra nyúlt a válaszom, de remélem hasznos gondolatokat kaptál, hogy ebben a kérdésben kicsit jobban eligazodj! :-)
Ha további kérdésed van, bátran írj, és folytathatjuk a közös gondolkodást!
Sok szerencsét a párkapcsolatban és a barátságban is!
Üdvözlettel:
Laci

Szia! Létezik, fiú lány barátság, ha a felek előtte együtt voltak, és az egyik fél érzett is valamit a másik iránt? ...
kecskes laszlo
2013-08-28
Kedves Liliet!

Az előző válaszom elején elfelejtettem kérni, hogy tegeződjünk! Így könnyebb az ilyen bizalmas kommunikáció. Köszönöm! :-)
Nagyon örülök, hogy válaszoltál. Nagyon szívesen próbálok segíteni, de sajnos nem adhatom meg a privát e-mail címemet, ez szabály. Viszont pont ilyen esetekre van az a lehetősé, hogy itt a mentálhigiénés e-tanácsadás fórumon belül létrehozz egy privát fórumtémát, amit csak te és én láthatunk, senki más.
Csak annyit kell tenned, hogy ráklikkelsz az "ÚJ TÉMA" gombra, beírod a téma címét, utána a téma leírást nem kell kitöltened, hanem továbbot nyomsz, és ezután a program választási lehetőséget kínál, hogy az új fórumtéma publikus legyen vagy privát. Beállítod, hogy privát legyen, és azután az "új hozzászólás hozzáadása" ablakba beleírod (belemásolod) a történeted folytatását, amit csak én láthatok. Így tudjuk folytatni a "beszélgetést". Rendben?
Akkor várom a folytatást!
Üdvözlettel: Laci


Kedves László! Köszönöm válaszát, rátapintott a lényegre, igen, én érzem azt, hogy még mindig nincs lezárva az ügy, ugyana... Kedves Liliet! Éppen előtted egy másik fórumtémában valaki szinte ugyan ezt kérdezte tőlem. Mivel neked is szinte ugyan ezt... Szia! Létezik, fiú lány barátság, ha a felek előtte együtt voltak, és az egyik fél érzett is valamit a másik iránt?
Liliet
2013-07-25
Szia!
Létezik, fiú lány barátság, ha a felek előtte együtt voltak, és az egyik fél érzett is valamit a másik iránt?
kecskes laszlo
2013-07-09
Kedves Hodmezopisti!
Elnézésedet kérem, hogy csak most válaszolok, valamiért korábban elkerülte a figyelmemet a hozzászólásod. Nem tudom mennyire aktuális még a helyzeted, ami nyilván nem egyszerű, hiszen egy komoly döntés előtt álltok, amely nem csak a párkapcsolatotokra, hanem az életetek minden területére, és a mindennapjaitokra is hatással lesz.
Néhány dolgot mondanék, amit érdemes lenne átgondolni, meglépni.
-A párkapcsolat, mint ahogy sok más felé kapcsolat, alapja a tapintatos ámde őszinte és egyenes kommunikáció. Nyilván már sokszor beszéltetek erről a barátnőddel, ahogy írtad vitatkoztatok is, de mégis újból beszéljétek át. Először is fontos lenne, hogy tudjatok egy kicsit hideg fejjel is, objektíven gondolkodni közösen erről a kérdésről. Mivel ez nem csak párkapcsolati kérdés, hanem anyagi és mindenféle más vonzatai is vannak, ezért próbáljatok meg az érzelmeitektől elvonatkoztatni, és számba venni azt, hogy ennek milyen előnyei és milyen hátrányai lennének. Miután ezeket megbeszéltétek jöhetnek a lelki részek, hogy ki mit érez, ki mit szeretne igazán, természetesen azt is belevéve, hogy szeretitek egymást és minél többet akartok együtt lenni.
-Gondolkodj el azon, hogy benned milyen visszatartó erők vannak, ahogy írtad „valami visszatart”, és hogy mit jelent hogy „nem állok készen”, esetleg milyen érzések, gondolatok, félelmek vannak ezek mögött. Ha ezt magadban átgondolod, akkor majd ha megejtitek a fentebb javasolt beszélgetést, ezeket is el tudod mondani. Ugyanis sokkal könnyebb, akár egy feszült helyzetben is, kifejezni az érzéseidet, ha azokat már előre saját magad számára megfogalmaztad.
-Azt is azért érdemes számba venni, hogy a környezetetek mit szól ahhoz hogy ti összeköltöztök , főleg a szülők. Nyilván már a pároddal felnőtt emberek vagytok, de azért még valamilyen szinten függtök a szülőktől, másoktól, így számíthat a véleményük.
-És ehhez kapcsolódik az is amit írtál, hogy leginkább az anyagi háttér izgat. Számoljátok ki, hogy ti mennyit birtok anyagilag, ki tudjátok-e egyáltalán fizetni? És ha nem, akkor a barátnőd apukája vajon tényleg támogatna-e? Van olyan család, ahol tényleg nem számít a pénz, de azért az sokkal gyakoribb, hogy az anyagi támogatásért cserébe kimondatlanul elvárások érkeznek a szülők részéről: pl. legyetek hálásak, látogassatok meg minket gyakran, hallgassatok ránk, úgy csináljátok, ahogy mi mondjuk... vagy ehhez hasonló kimondatlan elvárások, amelyek ott lappanghatnak közöttetek, és a párkapcsolatotokra telepszenek. Valamint az is meggondolandó, hogy ha netalán az összeköltözés után valamikor mégis szakítatok, akkor ki fog lelépni a lakásból - nyilván nem az akinek az apja fizeti az albérletet...
-Az összeköltözés tulajdonképpen egy házassági együttéléshez hasonló, viszont annyival nehezebb, hogy nincsenek tisztázva a viszonyok, vagy ha tisztázva is vannak nincsenek megszilárdítva. Kicsit konkrétabban, hogy értsd mire gondolok: Amikor egy pár összeházasodik és összeköltöznek, akkor tiszta sok, hogy testileg, lelkileg, anyagilag milyen viszonyok állnak fenn egymással: ami az enyém az a tiéd is; ha baj van nekem szólsz először; én vagyok a férjed, és neked is teszek mindent amit magamnak; az én pénzem a te pénzed; az én időm a te időd; a szüleimmel szemben mindig te vagy az első; amikor a te kocsidat hajtom, az az én kocsim is; a levetett alsógatyámat te mosod ki, viszont én pucolom ki a vécét, stb... Ezek egy összeköltözéskor még nincsenek letisztázva, és esetleg sok terhet és problémát eredményezhetnek idejekorán kettőtök között. DE lehet hogy éppen ezek által fog megedződni a kapcsolatotok, és így juttok még magasabb elköteleződési szintre, pl, hogy összeházasodjatok.
-És ebből következik minden szempont közül a legfontosabb: mennyire vagytok elköteleződve egymás mellett? A kapcsolatotok mennyire érett? El tudod-e képzelni őt magad mellett hosszú távon, élettársnak, vagy majd házastársnak, gyermekeid anyjának? Ha igen, akkor megér egy próbát. Ugyanis az összeköltözés, ahogy írtam is, a kapcsolatnak egy jó kis próbája: még közelebbről megismeritek egymást, látjátok egymást a szürke hétköznapok közepette. Ez az egymás mélyebb megismerése szempontjából jó, a párkapcsolatotok szempontjából pedig vagy jó lesz vagy nem.
Előfordulhat, hogy túl korai volt az összeköltözésetek, és a kapcsolatotok nem bírja ki azt, hogy máris elveszett az a fajta romantika, amelyet a szerelmesek távolsága kölcsönöz. De az is lehet hogy éppen már megértetek arra, hogy belemenjetek a sűrűjébe, és ez csak erősíti az elköteleződéseteket. Az is lehet viszont, hogy valóban megismeritek jobban egymást, és így még időben kiderül, hogy tényleg egymáshoz illetek-e vagy sem.
Remélem hasznos szempontokat kaptál a döntéshez!
Nyugodtan írj vissza, és akkor folytathatjuk a közös gondolkodást.
Addig is sok sikert, és kívánok sok boldog együtt töltött időt a pároddal összeköltözve vagy külön... a döntést csak ti hozhatjátok meg közösen, és senki más. (Pont ez a szép a párkapcsolatban.) :-)
Üdv: Laci

