a pozitív gondolkodás - téma hozzászólásai
Pont Te Kellesz Ifjúsági Információs Pont
Betűméret állítása:

a pozitív gondolkodás


Létrehozta: hegylako86
hogyan?

kecskes laszlo
2013-12-12
Kedves Bandesz!

Az előző válaszodhoz hasonlóan megint sikerült egy kicsit kiadnod az indulatodat és a benned lévő bosszankodást, csalódottságot, kiábrándultságot és a nyomást, amit az iskola tesz a válladra. Ez jó. Megint kijött egy kis gőz. :-)
Nos, elárulom neked, hogy a mentálhigiénés tanácsadás mellett én is tanár vagyok egy katolikus iskolában. Nem gimnáziumban, hanem általános iskolában, bár korábban katolikus gimiben is tanítottam kicsit. Szóval van némi rálátásom, hogy milyenek is ezek az iskolák.
Igen, igazad van abban, hogy sokszor nem nagyon hiteles, ami egy ilyen intézményben történik. A vezetőség általában nyomatná a lelkiséget, de ugyanakkor mint katolikus gimi, meg kell adni a színvonalat is, szóval a versenyistálló effektust is gerjeszti. A kettő talán néha ellentétes. De ami inkább a hitelesség csorbulásához vezet, az az egyes tanárok hozzáállása. Nem mindenki elkötelezett hívő, hanem csak ő is próbál, vagy úgy tesz mintha próbálna, valamennyire a katolikus keretbe beleférni, de ugyanakkor a saját elképzelését is meg akarja valósítani. Talán ő maga sem beszél vagy viselkedik úgy, hogy azt a katolikus gimi elvárná, vagy amit egyébként tőletek elvárnak. Az iskola persze próbál a tanulmányi eredmények mellett a lelketekre is hatni. Ez sokszor a vezetőségnek és a tanároknak is sok fejtörést okoz, hogy hogy lehet egy iskolában jól hitet átadni, vagy hitre nevelni. A lelkigyakorlatok ezt szolgálnák, ami sokszor a diákoknak csak nyűg és üres duma. De azért vannak kivételek. Én magam többször is tartottam már vendég előadóként katolikus gimiben lelkigyakorlatot, és volt akit tényleg megérintett lelkileg, ami ott elhangzott vagy történt. Ez nagyban függ attól, hogy ki mit és hogyan tesz, mond, és mennyire tudja tényleg bevonni lelkileg a diákokat.
Szóval a lényeg az, hogy talán a vezetőség sem látja azt a fajta többszörös ellentétet, amit te, mint diák megélsz ebben a helyzetben. Pl. a lelki elmélyülésről beszélnek, de ugyanakkor ezt pont amiatt nem tudod megvalósítani, mert annyi tanulni valót rónak ki, hogy belefulladsz a tanulásba, és így alkalmad sincs az elmélyülésre. Talán úgy érzed, még ha akarnál sem tudnál.
Szóval hiteltelennek érzed az iskola mondanivalóját, mert ellentétesnek hat számodra.
Beszéltél többször arról is, hogy azt érzed, akkor elégedettek a tanárok, ha annyira hajtotok a tanulással meg a versenyekkel, hogy közben „eltapossátok” egymást. Gondolom te is sejted, hogy nem ez a tudatos szándékuk a tanároknak , csak egyszerűen a versenyistálló effektussal ezt a helyzetet teremti elő. Teperni kell, hogy te lehess a legjobb... Igen, ez sem éppen a keresztény lelkület csúcsa...
