"Szeretnék tartozni valahová." - BEILLESZKEDÉSI PROBLÉMÁK - téma hozzászólásai
Pont Te Kellesz Ifjúsági Információs Pont
Betűméret állítása:

"Szeretnék tartozni valahová." - BEILLESZKEDÉSI PROBLÉMÁK


Létrehozta: kecskes laszlo
Mindenkinek szüksége van arra, hogy tartozzon valahová: családba, baráti körbe, bandába, osztályba, tánccsoportba, csapatba, ifjúsági közösségbe, klubba, társulatba, stb., ahol érzi, hogy elfogadják őt, szeretik, értékelik, megbecsülik, felkarolják, segítenek neki, ahol érzi hogy ő fontos, hogy neki itt helye van, és ahol ő is ugyanezt teheti másokkal. Azonban találni és bekerülne egy ilyen közegbe sokszor nagyon nehéz. Ha neked is nehézséged van a beilleszkedéssel, akkor írj bátran, mert itt "Pont Te Kellesz!" :-)

kecskes laszlo
2017-10-31

Kedves Kinga!
Örülök, hogy írtál. Fontos, hogy meg tudtad fogalmazni a problémádat, ez már fél siker!
Először is reflektálnék arra amit írtál. Az egy éves kapcsolatod ellenére néha magányosnak érzed magad, mintha nem tartoznál sehová. Úgy érzed nem is igazán tudsz megnyílni mások előtt, és irigyelve nézed, hogy mások milyen jól elvannak: van akivel megosszák az örömüket, bánatukat, életük kisebb-nagyobb dolgait. Szomorú vagy, hogy neked nincs olyan barátnőd/barátod, vagy társaságod, akikkel megoszthatnád a dolgaidat, ahová tartozhatnál. De hogyan is menne mindez, ha úgy érzed, nem tudod átlépni a gátlásaidat, félsz a megszégyenüléstől. Mintha te nem érnél föl hozzájuk, mintha félned kellene attól, hogy önmagad lehess mások előtt.
Nos, ha 10 évvel idősebb lennél, és már házas lennél, akkor azt mondanám, hogy természetes, hogy a baráti társaság szépen lassan háttérbe szorul, vagy elkopik, mert a párkapcsolat, a házasság, a család, szinte teljesen átveszi ezek szerepét. Illetve a megmaradó baráti társaság a férj és feleség számára bizonyos mértékben általában közössé válik. (Persze azért akkor is kell legyen egy „legjobb” barátnő, akivel megbeszélheted mindazt, amit a férjeddel nem tudsz, vagy nem úgy tudsz, mint egy barátnővel.)
Ezt azért írom, mert megütötte a fülemet, hogy lassan egy éve van egy fiú barátod, akivel együtt jártok, és mégis a magányosság érzése foglalkoztat leginkább. Ez érdekes. Egy párkapcsolatban ideális esetben azért elég sok mindent meg lehet beszélni, meg lehet osztani, ami lefedi a interperszonális szükségleteink tekintélyes részét.
Esetleg írnál arról, hogy hogyan vagytok ti a pároddal? Mennyit és milyen minőségben vagytok együtt és beszélgettek? Mennyire tudsz neki megnyílni érzelmileg? Illetve az is egy érdekes szempont, hogy amikor együtt vagytok, akkor esetleg mekkora részt tölt ki ebből a szexualitás? Valamint arról is írhatnál, hogy a párod baráti társaságában mit érzel, miért nem illesz te oda?
Persze egy jó párkapcsolat mellet is teljesen normális, hogy egy 20 éves lány barátokra, társaságra vágyik. Említetted, hogy most kezdted az egyetemet. Nem tudom, hogy most kollégista vagy-e, vagy sem, és milyen szakos, de azt gondolom, hogy azért még nagyon sok lehetőséget tartogathatnak az egyetemi évek, és találhatsz olyan barátokat, amelyek a felnőtt éveid során is elkísérhetnek. Fontos, hogy olyan ismerkedési lehetőségeket, programokat, közösségeket keress ennek érdekében, ahol vélhető, hogy hozzád hasonló értékrendű, világnézetű emberekkel ismerkedhetsz, és ők nyitottak az új kapcsolatokra.
Ehhez persze neked is dolgoznod kell az önbizalmadon, és azon félelmek és gátlások legyőzésén, amiket leírtál. Ezek közül most kihangosítanék egy mondatot: „Sokszor attól félek,nem fogadnak el ,kigúnyolnak ,vagy hülyeséget mondok ,és nem tudok megnyílni mások előtt.” Ezek vélt vagy valós félelmek? Meg is történt az valamikor, hogy egy társaságban valaki vagy valakik nem fogadtak el, kigúnyoltak, vagy valamilyen módon megszégyenültél? Ha igen, akkor ezeket kell letenned magadban és megpróbálni tovább lépni. Most már te más vagy, egyetemista vagy, egy új és sok lehetőséget magában hordó életformát élsz, ahol a régi dolgok már nem számítanak, tiszta lappal indulhatsz az új kapcsolatok társaságok felé. Tudatosan el kell határoznod, hogy nem leszel gátlásos, és nem fogsz félni önmagadat adni.
Viszont, ha ezek a sérelmek és félelmek nem történtek meg veled, vagyis nem volt konkrétan olyan, hogy egy társaság kigúnyolt volna és kitaszított volna, akkor máshol kell keresni a félelmeid gyökereit. Ez a „máshol”, pedig általában a család, és a gyermekkori élményeink a családunkban, amelyek erősen meghatározzák a világgal való alapvető viszonyunkat. Szóval, ha most egy kicsit reflektálsz a múltadra és megpróbálod kihallani belőle, hogy ki az, aki benned a félelmeket, megszégyenüléseket, kitaszítottságot erősíti, akkor rálelhetsz arra, hogy mivel is kell dolgoznod magadban, ahhoz hogy legyőzd a gátlásaidat. Ha ez így van, akkor kérlek, hogy egy következő hozzászólásban írj erről nekem, és akkor tovább tudunk lépni a segítés útján. Akkor ezzel kell tovább dolgoznunk.
Szeretettel várom a válaszaidat és reflexiódat az elmondottakra.
Remélem már ezzel is tudta, egy kicsit segíteni.
Szép Mindenszenteket kívánok, valamint sok bátorságot!
Szeretettel: Laci