Kedves Laci! 2 éve vagyok együtt a barátnőmmel, eddig jól megvoltunk, csak jelentéktelen súrlódások voltak közöttünk. Ő m...
hodmezopisti
2013-05-28
Kedves Laci!
2 éve vagyok együtt a barátnőmmel, eddig jól megvoltunk, csak jelentéktelen súrlódások voltak közöttünk. Ő már szorgalmazza az összeköltözést, azonban én még 25 évesen úgy érzem nem állok készen rá. Valami visszatart és az utóbbi időben nagy feszültséget okoz ez közöttünk, ezelőtt sosem voltak olyan vitáink mint most. Leginkább az anyagi háttér biztosításától félek, a lány szerint nem lenne gond, de ha mégis, akkor azt mondja majd az apukája támogat minket, mondjuk amíg jobb állásom lesz. Ez aztán nekem végképp nem tetszik!!! Mi alapján mérlegeljem az összeköltözést? Hogyan döntsek? Köszi
kecskes laszlo
2013-02-17
Kedves Autobot!
Az, hogy a barátnőddel sokat veszekszetek apróságokon, egyértelműen annak a jele, hogy egy háttérben meghúzódó feszültség van köztetek, amely az apró súrlódásokból is veszekedést gerjeszt. Ez a háttérben lévő feszültség biztosan összefüggésben van a barátnőd féltékenységével.
A féltékenységet két érzés táplálhatja: az elvesztéstől való félelem, és az éretlen önzés.
Mindkettő érzés benne van a féltékenységben de korántsem mindegy, hogy mekkora mértékben. Lehet hogy 50-50%-ban, de lehet, hogy 99 és1%-ban.
Ha valamilyen mértékben akarva vagy akaratlanul okot adtál arra, hogy ő féltsen téged másoktól, vagyis, hogy megjelenjen benne a te elvesztésedtől való félelem, és ő ezt valamiért túl is reagálja és túlkombinálja, akkor az talán a jobbik helyzet. Mert ezt könnyebben meg lehet beszélni, kezelni lehet pl. azzal, hogy te is jobban vigyázol és ő is megpróbál lazább lenni, megnyugodni, miután biztosítottad őt szeretetedről és hűségedről.
Ha viszont a történetben a barátnőd éretlen önzése dominál jobban, és minden mozdulatodat figyelemmel kíséri, hogy mikor nem vagy vele, kivel vagy, kivel beszélsz, miért és hogyan..., és te tényleg nem adtál rá különösebb okot, akkor azzal nehezebb mit kezdeni. Van aki kinő ebből, de van aki nem. Mit jelent az, hogy éretlen önzés? Ez egy még éretlen személyiségből fakad, aki annyira ragaszkodik hozzád, hogy csak magának akar, mert számára szükséges vagy ahhoz, hogy ő biztonságban, jól érezze magát, és ehhez éjjel nappal állandóan szüksége van rád. Tehát nem is igazán téged szeret, hanem önmagát, és te ahhoz kellesz,hogy az ő éretlen személyiségét kipótoljad. Ilyenkor már nem csak más lányokra, hanem a fiú barátaidra is féltékeny lesz, sőt mindenkire, akivel egy kicsi időt is töltesz őhelyette. Ezt most kicsit végletesen írtam le, az életben persze általában összetettebb a kép, de talán így látni tudod, hogy mik lehetnek a háttérben.
A éretlenséghez még annyit, hogy azt szokták mondani, hogy a jó kapcsolathoz, a jó házassághoz két érett személyiség kell,akik önmagukban is megállják a helyüket az életben, ha kell, és egymásban nem csak a támaszt, hanem elsősorban a társat keresik.
Ahhoz, hogy ne csak általánosságokat írjak neked tanácsként, jó lenne, ha néhány kérdésre válaszolnál:
Hány éves vagy te és a barátnőd, milyen élethelyzetben vagyok? (tanulás, munka, hol laktok egymáshoz képest?) Mióta vagytok együtt? Mennyire komoly a kapcsolatotok? Benne vannak-e a pakliban a hosszú távú tervek, együttélés, házasság?
Hogy vagytok ti egymással? Milyen gyakran vagytok együtt? Mennyi időt töltötök együtt? Mennyi ebből a minőségi idő (ami nem csak tengés-legés, hanem tényleg egymással foglalkoztok, valamit együtt csináltok, vagy valami közös élményben van részetek) Melyikőtök a dominánsabb? Hogyan oldottátok meg az eddig esetleges problémákat? Mennyit szoktatok beszélgetni (mármint nem felszínesen, hanem igazán mélyen, lelki dolgokról, érzelmekről, stb.)?
Mióta ilyen a helyzet köztetek? Mióta féltékenykedik feltűnően a barátnőd? A veszekedéseken kívül beszéltetek-e már erről nyugodtan? Mi az ő álláspontja? Mi bántja őt igazán?
Kérlek, ezeket gondold át, és írj erről egy kicsit. Nem muszáj minden egyes kérdésre külön válaszolni, a kérdések inkább csak segítenek, hogy átgondold és leírd a kapcsolatotok helyzetét Ezek alapján már sokkal több konkrétumot tudok majd tanácsolni.
Azt viszont előre mondom,mert ez általános „szabály”, hogy egy jó párkapcsolat a jó kommunikációra épül. Tehát veszekedés mentesen is meg kell beszélni a problémákat. Persze ha erről beszéltek akkor biztosan lesz vita, de a vitától nem kel félni, a vita még nem veszekedés. Persze nagyon vigyázni kell, hogy a vitából ne legyen veszekedés. A veszekedés ott kezdődik, ha a szavakkal már nem a problémát vitatjuk meg, hanem bántjuk egymást. Szóval beszélgetni kell, ez biztos.
Visszatérve a fenti kérdésekre azért nem mindegy, hogy a kapcsolatotok most hol tart, vagy általában milyen szintű, mert a féltékenység terén más-más engedhető meg pl. egy kezdeti lazább párkapcsolatnál és egy házasságnál.
Mondok egy példát, hogy világosabb legyen. Egy együttjárásban, ami pl. néhány hónapja tart, természetes az, hogy te elmész a haverokkal bulizni, iszogatni, és nem viszed magaddal a barátnődet, persze azért elmondhatod neki, hogy hova mész, meg ilyenek. Meg az is természetes,hogy ő is elmegy pl. a legjobb barátnőjével cseverészni, hogy megbeszéljék a szaftos részleteket, és hogy áradozzon rólad a barátnőjének, hogy milyen helyes vagy. Viszont egy házasságban, de akár egy jegyességben, amikor már komoly a dolog, már nincs helye annak, hogy a férfi vagy férj rendszeresen elmenjen kocsmázni a haverokkal. Persze elmehet, de az az ideális, ha a menyasszonya/felesége is beleegyezik. De ha ez a haveros kocsmázás túl gyakran van, akkor a feleség egy idő után jogosan lesz féltékeny, nem más nőkre, hanem a haverokra. Ugyanis a nő jogosan azt fogja érezni, hogy ő nem elég a párjának, hogy a vele töltött idő nem nyújt elég boldogságot a férfinak. Ebben az esetben érdemes elgondolkodni, hogy akkor mi is a probléma a kapcsolatukkal. Vagy esetleg a férfi éretlenségéről van szó.
Árnyalatnyi a különbség, de egyértelmű különbségek vannak abban, hogy mi fér bele egy nemrég kezdődött együttjárásban, és egy komolyra forduló párkapcsolatba. A különbség az elköteleződés szintjében rejlik, ugyanis az együttjáráshoz képest a jegyesség magasabb elköteleződési szinten lévő kapcsolat. És a jegyességhez képest is a házasság is magasabb elköteleződési szinten van.
Persze azért ezek a „szabályok” általánosítások, mert személye válogatja: van aki az együttjárásban sem enged sokat a pórázon, és van aki a házasságban is sokat megenged a másiknak, és ettől még mindkettő lehet jó. De azért a fent leírt dolgokban sok igazság van.
Remélem egy kicsit már most is tudtam segíteni,legalább a tisztánlátásban.
Szeretettel várom válaszod, hogy aztán tovább keressük a probléma megoldását!
Üdv:
Laci