Általában a tanárok többségét a színvonal, a jó jegyek, a jó versenyeredmények és a több nyelvvizsgás szuper diákok teszik „boldoggá”, mert ilyenkor érezhetik azt, hogy van eredményé a munkájuknak - ami egy tanárnál általában ritka érzés, nekem elhiheted. Ezért vágynak rá olyan nagyon.
Az iskola hittantanárai, egyházi dolgozói és vezetői pedig arra hajtanak, hogy a jó tanulmányi színvonal mellett a hitre való nevelésnek is legyen valami látszata vagy eredménye. Nyilván jót akarnak, ami persze néha balul sül el. Sőt néhány diáknál kifejezetten ellenszenvet vívnak ki ezzel az igyekezetükkel.
Ebből a kétféle törekvésből fakadhat az az ellentét, amit te sérelmezel, és ami téged bosszant.
Az a helyzet, hogy ezen sajnos te egymagad nem nagyon tudsz változtatni. Talán valahol majd elmondhatod a véleményedet erről, talán lesz is olyan tanár, aki meghallgatja és megszívleli, de egy fecske nem csinál nyarat. Sajnos. Esetleg majd ha te is tanár vagy igazgató leszel egy ilyen gimiben, akkor másképpen fogod csinálni... De addig, amíg ebbe a gimibe jársz, sajnos el kell viseljed ezeket a számodra bosszantó ellentéteket.
De ha már ezt a problémádat „a pozitív gondolkodás” című fórumtémában mondtad el, akkor hadd javasoljam, hogy mindezt próbáld meg pozitívan átgondolni. Próbáld meg ezt kihívásként megélni. Amikor majd kikerülsz a még nagyobb betűs életbe, akkor talán még nagyobb feladatok fognak rád várni és még nagyobb ellentéteket fogsz tapasztalni. Szóval próbáld meg kiszűrni mindebből azt a pozitívumot, ami téged épít, és a többit pedig engedd el a füled mellett és ne idegeskedj rajta, az úgy sem jó semmire.
Ha tudsz versenyezni és jó lenni a tanulásban, akkor légy jó, de ha nem bírod az iramot, akkor teljesíts annyit, amennyi a te jó lelkiismereted szerint elég, és amennyivel te meg vagy elégedve (persze azért érezd a felelősséget magaddal szemben!). Ha tudsz elmélyedni lelkileg az adventban, akkor mélyedj el valamennyire, érezd át ennek a lelkületét, de ha nem tudsz, akkor az is jó. Lesz még sok advent az életben, jövőre is lesz karácsony, majd akkor másként lesz. Azt hogy te belül a lelkedben mennyire mélyültél el, senki nem fogja számon kérni rajtad, ezt csak Isten tudhatja, meg te. Szóval engedj be annyit a „papolásból”, amennyit, a lázadozást mellőzve, őszintén jónak érzel. De ha semmit nem engedsz be, akkor az is jó, lesz ez még másként is az életedben. Nem kell most rögtön szentté válnod, ha nem akarsz... :-) Szóval hagyd, hogy a lelki füleid annyit engedjenek be, amennyi benned most kerek egésszé összeáll.
És még egy dolgot mondanék, ha katolikus gimibe jársz, gondolom hallottál már a Bibliáról... :-)
A tanáraid és iskolád hiteltelenségét félretéve olvasd, gondolkozz el és szívleld meg ezt az egy mondatot a Bibliából: „Isten igaz, legyen bár minden ember hazug...” (Róm 3,4)
Remélem érted. :-)
Továbbra is szeretettel várom a hozzászólásodat vagy kérdésedet!
Addig is áldott adventet és karácsonyt!
Üdvözlettel: Laci