Kedves László! Segítséget szeretnék kérni. 20 éves vagyok,most kezdtem az egyetemet. Az a problémám hogy egy ideje úgy érzem...
Kinga97
2017-10-23
Kedves László!
Segítséget szeretnék kérni. 20 éves vagyok,most kezdtem az egyetemet. Az a problémám hogy egy ideje úgy érzem ,nem tartozom sehová. Nincsenek igaz barátaim,nincs olyan társaság ahová tartoznék,ahol szükség lenne rám,fontos lennék. A régi barátaimmal teljesen megszakadt a kapcsolat miután középiskolában kollégista lettem. Ott szereztem új barátokat,nagyon jól éreztük magunkat ,de két év után teljesen kiborultam,talán depressziós is voltam ,mert rengeteget kellett tanulni,a koliban úgy éreztem magam mintha börtönben lennék ,és onnantól kezdve mindenkit eltaszítottam magamtól. Van barátom lassam egy éve ,és látom hogy ő neki van egy összetartó baráti köre ,és nagyon jól megvannak,engem pedig sokszor elszomorít ,hogy nem lehet ilyenben részem. Sokszor attól félek ,nem fogadnak el ,kigúnyolnak ,vagy hülyeséget mondok ,és nem tudok megnyílni mások előtt. Ha csak 1-2 emberrel kell beszélgetni ,akkor úgy elvagyok ,de ha például baràtom tásaságában vgyok,ahol vannak sokan,ott nem igazán tudom a gátlásaimat leküzdenM.Tanácsát,válaszá előre is köszönöm!
kecskes laszlo
2014-02-28
Kedves Bandesz!
Néhány héttel ezelőtt írtál nekem a „szülőket is nevelni kell” című fórumtémában, ahol válaszomban kértelek, hogy a nemedet és a korodat írd meg. Eddig még nem válaszoltál arra, ami egyáltalán nem baj, csak most akkor kénytelen vagyok megint feltenni ezeket a kéréseket. Ahhoz, hogy kicsit jobban lássam a helyzetedet alapvető fontosságú ez a két információ: kor, nem.
Az előző kérdésedből kiindulva, talán nem csak az a probléma, hogy nincs valamilyen közösséged, hanem, hogy azért sincs, mert otthon viszonylag szigorúan megszabják, hogy mikor mehetsz el, meg hogy ne maradj későig, stb., így aztán ismerkedni, barátkozni sincs túl sok alkalmad.
Nem pontosan értem azt, hogy miben kéred a segítségemet. Segítsek neked egy konkrét közösséget találni, ahová csatlakozhatsz, vagy pedig segítsek abban, hogy hogyan tudnál rátalálni és beilleszkedni egy olyan csapatba, ahol várhatóan elfogadnak téged és jól fogod magad érezni?
Mindkettőbe nagyon szívesen segítek neked, de kérlek írd meg azokat magadról, amiket kértem, és egy kicsit (1-2 mondattal) írd körül a személyiségedet! Így mindjárt könnyebb lesz hasznos tanácsot adnom.
Válaszodat nagy szeretettel várom!
Üdvözlettel: L