A barátnőmmel mostanában sokat veszekszünk, akár apróságokon is. Legtöbbször féltékenység miatt. Ő ugyanis szinte mindenre és ...
kecskes laszlo
2013-04-11
Kedves Pbarbi1993!

Örülök, hogy írtál. Megpróbálok válaszolni, hátha tudok egy kicsit segíteni Neked.
Először is arra próbálnék válaszolni, hogy mi lehet a háttérben. Természetesen ezek csak találgatások, hiszen ebből a néhány mondatodból nem sok minden derül ki a fiúról és az ő helyzetéről.
Pár lehetséges verziót leírok:
(1)Az egyik, hogy tényleg tetszel a srácnak, talán kicsit szerelmes is beléd, de annyira nincs önbizalma, hogy nem mer lépni, vagy annyira fél a kudarctól, mármint, hogy visszautasítod, hogy inkább nem kezdeményez.
(2)A másik, hogy szimpatikus vagy neki, tulajdonképpen az esete lennél, ha nem lenne neki valaki más (mások) is a képben nála. Szívesen flörtöl veled, mert ez jól esik neki, izgalmas dolognak tartja, hogy egy elbűvölő lánnyal ilyen közeli kapcsolatot ápoljon, de van valaki más... Vagy éppen szeret „több nyársat a tűzben tartani”...
(3) Az is lehet, hogy ő egy ilyen elvarázsolt fiú, kicsit hóbortos, és nem a „földi” szabályok szerint játszik. Csak úgy flörtölget, írogat, és közben nem veszi észre, hogy valaki szerelmes lesz belé, vagy valakinek éppen összetörte a szívér, vagy valaki arra vár, hogy végre lépjen, és mondja meg, hogy mit akar... De ő nem mond semmit, mert csak él bele a világba, és sodródik az árral, „ahogy esik, úgy puffan”. No majd 40 éves korában benő a feje lágya. :-)
(4) És ahogy írtad, az is megeshet, hogy Te reagálod túl. Tegyük fel például, hogy ő egy testileg közvetlen, latinosan puszis és ölelkezős srác, aki szimplán csak szereti a barátait, még ha azok éppen lányok; szeret nekik kedveskedni, írogatni, de mindez nem jelent semmit, mert ő ezzel nem akarja senki szívét sem meghódítani. Vagy legalább is most nem a Tiédet.
Nos nem találgatok tovább, hiszen az első mondatodban azt írtad, hogy két éve elég jól ismeritek egymást. Szóval gondolom, hogy a 4 verzió közül már körvonalazódik benned, hogy melyik esetről lehet szó a barátodnál.
Akkor most egy-két szót ejtenék arról is, hogy mit tehetsz esetleg ebben a helyzetben.
Nézzük az (1)-es verziót:
Sajnos a mai fiúk manapság sokszor klasszikus, jó férfi ideálok nélkül nőnek fel (ennek az okairól - elvált családok, anyja fia, példaképhiány, stb. - sokat lehetne beszélni). Ez lehet az egyik, kisebbik oka annak, hogy egy fiú bátortalan, férfiatlan, lovagiatlan, (bocsánat a kifejezésért) „töketlen”. Nyilván az önbizalomhiány a nagyobbik oka. Valamint a kudarctól, visszautasítástól, „leégéstől” való félelem is az okok között van. A férfias önbizalom hiány egyrészt a korral is jár, hiszen egy 18-20 évesnek még nincs olyan kiállása, tapasztalata, határozottsága a nőkkel kapcsoltban mint pl. egy 25 évesnek vagy egy 30 évesnek.
Mondok egy példát saját életemből. Én 16 éves voltam, amikor először kezdtem járni egy lánnyal. Annyira nem volt még tapasztalatom és annyira nem volt önbizalmam, hogy egyszerűen nem hittem el, hogy ez a szép lány most tényleg engem akar,nem akartam észrevenni, hogy az összes jelet már megadta arra, hogy szívesen összejönne velem. Már többedjére randiztunk és még mindig nem mertem megcsókolni vagy megkérdezni, hogy akar-e járni velem. De a lány mégis nagyon tartotta magát a klasszikus formához: hogy a fiú tegye fel ezt a bizonyos nagy kérdést, és ő csókoljon először. Ezért mindent megtett annak érdekében, hogy ráébresszen engem, hogy mit is kellene már végre csinálnom. Végül azt mondta: „Tudod neked mi a bajod? Hogy gyáva vagy.” Ebben a pillanatban végre megértettem, hogy mit akar tőlem. Ekkor megcsókoltam és megkérdetem, hogy „járunk?”
Tudom ez számodra már egy kicsit dedós történet, de csak érzékeltetni akartam, hogy néha mennyire bénák a fiúk... :-)
Szóval amennyiben ez az (1)-es változat vagy ehhez hasonló helyzet áll fenn, akkor neked is meg kellene tenned azt hogy finom, óvatos, nőies, de egyértelmű jelzéseket küldesz felé, hogy mi is a te szándékod kettőtökkel. Ezek a jelzések sok félék lehetnek:
Pl. Ha egy fiú hajlandó elővenni a kreativitását és elhívni, bevonni téged egy kis „őröltségbe”, pl. éjfélkor biciklizzetek ki a folyóparthoz a teliholdat nézni, vagy egy kareoki partin közösen énekeljetek egy számot, pedig ő nem is tud énekelni, de most megmutatja... :-) vagy csak éppen egy bálon vagy buliban felkér egy vad táncra, akkor ravasz mosollyal fogadd el a felkérést/meghívást és menj bele a játékba. Ebből tudni fogja, hogy esélye van nálad. Ha ez nem jön be, akkor a rosszabbik esetben te hívd el őt valami ilyesmire és nézd meg hogyan reagál. Egy párkapcsolat kialakulásában kulcsszerepe van az ilyen közös élményeknek, ezt hívják élményintimitásnak.