Szia Laci! Igazad volt teljes mértékben, kissé indulatból írtam mert már teljesen elegem van abból hogy tipikusan bort iszna...
Bandesz
2013-12-03
Szia Laci!

Igazad volt teljes mértékben, kissé indulatból írtam mert már teljesen elegem van abból hogy tipikusan bort isznak és vizet prédikálnak vagy fordítva tudja csuda :D
Egyházi gimibe járok amúgy és a versenyeztetés alatt azt értem hogy kevés csupán ötösnek lenni hanem le kell nyomni egymást. Amolyan stréber gyártásba kezdtek vagy mi. Nem elég ha csak jól tanul valaki hanem az kell hogy versenyre járjon meg plusz programokra meg mndenből legyen kitűnő.
Vannak nálunk főleg majd most az advent miatt lelkigyakorlatok ami a szeretetről , meghittségről a barátság és a család fontosságáról papol. Oh tényleg nagyon hiteles hogy legyetek átszellemültek vagy mi no meg hajtsatok mint állat így félév elött. Olyan ellentétes féle utasításokat nyomatnak nekünk. Csodáljátok meg a város fényeit gyerekek ,de ne lófrizzatok a városban hanem tanuljatok ha mindenből 5-ösök vagytok akkor a nelvizsgára tanuljatok ha már van egy akkor mi lenne ha kettő lenne.....ááá elképesztő.
Miért adnak ellentétes utasításokat a tanárok? Miért jó nekik az ha elnyomunk másokat és jobbak akarunk lenni? Én azon voltam inkább hogy segítsek az osztályársaknak nem pedig elfordulni ha segítséget kérnke..mégha doga közben se :D
Nem álszent nagyon az hogy katolikus iskola elvileg,de ugyanolyan felszínes dolgokat mutatnak olyan világiakat....
válaszodat előre is köszönöm...:D
kecskes laszlo
2013-11-30
Kedves Bandesz!

Örülök hogy írtál. Talán néha már az is segít, ha valakinek kimondhatjuk (megírhatjuk), hogy teli van a hócipőnk! Te most ezt tetted. És jól tetted. Tudom, hogy van amikor az ember besokall attól az óriási értelmi, szorgalmi és lelki elváráshalmaztól, ami az iskolában éri, ráadásul hiteltelennek tűnő tanárok részéről. Van benned egy nagy „elegem van, hagyjanak a francba” érzés. Emiatt lehangolt vagy, nyomasztanak az elvárások, a végeláthatatlan feladatok, az őrült hajtás, tanulás, mintha versenyistálló lenne az iskola, és még ez a karácsonyi átszellemülés is... micsoda badarság, csak papolnak róla... Rosszul érzed magad ettől az egésztől.
Van ez így.
Nagyon szívesen segítenék neked, ha tudnék, de ehhez nekem is érdemes lenne tudnom pár dolgot, ezért három kérdésem lenne feléd:
Az első, hogy milyen iskolába jársz, gimnázium, vagy szakközép, állami vagy esetleg egyházi suli? Mit értenek ez alatt a suliban, hogy karácsonyi átszellemülés?
Mit értesz az alatt, hogy kullogó fejűvé leszel a vidámság helyett, és egyébként pontosan mit jelent az amikor azt írod, hogy lehangolt vagy és rosszul érzed magad?
A harmadik kérdésem pedig az hogy a mi a kérdés? :-) Itt a fórumon az a szokás, hogy a hozzászólók, miután elmondják a problémájukat megfogalmaznak egy kérdést, amire én megpróbálok kielégítő választ adni. Szóval igazából miben szeretnél tőlem segítséget kérni, ha szeretnél?
Kérlek válaszolj ezekre és akkor én is mindenképpen megpróbálok segíteni neked, amiben tudok!
Addig is fel a fejjel, kitartást! ...és különben is, hol van még karácsony...
Szeretettel várom válaszod!
Üdvözlettel:
Laci


Kedves Laci! Én egy 17 éves srác vagyok. Próbálok folyton pozitív lenni de a suliban a tanárok folyton hajtanak. Lehangoltá...
Bandesz
2013-11-27
Kedves Laci!