Szia! Érdeklődnék...illetve a segítségedet kérném abban hogy szertnék egy jó közösséget csak azt nem tudom hogy hová csapó...
kecskes laszlo
2014-02-28
Kedves Snotra!
Amikor most írtál nekem, kicsit átnéztem a korábbi „beszélgetéseinket”. Egyszer írtál a párkapcsolatodról, aztán az édesanyáddal kapcsolatos problémádról, és volt még egy „levélváltásunk” is a gyász fórum témában, ahol arról beszéltél, hogy a munkahelyeden milyen áldatlan állapotok vannak a főnökasszonyod gyásza miatt. Ezzel kapcsolatban volt egy kérdésem feléd, és te arra válaszoltál is még decemberben. Sajnos én azt a választ nem kaptam meg akkor, a honlapunk meghibásodása miatt, sőt most is csak véletlen vettem észre, hogy a hozzászólások legalján, rossz helyen van, nem az érkezési dátumának megfelelő helyen. Szóval elnézésedet kérem emiatt. Ha ez a téma aktuális még, akkor nyugodtan felhozhatod a legközelebbi hozzászólásodban.
Ebből a munkahelyi konfliktusból gondolom, hogy nem véletlen, hogy a munkahelyváltáson gondolkodsz, amihez most úgy érzed nincs elég önbizalmad.
Ahhoz, hogy érdemben tudjak neked ebben segíteni, egy kicsit, kérlek, írd körül ezt a problémát:
Milyen negatív élmények, „hangok” erősítik benned azt, hogy alkalmatlan lennél egy új munkahely betöltésére? Voltak-e korábban is beilleszkedési problémáid (pl. amikor iskolás voltál, stb.)? Esetleg milyen pozitív élményeid vannak saját magaddal kapcsolatban, amikor az előzetes félelmeid ellenére mégis jól megálltad a helyed és be tudtál illeszkedni? Valamint azt is szeretném kérni, hogy néhány szóban írd meg, hogy milyen végzettséged van, mit dolgoztál eddig és miben szeretnél tovább dolgozni? És mi volt a munkatársaid objektív véleménye az eddigi munkádról?
Kérlek, válaszolj ezekre, és akkor biztosan tudok majd egy kicsit segíteni neked.
Addig is kitartást és több önbizalmat kívánok neked!
Szeretettel várom válaszod!
Üdvözlettel: L


Kedves László! Abban szeretnék segítséget kérni, hogy hogyan tudnám legyőzni az önbizalmatlanságom. Nagyon félek attól,...
snotra
2014-02-27
Kedves László!

Abban szeretnék segítséget kérni, hogy hogyan tudnám legyőzni az önbizalmatlanságom. Nagyon félek attól, hogy nem vagyok képes beilleszkedni egy új munkahelyi közösségbe, nem fogadnak be/el. Nem tudom teljesíteni az elvárásokat, a támasztott követelményeket. Kevés a szakértelmem/tudásom. Nagyrészt emiatt nem tudok váltani, nincs hozzá bátorságom, pedig lehetőségem is volt már, de mégsem tudtam elhatározni magam.

Köszönöm a segítséget!
Bandesz
2014-02-26
Szia!
Érdeklődnék...illetve a segítségedet kérném abban hogy szertnék egy jó közösséget csak azt nem tudom hogy hová csapódjak.
Nincsen sok barátom és akik vannak azok is folyton elfoglaltak vagy edzés vagy valami plusz szakkőr.
Nincs nagy kedvem a bulizós bandához tartozni ugyanakkor jó lenne ha nem feszt otthon kellene ülnöm.:(
Gondolkoztam katolikus diákos egyesületekben de attól tartok nem nekem való a bigott társaág.
Tanácstalan vagyok és unatkozom is...csak aszámítógépes játékok meg ilyesmi...:S
sgítségedet előre is köszönöm.

Hozzászólás hozzáadásához REGISZTRÁLJON vagy LÉPJEN BE rendszerünkbe
2018-04
Ke Sze Csü Szo Va
1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30