Bátorítsd őt mosollyal, kedves pillantásokkal, dicsérő szavakkal, vagy épp romantikusan kétértelmű mondatokkal. És még sok mindent lehetne ide sorolni. A lényeg, hogy ha ő is akar tőled valamit, akkor előbb utóbb csak rájön, hogy ennyi impulzus után neki kéne végre lépnie.
Ha a (2)-es verzió van, akkor neked kell elsősorban eldöntened, hogy mennyit ér számodra ez a fiú. Ha úgy döntesz, hogy fontos, akkor harcolj érte, hogy te légy a kiválasztott. Ebben az esetben egy kicsit nyomulnod kell rá, de csak éppen hogy egy kicsit, finoman nőiesen. Ugyanis a fiúk általában nem szeretik a túl könnyű prédát. Úgy kell csinálnod, hogy vonzó légy számára, de egy kicsit neki is küzdenie kelljen. Hiszen az ember azt becsüli meg, amiért megküzdött. Ha meg nem olyan fontos a srác, akkor hagyd. Ne add fel a női méltóságodat.
Nézzük a (3)-ik verziót.
Én a feleségemmel annak idején így jöttem össze. Több mint egy évig barátkoztunk, sokat beszélgettünk, együtt mentünk ide-oda, elmentünk kirándulni, kicsit flörtölgettem vele, bálon táncoltam vele, átkarolva mentünk haza, együtt tanultunk, stb. de én nem akartam tőle semmit, mert nekem közben volt egy másik lezáratlan kapcsolatom, és mivel azzal voltam érzelmileg elfoglalva, nem vettem észre, hogy a lányt (aki most már a feleségem) magamba bolondítottam. És komolyan nem vette észre... No látod ez a példa már megint azt mutatja, hogy néha mennyire bénák a fiúk...
Szóval ha a fiú kicsit elvarázsolt, és nem érzékeli a tetteinek a súlyát, akkor rá kell ébreszteni. Komolyan és konkrétan el kell vele beszélgetni a párkapcsolat témáról. Magyarul egy romantikus beszélgetést kell kezdeményezz vele, amelyben szépen a kettőtök kapcsolatára tereled a szót, és rákérdezel dolgokra, ha egy kicsit is értelmes, akkor ő is vissza fog kérdezni, hogy te mit érzel iránta.
Nézzük a (4)-ik verziót.
Ha már a saját példáknál tartunk, akkor íme egy újabb: Köztudott, hogy a romák pl. az olaszokhoz hasonlóan vehemensek, testileg és verbálisan igen közvetlenek, magyarul: puszi-puszi, ölelés, duma...
Egyetemi éveim alatt egy roma származású egyetemista lánnyal vezettem egy ifjúsági közösséget. A lánnyal szigorúan csak barátok voltunk, de mivel én is ilyen közvetlen típus vagyok, meg ő is az volt, ezért mindig megöleltük, megpusziltuk egymást, néha megfogtuk egymás kezét, vagy egymásba karoltunk stb. Mindenki azt hitte, hogy járunk, pedig tényleg csak barátok voltunk: neki közben volt pasija, nekem épp nem volt barátnőm, de ő nem volt az esetem, csak szimplán jóban voltunk. Ennyi.
Ezt megint csak azért írtam, hogy ilyen tényleg van: valaki nagyon kedves és közvetlen, de igazából nem akar semmit. Mondjuk a te esetedben talán azért többről van szó, már csak a Valentin napi levélből kiindulva. Bár azt nem említetted, hogy mit írt abban a levelében.
Nos a (4)-es verzióra is hasonló lehet a megoldás, mint a (3)-asnál. Egész egyszerűen felnőtt emberek módjára meg kell beszélni, hogy mi van. Persze ha a beszélgetésben arra juttok majd, hogy nincs köztetek semmi, vagy nem több a barátságnál, az még mindig nem jelenti azt, hogy később ez nem változhat.
Visszatérve a feleségemre, mi is ismeretségünk elején több mint egy évig csak nagyon jó barátok voltunk, aztán jött Kupidú meg a nyila... :-)
A párkapcsolatban mindig nagyon fontos a jó kommunikáció: azzal nem veszíthetünk semmit ha őszintén megbeszéljük a dolgokat, és nem hagyjuk egymást kétségek közt őrlődni. Tehát egy megfelelő és kedvező alkalommal el kellene beszélgetni a fiúval, hogy ő mit érez és mit gondol a kettőtök viszonyáról. De az is hatásos lehet és megindító (persze csak ha az a cél, hogy összejöjjetek), ha te kezdesz el az érzéseidről, gondolataidról beszélni , hiszen férfi szívet azért meg tudja indítani egy őszinte női lélek.
Hát ennyit tudok egyenlőre mondani.
Nagyon szívesen veszem ha visszaírsz, és akkor már konkrétabban tudjuk folytatni a közös gondolkodást.
És utólag is elnézésedet kérem, hogy ilyen hosszú ideig nem válaszoltam, de sajnos a hozzászólásokat jelző e-mailküldő rendszer nem mindig működik megfelelően.
Köszönöm a bizalmadat. Sok szerencsét!
Üdvözlettel:
Laci