Én egy 17 éves srác vagyok. Próbálok folyton pozitív lenni de a suliban a tanárok folyton hajtanak. Lehangoltá vagyok és rosszul is érzem magam.
Az osztálytársakkal és néha más osztályokkal szemben is nevezzük úgy hogy versenyeztetnek.
Most pl. azt nyomatják hogy szellemüljünk át karácsonyi hangulatra...de hogy? Ők nem azt csinálják amit amúgy tőlünk elvárnak.....
így csinálnak kullogó fejú embereket belőlünk amúgy meg vidám gyerekekből.....
kecskes laszlo
2013-03-01
Kedves Sorcerrer!
Először is elnézésedet kérem, hogy ilyen sokáig nem válaszoltam, de a múlt hét óta problémák vannak az e-tanácsadás fórum technikai hátterével, másrészt pedig az elmúlt napokban külföldön voltam. Megértésedet köszönöm.
Az első kérdéseddel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy ez a mentalitás a magyar népre különösen jellemző. Van is egy ilyen mondás: „Ha megdöglött a tehenem, akkor a szomszédé is dögöljön meg.” Sajnos ez a hozzáállás igen jellemző sok emberre, ugyanis „legjobb öröm a káröröm, mert abban nincs irigység”, tartja a mondás. Ebből a mondatból is látszik, hogy milyen lelkület uralkodik sok magyar (és persze azért más nemzetiségű) emberben. Ennek vannak történelmi okai, hogy a mi népünkre miért jellemző ez ennyire, de ugyanakkor ott van a személyes gyarlósága is az embereknek, vagy a személyes kudarca, csalódottsága, irigysége, mert neki esetleg nem adattak meg azok a lehetőségek vagy körülmények, amik másokat a sikerhez hozzásegítenek.
Egy ember csak akkor tud mások örömének örülni, ha szereti azt a másik embert. Mert ha szeretünk valaki, akkor arra kiterjesztjük az énünket, vagyis az énünk, az életünk részévé válik. És például ezért érezzük azt, amikor egy szeretett embert elveszítünk, mintha egy darabot tépnének ki a szívünkből. Ha nem tudjuk egymást szeretni, akkor nem is tudunk a másik örömének örülni, mert az ő sikerét, boldogságát nem érezzük a sajátunknak, inkább irigyek leszünk rá.
Én Szerbiában nőttem föl, és láttam, hogy a szerbek mennyire mások ebben a magyarokhoz képest. Náluk igen erős a nemzeti öntudat és az összetartozás érzése (no persze ennek vannak negatív oldalai is), de minden esetre sokkal jobban tudnak örülni egymásnak, egymás sikerének, mint mi. Többek között ezért is jobban a szerbek hozzánk képest a csapatsportokban: foci, kosárlabda, stb. Ránk, magyarokra jellemző, hogy nem tudunk örülni a szomszédunk sikerének, mert nincs meg bennünk az az egészséges nemzeti öntudat, hogy ha egy magyar sikeres, akkor az az én sikerem is. Hol vannak már pl. azok a ’48-as hősök, akik az életüket adták a hazáért. Ők meghaltak azért, hogy más magyaroknak jobb legyen. Ilyen szerető és hazaszerető lelkület sajnos már nagyon kevés van. Legtöbb ember csak a saját személyes sikerét és jólétét tudja szem előtt tartani és mindenkin átgázolva megvalósítani azt. Persze azért vannak még úgynevezett jó emberek a magyarok között is, de sokkal több ilyen ember kellene.
Az, hogy sok emberben miért nincs meg a kellő akaraterő ahhoz, hogy jól boldoguljon az életében és „megcsinálja a maga sikerét”, ez sok tényezőtől függ. Ezt a jelenséget megint csak szét lehet bontani egyéni és társadalmi okokra, de ez már jóval összetette probléma, mint a fenti. A mai társadalomban talán nem tanulnak meg eléggé küzdeni a fiatalok, meg aztán eltűntek a régi jó alternatívák az életre: tanulás, munkahely, otthon, házasság, családalapítás, életcél, értékrend és „boldogan élünk, míg meg nem halunk”, ez hiányzik. A mai fiatalok többsége nem tud magával mit kezdeni, mert nem látja maga előtt célként ezeket, és más dolgokat sem. Azt mondják a társadalomkutatók, hogy sok mai fiatal hihetetlenül éretlen a felnőtt életre még 30 éves korában is. Nem tudnak elköteleződni hivatás és tartós párkapcsolat (házasság) mellett, és csak sodródnak az árral. Ennek végső soron nagyon leegyszerűsítve az az értékválság az oka, ami a felvilágosodás korában a keresztény Európa fölbomlásával indult el, és ami a mai ultraliberalizmusban csúcsosodik ki. Magyarul miután már minden hagyományos értéket és életformát kiirtottunk magunk körül, a soha nem látott nagy „szabadságunkkal” egyszerűen képtelenek vagyunk mi kezdeni, mert nem tudjuk használni, senki nem tanított meg rá… Eltűntek a jó életminták. Persze itt is vannak kivételek, és hát szerencsés helyzetben vannak azok, akik a családjukból megkapják ezeket, de még az sem garancia a sikerre.
Még egy harmadik jelenségre is jól rátapintottál, ami szintén része az értékválságnak: ez pedig a negatív identitás. Mit jelent ez? Azt, hogy egyes emberek csak mások negatívumait hangsúlyozva tudják magukat attól jobbnak definiálni. Tehát én akkor érzem jónak magam, ha mást lealázok, és akkor hozzá képest már könnyű jónak lennem. Tehát önmagam identitását csak mások vélt vagy valós negatívumaihoz képest tudom meghatározni. Ez elég szánalmas, de nagyon kényelmes megoldás azok számára, akik nem szeretik túlzottan megerőltetni magukat annak érdekében, hogy ők maguk hozzanak létre igazi értéket az életük folyamán.
Talán ezekkel a kis magyarázatokkal tisztább kép alakult ki benned a körülötted tapasztalt problémákkal. Fontos, hogy ne csüggedj el, amikor ezeket látod, hanem élj úgy, hogy rákérdezzenek az életedre az ember: Te miért vagy más, mint a többiek? Neked honnan van ilyen többlet az életedben? Mutass példát a saját életeddel, és a többieket pedig buzdítsd nagyobb bátorságra, határozottságra, elköteleződésre a fontos értékek iránt.
További szép és hasznos munkát kívánok Neked!
Üdvözlettel:
Laci