Kedves László! Van egy srác, akivel két éve elég jól ismerjük egymást. Mind a ketten tetszünk egymásnak. Ha személyesen...
pbarbi1993
2013-03-26
Kedves László!

Van egy srác, akivel két éve elég jól ismerjük egymást. Mind a ketten tetszünk egymásnak. Ha személyesen találkozunk mindig megölel és megpuszil. De mégsem lépett. Én nem szeretnék futni utána, mégis csak ő a fiú! Ha nem írok neki levelet, akkor ír. Valentin-napra is írt. (Könnyen lehet, hogy én reagálom túl.)
Mi a javaslatod? Előre is köszönöm válaszod!:)
kovacskinga
2013-01-24
Szia:) Köszönöm szépen.azt is amiben eddig segítettél.:) igen,hasznosak amiket mondtál:-)
hát igazából osztálytársak vagyunk. és egyre jobban tetszik is.meg suliba is szoktunk hülyéskedni, beszélgetni.. csak focista fiú, és szokták szekálni a csapattársai is.. és nem merek lépni se,meg nem tudom,hogy mit csináljak.. sokat néz suliba is.:)nagyon aranyos :)csak ha a többiek befolyásolják az nem lenne jó.
meg nem szeretném ha hirtelen jönne,vagy kiderülne hogy tetszik,mert nem tudom,hogy mit mondana.én türelmes vagyok ilyenekben. de azt is érzem,hogy mégis már valamit mondanom kéne neki.nem tudom mi lenne a legjobb :)? és idén jött az osztályba. de egyben az utolsó év is,mert ballagunk..!
?:))

Kedves Kinga! Egy lány és egy fiú kapcsolatának kialakulásában vannak olyan tényezők, amikre befolyással lehetsz, és vann... szia:)14 éves vagyok.és szeretném megkérdezni,hogymit tegyek.? vagy mi a véleményed?:) tetszik nekem egy fiu, akivel elég jóba v...
autobot
2013-02-13
A barátnőmmel mostanában sokat veszekszünk, akár apróságokon is. Legtöbbször féltékenység miatt. Ő ugyanis szinte mindenre és mindenkire féltékeny és sokszor túlkombinál mindent. Hogyan lehetne ezen változtatni?
Köszönöm a választ!
Üdv.
kecskes laszlo
2013-01-22
Kedves Kinga!

Egy lány és egy fiú kapcsolatának kialakulásában vannak olyan tényezők, amikre befolyással lehetsz, és vannak amikre nem.
Van olyan helyzet, hogy te, tegyük fel, nagyon nem vagy ennek a fiúnak az esete. Barátkozik veled,mert jófejnek tart, de hogy járjon veled, arról szó sincs. Ezért te csinálhatsz akár mit, akkor sem fogtok összejönni. Ezzel a helyzettel nem nagyon tudsz mit kezdeni. Ha nagyon erőlteted, még meg is utál a végén... Ez persze a legrosszabb forgatókönyv.
De van olyan eset, amikor, ha ügyesen csinálod, akkor te döntheted el benne a mérleg nyelvét a „közömbösről” a „bejössz nekem” felé.
Tegyük fel, hogy lehetsz az esete, és az első verziót felejtsük is el.
Ha szeretnél összejönni és együtt járni ezzel a fiúval, aki tetszik neked, akkor meg kell érezned, ki kell tapasztalnod, hogy neki mire van szüksége ahhoz, hogy felfigyeljen rád.
Van olyan fiú, aki maga is nagyon bátortalan, nem elég magabiztos (főleg még ebben a korban), ezért neki igen erőteljes impulzusokra van szüksége ahhoz, hogy felfedezze: ez a lány akar tőle valamit. Magyarul,kicsit nyomulni kell rá, hogy egyáltalán észrevegye, hogy foglalkoznia kellene veled. Ez persze a rosszabbik eset. Azért ebben az esetben is őrizd meg a méltóságodat, mert a fiúknak nem mindig jön be a túlzott nyomulás, mert akkor könnyű prédának fog tartani. Szóval tapintatosan, de egyértelműen kell közelíteni hozzá.
És van olyan fiú, aki az ideálisabb eset, hogy elég neki ha csak finom, de egyértelmű jelzéseket küldesz felé, hogy ő bejön neked, és aztán hagyd, hogy ő is lépjen feléd. Szóval első körben ezt kellene kipuhatolnod, hogy mennyi és milyen intenzitású impulzusokra van a fiúnak szüksége ahhoz, hogy felkeltsd az érdeklődését a barátságon túl is. A felőled érkező impulzusok azért fontosak, mert a fiúk (ilyen fiatalon, amíg nincs kellő férfias önbizalmuk) nem szeretnek leégni, tehát amikor, tegyük fel, ő is közelít feléd, akkor fontos, hogy finoman a tudtára add, hogy jó úton halad, és nem kell tartania „kikosarazástól”.

Ha nem akarod, hogy könnyű préda, vagy „egyéjszakás kaland” legyél számára, hanem egy értékes párkapcsolatot szeretnél, akkor fontold meg az alábbiakat.
Fontos, hogy nem kell sietni, ne légy türelmetlen, „lassú víz, partot mos”. (Persze csak természetesen, hiszen ha már gyúlik a szerelem lángja akkor általában felgyorsulnak az események.) Sokszor az a legjobb stratégia, ha már úgyis jóban vagy vele, ahogy írtad, hogy egyre jobban megismeritek egymást, sok időt együtt töltötök, sokat beszélgettek (lehetőleg ne csak felszínes dolgokról), esetleg együtt tanultok. Így teret kap a vonzalom természetes (nem erőltetett) kialakulása. Ha sokat vagytok együtt és főleg sokat beszélgettek, akkor van idő, hogy egymás belső értékeit is felfedezzétek. Miért jó ez? Azért mert lehet, hogy nem vagy egy szépségkirálynő (nem tudom, hogy az vagy-e vagy nem, csak példának írom), de ha megismeri a belső értékeidet, akkor nem csak a külsődet fogja nézni, hanem tudni fogja, hogy mit lehet benned igazán szeretni.
Ezek után elkezdődhet a konkrét randizás, és egy kis flört. Ha a fiú nem hív el randira, az ebben a korban még nem jelent semmit, mert ilyenkor a fiúk még nem mindig tudják, hogy mit kell kezdeni egy lánnyal... Szóval nem baj ha a randit esetleg te kezdeményezed: egy otthoni filmnézés kettesben, vagy mozi, színház, házibuli, romantikus séta, egy kirándulás, vagy bármi amit közösen csináltok... Legyen sok közös élményetek ami egyre jobban összeköt titeket. És ezek alatt jöhetnek azok jelzések felé, amelyekről az előbb beszéltem. A jelzéseid tehát legyenek felé egyértelműek, de mindenképpen hagyd, hogy a fiú kérdezze meg végül: „Járunk?”, vagy hogy ő kezdeményezze a mindent eldöntő első csókot.
Ha látszik rajta, hogy tetszel neki, és a jelzéseid ellenére a sokadik lehetőség, alkalom alatt sem kérdezi meg, hogy „járunk?”, akkor vagy nagyon félénk a fiú, vagy nem tudja, hogy mit akar, hát akkor még éretlen egy komoly párkapcsolatra. De még akkor is segíthetsz rajta esetleg, hogy viccesen megkérdezed, hogy „nem kellene már megcsókolnod?” Mindenképpen viszont hagyd, hogy végül ő mondja ki, és ő tegye meg. Miért?
Mert egy párkapcsolatban mindig az irányít és az van felül, akit kevésbé érdekel a dolog, és kevésbé szerelmes. Ha azt szeretnéd, hogy ez ne így legyen, hanem kiegyensúlyozottan, akkor várd meg, hogy ő tegye meg ezeket a lépéseket. Mert ha te kezdeményeztél mindent, akkor egyértelmű, hogy te akarod jobban a dolgot, és így te fogsz majd utána futni, ami bizonyos értelemben „alárendeltté” tesz.
Sok mindent írtam most neked általánosságban, remélem azért tudsz majd belőlük hasznosítani valamit. Ha esetleg te is írsz magadról, a fiúról és az egész szituról kicsit bővebben, akkor folytathatjuk a közös ötletelést, hogy ennek a fiúnak hogy lehetne becserkészni a szívét. ;-)
Szeretettel várom a válaszod.
Üdvözlettel:
Kecskés Laci


szia:)14 éves vagyok.és szeretném megkérdezni,hogymit tegyek.? vagy mi a véleményed?:) tetszik nekem egy fiu, akivel elég jóba v...
kecskes laszlo
2013-05-13
Kedves Kovacskinga!

Csak szeretnék érdeklődni, hogy mi a helyzet a focista fiúval, hogyan alakultak a dolgok köztetek. Ő lépett vagy te léptél? Vagy azóta is csak néz téged? :-) Lassan itt a ballagás...
Szeretettel várom válaszod, ha szívesen írsz erről.
Üdv: Laci

Szia:) Köszönöm szépen.azt is amiben eddig segítettél.:) igen,hasznosak amiket mondtál:-) hát igazából osztálytársak vagyunk... Kedves Kinga! Egy lány és egy fiú kapcsolatának kialakulásában vannak olyan tényezők, amikre befolyással lehetsz, és vann... szia:)14 éves vagyok.és szeretném megkérdezni,hogymit tegyek.? vagy mi a véleményed?:) tetszik nekem egy fiu, akivel elég jóba v...
kovacskinga
2013-01-17
szia:)14 éves vagyok.és szeretném megkérdezni,hogymit tegyek.? vagy mi a véleményed?:)
tetszik nekem egy fiu, akivel elég jóba vagyok.most jött hozzánk év elején az osztályba.de nem merek lépni,mert nem tudom hogy mit szólna, vagy esetleg a többiek befolyásolnák őt.!? mert volt már ilyenben is részem..
kecskes laszlo
2012-12-15
Kedves Sorcerrer!