Kedves Laci! Azzal kapcsolatban szeretném kikérni a véleményedet, hogy mit gondolsz, miért nem képesek az emberek örülni m...
Sorcerrer
2013-02-18
Kedves Laci!

Azzal kapcsolatban szeretném kikérni a véleményedet, hogy mit gondolsz, miért nem képesek az emberek örülni mások örömének? Miért irigykednek a legtöbben a másik embert ért pozitívum miatt, és tölti el sokszor megelégedéssel, ha valami rossz éri?
Azt veszem észre, hogy sokszor az emberek nem rendelkeznek kellő akaraterővel, hogy változtassanak az életükön, azt várják, hogy a sült galamb a szájukba repülön, hogy majd magától történjen velük valami jó, de ők ezért nem akarnak/képesek tenni, ugyanakkor irigykednek más sikereire/örömeire, negatívumok hangoztatásával próbálják csökkenteni annak értékét, mert bár ők maguk is szeretnének sikeresek lenni, szeretnék, hogy örömök érjék őket, de nem tesznek érte semmit. Miért hiányzik ez oly sok emberből, hogy legalább pár kezdőlépést tegyen a boldogsága felé, hiszen ez emberi mivoltunk esszenciája? És ehelyett miért panaszkodnak állandóan?
kecskes laszlo
2013-01-15
Kedves Andi!
Az, hogy te valakinek a pozitív hozzászólása, véleménye kapcsán tudsz negatív oldalt is megvilágítani, az bizonyos mértékig tényleg a józan, reális gondolkodást segíti elő akár egyénileg akár közösségileg. A baj mindig abban van, hogy ha ez túlzó méreteket ölt, és már számodra is zavaró lesz, és ahogy mondod nem tudsz ellazulni tőle.
Hogyan jutottál ide? Lehetőségek:
Lehet, hogy arról van szó, hogy a józannak, reálisnak hitt gondolkodásod valami életesemény folytán egy pesszimista gondolkodásba hajlott volna át? De az is lehet, hogy túl sok fiatalosan, szeleburdian, és kicsit felelőtlenül optimistán gondolkodó ember vesz körül mostanában, akik téged önkéntelenül is a reálisan gondolkodó felnőtt szerepkörébe emelnek, és ebbe annyira belelendültél, hogy végül azon kaptad magad, hogy te vagy az, aki mindig csak a negatív oldalt világítod meg és már-már furcsa és nyomasztó számodra is, hogy mindig ebben a szerepben találod magad. Mit gondolsz? Az is lehet, hogy felnőtt, felelős családanyaként kinőttél már, vagy ne adj Isten „kiégtél” már a „nagyokat ötletelünk, álmodunk, (és aztán nem lesz belőle semmi)” fiatalos életérzéséből? Vagy valami egészen másról van szó és sokkal mélyebb lelki gyökerekből fakad a negatív gondolkodás előtérbe kerülése? Pl. valami súlyosabb negatív tapasztalat: csalódás, kiábrándulás, törés, kiégés? Vagy félelem az új dolgoktól, új ötletektől, a változástól? Félelem attól, hogy az új ötlet megvalósításában neked is ki kell venned a részed? Vagy csak mivel neked mostanában nem nagyon jutott ki az „egy méterrel a föld fölött járás” érzéséből, ezért észrevétlenül, megbúvó kis irigységből, másokat is igyekszel gyorsan a „földre irányítani”, nehogy azt gondolják, hogy az élet fenékig tejföl? Mit gondolsz?