A kérdésedből kiindulva 20-25 év közötti fiatal férfi vagy. Kérlek, hogy továbbiakban nyugodtan tegezz.
Nos a kérdésfelvetéseden is látszik, hogy kellő érettséggel és komolysággal állsz az élethez, sőt az is látszik, hogy magadban már jól körüljártad és értelmezted, elemezted a problémát amiről beszélsz.
Ha általánosságban beszélünk erről a kérdésről, akkor bizony vastagon okolhatunk egy rendkívül összetett, igencsak kritizálható társadalmi áramlatot, divatot, trendet ami a fiatalok viselkedését erősen befolyásolja, amelyben a normális értékrendhez képest kifordult értékek vannak, és így tényleg igaz az a megállapításod, hogy a "rossz" vonzóbb, mint a "jó". Ez a nyugati társadalmi értékválság egy szelete, amelyről száz meg száz oldalas tanulmányokat lehetne írni. Egészen olyan alapvető kérdésekről lehetne itt beszélni, hogy például a médiában, Tv-ben miért a vagány rosszfiúkról szólnak az egekig sztárolt filmek, miért nem inkább az igazi jóért küzdő hősökről. Mert ez utóbbiból jóval kevesebb van. Aztán az ezer kérdés közül azt is lehetne vizsgálni, hogy a gyerekek miért játszanak olyan játékokat, ahol a szinte élethű gyilkolásért, lövöldözésért pontokat kapnak... (aztán csodálkoznak az emberek, hogy ilyen dolgok előfordulnak, mint tegnap Amerikában: egy férfi 20 kisgyereket és 6 felnőttet lőtt le egy iskolában. Eszméletlen.) Aztán olyan kérdésről is lehetne beszélni, hogy miért az a menő, ha valaki cifrábbnál cifrábban tud rondán beszélni, és a b-meget töltelékszónak használja; miért az a menő ha valaki dohányzik, és ha rendszeresen leissza magát minden hétvégén; miért az a menő, ha valaki fűvel fával lefekszik, és aztán azzal henceg, hogy neki ez a hányadik "skalp", "trófea", "bula" volt.
Szóval kedves Sorcerrer itt óriási értékválság van... Ezzel egymagunk nem nagyon tudunk mit kezdeni. A "menő csajok" csak a "menő pasikra" buknak és fordítva. És én azt mondom, hogy ha ez így van, akkor majd utólag mindenki megkapja a maga jussát, ha nekik ez a jó. Neked azt tudom mondani, hogy jobb helyen kell keresgélned. Mit értek ez alatt? Felejts el azokat a lányokat, akiknek az az érték, ami igazából nem érték. Majd talán nekik is benő a fejük lágya, jó néhány csalódás és átsírt éjszaka után, majd mikor már tartós kapcsoltra és egy rendes, kedves férfira vágynak, de akkor már lehet hogy késő lesz számukra... mert a virág addig szép amíg nincs leszakítva. És amit már jó párszor leszakítottak, és összetapostak, az hiába volt eredetileg szép, nem kell senkinek...
De akkor hol keress magadnak párt? Nyilván olyan helyem, ahol hasonló értékrendű fiatalokkal találkozhatsz, ismerkedhetsz. Nyilván tudom, hogy a szerelem nem válogat, vagyis ha neked megtetszett egy "menő csaj", akkor nehezen tudsz másfelé orientálódni. De azért van az értelmünk, hogy uralkodjunk az érzelmeinken, ha kell. Ez adja az emberi méltóságot, ettől (is) vagyunk különbözők az állatoktól.
Mondok egy példát: az egyetemi éveim alatt egy katolikus kollégiumban laktam, ahol alapvetően keresztény értékrendű, hozzám hasonló beállítottságú, 90 fiatallal voltam együtt, ennek fele lány volt. Viccesen a kollégiumot házasságközvetítő intézménynek is neveztük mert minden évben legalább 2-3 házasságkötés volt a kolis lányok és fiúk között. Többek között én is a kollégium egyik lakóját vettem végül feleségül, és abban az évben, amikor mi esküdtünk, velünk együtt 5 kollégista pár házasodott. Szóval azt akartam ezzel szemléltetni, hogyha komoly a szándékod, tehát a párkapcsolataidban az "igazit" keresed, akkor érdemes olyan helyen mozgolódni, keresgélni, ahol valószínű hozzád hasonló értékrendű fiatalok fordulnak meg.
Azt megjegyezném, hogy azért a mai "kifordult trend" egy ilyen értékorientáltabb környezetben is mérvadó lehet, de persze nem annyira mint egy "nihilista" környezetben. Másrészt abban jó a meglátásod, hogy a lányok ilyen vagy olyan módon szeretik a kihívást. De én azt mondom, hogy te is légy bátor, és szeresd a kihívást, ami egy bájos, kedves, vonzó és értékes lány szívének meghódításával jár. Az okos, tapintatos bátorság, kitartás és kellő önbizalom fontos. Persze ez már egy újabb hosszú téma, amibe most nem akarok belemenni.
No most a válaszomat úgy kezdtem, hogy "ha általánosságban beszélünk", ez azt jelenti, hogy objektíven próbáltunk a problémáról beszélni, de ott van a szubjektív oldala is. Vagyis, ami a te személyeddel kapcsolatos. Ugyanis ahhoz, hogy a lányoknál úgy általában labdába rúgj, még kevés, hogy kedves, rendes, korrekt, udvarias, lovagias, "jófiú" vagy. Ugyanis az, hogy ki kinek miért lesz szimpatikus, az egy teljesen szubjektív dolog. Rengeteg mindentől függ: külső és belső tulajdonságok, viselkedés, stb. Ha azt tapasztalod, hogy alapvetően hozzád a rendesebb lányok sem vonzódnak úgy általában (mert mondjuk nem vagy egy "matyóhímzés" vagy nem vagy egy "sármos Tom Cruise"), akkor se keseredj el, csak sok türelemre és kitartó keresésre vagy olykor várakozásra van szükséged ahhoz, hogy megtaláld azt a lányt, akinek "pont te kellesz". Egyébként a lányoknál nem annyira konkrétan a testi szépség számít, hanem az egész összhatás, szóval lehetsz duci is, de ha le tudod venni a szövegeddel, kedvességeddel, vagy valamivel a lányt a lábáról, akkor te leszel a befutó.
Szóval én biztos vagyok benne, hogy van olyan lány, akinek te kellesz, de azt is gondolom, hogy az a lány nem valószínű hogy magától az öledbe hull, mert az a romantikus mesékben szokott lenni. Szóval kitartás, önbizalom, keresés, udvarlás, tapintatos nyomulás vagy visszahúzódás, jó beszélgetések, flört, romantika, kellő tartás de kellő rugalmasság és lazaság is...
Remélem tudtam segíteni egy kicsit, legalább is annyit, hogy megfogalmaztam számodra olyan gondolatot, ami esetleg hasznos lehet.
Írj nyugodtan, ha szeretnéd folytatni a közös gondolkodást.
Szeretettel:
Kecskés Laci

Kedves Kecskés László! Az a tapasztalatom van, hogy a korombeli lányok (20-25) valamiért kevésbé értékelik, ha egy srác -...
Sorcerrer
2012-12-12
Kedves Kecskés László!

Az a tapasztalatom van, hogy a korombeli lányok (20-25) valamiért kevésbé értékelik, ha egy srác - pl. a neveltetéséből fakadóan - eleve rendes, korrekt, udvarias, lovagias. Sokszor úgy látom, hogy ezek az értékek nem nyomnak a latba egy srác mellett, ha párkapcsolatról van szó, és inkább hajlamosak a velük flegmán viselkedő, illetve kibabráló, őket kisebb-nagyobb mértékben megalázó srácok felé orientálódni (tegyük fel, hogy a külső adottságok alapján nincs releváns különbség).

Azt szeretném kérdezni, hogy vajon miért jellemző ez sok mai lányra (fiatal nőre), hogy inkább a "kihívást" keresik, és egy "bunkó" sráccal jönnek össze, hogy aztán megpróbálják "átalakítani" (aminek a vége "természetesen" a legtöbbször kudarc és saját önbizalmuk megroppanása, illetve önnön maguk megalázkodása), semmint hogy inkább a vele "eleve" kedvesen, udvariasan, stb. viselkedő sráccal próbálja meg? Miért lehet ma vonzóbb az, aki "rossz", mint aki "jó"?

Válaszát előre is köszönöm!
kecskes laszlo
2012-12-04
Kedves Pike96!

Először is szeretnélek megkérni arra, hogy tegeződjünk. Előre is köszönöm ;-).
Az, hogy a teenagerek párkapcsolatokat létesítenek egy teljesen természetes dolog. Sőt az nem lenne természetes, hogy ha valakit ebben a korban még gondolati szinten sem foglalkoztat a másik nem izgalmas világa.
Viszont amiről a te kérdésed szól az az, hogy a szülők és a felnőttek hogyan viszonyulnak mindehhez. Ahogy mondod „nehezen fogják fel, hogy felnőtt kor alatt is lehet egy kapcsolt komoly”.
Az a kérésem lenne feléd, hogy kicsit jobban írd körül, hogy mi is az, ami téged igazán zavar, bánt vagy akadályoz a felnőttek (szülők?) hozzáállásában, a te párkapcsolatod tekintetében? És kik ezek a felnőttek: szülők, tanárok, ismerősök? Mit mondanak neked erről, mi az ő véleményük?
Vannak olyan szülők, akik megengedőek a kamasz gyermekük párkapcsolatait illetően: pl. hagyják hogy annyi barátja/barátnője legyen amennyit csak akar, addig van velük késő este amíg csak akar, ott is alhat náluk vagy a párjáéknál, annyit buliznak, isznak, költenek amennyi jól esik, stb. Azt gondolom, hogy ez a hozzáállás nem vezet jóra. Egy teenager korúnak még szüksége lehet a szülői józan ész felügyeletére és gondoskodására. Viszont az sem jó, hogy a szülő túl szigorú, és nem engedi, hogy a gyermeke nyiladozó nemi öntudata és férfi/női szerepköre egy beteljesült szerelemben tapasztalatot szerezzen és megerősítést kapjon.
Alapvetően az ebben a korban létesített első párkapcsolatok, (szülői odafigyeléssel biztosított) normális keretek között nagyon jó alkalmak arra, hogy a fiatal személyisége, nemi identitása és nemi szerepköre fejlődjön, ugyanis egy párkapcsolatban rengeteg visszajelzést kap arra vonatkozólag, hogy ő milyen ember, mennyire állja meg a helyét egy felnőtt(es) párkapcsolati szituációban. És nem kizárt, hogy ez a fiatalkori párkapcsolati próbálkozás olyan jól sikerül, hogy tényleg egy életre szóló kapcsoltban, házasságban teljesedik be. Több ilyen esetet is ismerek, akik teenager kori kapcsolatukból (amely egyben az első párkapcsolatuk volt) egy sikeres, boldog házasságot tudtak megélni. Persze ez manapság egyre ritkább. Ugyanis a mai trend nem ezt sugallja. Eleve arra buzdítja a mai fiatalokat, hogy próbálj ki minél több partnert, hogy tapasztalatot szerezz, és aztán tűzd ki őket trófeának, mondván: „neme már ez a hetedik csajom”. Ráadásul ha ezek mind szexuális kapcsolatot is jelentenek, akkor ez az állandó partnerváltogatás végképp nem sok jóra vezet. Csak egy okot mondok a sok közül: Ha az ember hozzászoktatja magát ahhoz, hogy mindig mással fekszik la, utána amikor „benő a feje lágya” és szeretne egy tartós kapcsolatot, nagyon nehezen tudja majd megvalósítani a szexuális hűséget.
Szóval visszatérve a kérdésre:
Miért nem veszik komolyan a felnőttek/szülők a fiatal kori párkapcsolatot?
-Mivel ma az a trendi, hogy váltogatjuk a partnerünket, ezért a felnőttek nehezen hiszik el, hogy a te párkapcsolatod nem egyéjszakás kaland, hanem igenis komoly szándékod van vele. Komoly szándékkal pedig akkor szoktak egymással hosszútávon járni a fiatalok, hogyha egyikőjük sem csak szórakozásból van a másikkal, és ugyanakkor nem zárják ki a házasság (de legalább a hosszú távú együttélés) lehetőségét sem, és pont emiatt nem csak a szórakozás és a szexuális élvezet kerül a kapcsolat középpontjába, hanem az egymás mély, őszinte megismerése, amely sok beszélgetésen, szerteágazó közös tevékenységekben, élményeken keresztül lehetséges. (És itt szeretném megerősíteni, hogy nagyon helyeslem, amiket a beszélgetési témáidról írtál. Ez valóban komoly szándékú párkapcsolatra vall.)
-Féltenek a felnőttek attól, hogyha ők is elismerik a párkapcsolatod komolyságát, akkor azzal netalán ráerősítenek a ti kettőtök elköteleződési szándékára, és emiatt esetleg túl korán, nem kellő meggondoltsággal mész bele egy házasságba (a gyermekvállalásról nem is beszélve), ami zátonyra futhat.
-A felnőttek saját tapasztalataikból kiindulva azt gondolják, hogy még túl fiatal vagy, ahhoz hogy nagyon komolyan elköteleződj, ugyanis még annyi minden élmény, találkozás, helyzet fog érni az elkövetkezendő 10-15 évben, ami teljesen megváltoztathat, de legalábbis újabb és újabb élethelyzetbe hoz téged. Ezért úgy gondolják, hogy fölösleges ezt a fiatalkori kapcsolatot annyira forszírozni, komolyan venni, hiszen nagy az esélye, hogy jön majd valaki más, aki majd még inkább hozzád illő lesz. Vagy úgyis máshova sodor majd az élet, mint ahol, és ahogy most vagy.

Egyenlőre ennyit tudnék mondani. Ha visszaírsz nekem, akkor már konkrétabban tudjuk tovább folytatni a közös gondolkodást.
Köszönöm, hogy írtál!
Üdvözlettel:
Laci

Azt szeretném kérdezni,hogy mi a véleménye arról,hogy valaki nincs 18 éves de már komoly lassan 1éves kapcsolattal "rendelkezik"? Ug...
Pike96
2012-12-02
Azt szeretném kérdezni,hogy mi a véleménye arról,hogy valaki nincs 18 éves de már komoly lassan 1éves kapcsolattal "rendelkezik"? Ugyani a felnőttek általában nehezen foglyák fel , hog "felnőtt" kor alatt is lehet egy kapcsolat komoly.Személy szerint Én gyakorlatila mindenről tudok/szoktam beszélgetni a barátnőmmel nem csak annyi a járás, hogy kinnt van facebookon h. Kapcsolatban hanem tényleg fontosnak tartjuk a továbbtanulással az élet nagy dolgaival a családdal és néha a hittel/Istennel kapcsolatos kérdésekről alkotott véleményünket is . A legfontosabb pedig az talán , hogy elfogadjuk egymás hibáit és próbáljuk megoldani is őket.Nem az van ,hogy Te vagy a tökéletes hanem ,hogy nekem rád van szükségem veled érzem magam teljesnek és elfogadlak olyannak amilyen vagy .

Hozzászólás hozzáadásához REGISZTRÁLJON vagy LÉPJEN BE rendszerünkbe
2018-04
Ke Sze Csü Szo Va
1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30