Lehet hogy teljesen rossz felvetéseket adtam. Bocsánat ha kicsit provokatívnak tűnt egyik-másik, egyáltalán nem annak szántam. Ez csak gondolatindító akart lenni ahhoz, hogy meg tudd magadban keresni a gyökerét a zavaróan negatív gondolkodásnak. Ezzel próbálj meg kicsit dolgozni magadban, hogy honnan ered mindez, mikor kezdődött, mik lehetnek az okok, miben zavar ez téged igazán, stb.
Nézzük a pozitív gondolkodást. A pozitív gondolkodással kapcsolatban kicsit keresgéltem, de tulajdonképpen „new age”-s honlapokon és könyveken kívül nem találtam mást. A „pozitív gondolkodás” kifejezés egy tipikusan az ezoterikus és agykontrollos terület szóhasználatában jelenik meg. Azt gondolom egy keresztény beállítottságú embernek, mint amilyen te is vagy, nem ezek az irodalmak a mérvadók. Az pozitív gondolkodás fogalma a „new age”, de főleg az agykontroll területén röviden összefoglalva azt jelentik, elméleti síkon, hogy „minden úgy jó, ahogy van, és ahogy történik, csak meg kell látni benne a pozitívat”, gyakorlati síkon pedig különböző, az egyén akaratának megfelelő, pozitív mantrák ismételgetését jelentik, ami az ismételgetett szavak bevonzó erejében való misztikus hittel áll kapcsolatban. Ezekkel, én személy szerint, nem értek egyet, de erről most bővebben nem írnék, mert nyilván nem ez a téma. De gondolom, hogy amikor a pozitív gondolkodásról kérdeztél eredetileg nem az ezoterikus és agykontroll irodalomra gondoltál. Egy keresztény embernek, a fent említettekhez képest, mást jelent a pozitív gondolkodás. Pontosabban más alapokon gondolkodik egy keresztény pozitívan. A keresztény pozitív gondolkodás Isten irgalmába és Jézus megváltó kegyelmébe vetett hiten alapszik. Legfőképpen azon, hogy Isten mindenhatósága abban mutatkozik meg, hogy a legrosszabb dolgokból is (amelyek nem Isten akarata szerint történnek) ki tudja hozni a legjobbat, és ezt meg is tapasztalhatjuk, főleg ha kellő hittel kérjük azt. Ehhez a legtalálóbb bibliai ige: „Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik...” (Róma 8, 28a)
Szóval a pozitív gondolkodáshoz vezető út, azt gondolom, a lelkünkben, a hitünkben és bizalmunkban való rendrakáson keresztül vezet.

„Szerinted van rá esély, hogy olyan technikákat sajátítsak el, melyekkel boldogabb lesz (ugyanaz) az életem?”
Erre a kérdésre először is egy másik fórumtémában írt korábbi hozzászólásomból idéznék:
„Amikor valami betegségünk van akkor két dologra összpontosíthatunk:
1.megszüntetjük a betegség tüneteit, amelyek láthatóak, érezhetőek, stb. pl. beveszünk egy fájdalomcsillapítót
2.megszüntetjük a betegséget magát, és ennek következtében majd a tünetek is el fognak múlni, pl. antibiotikumot szedünk, ami eltünteti a szervezetünkből a betegség okát.”
Hogy még világosabb legyen a példa a saját bőrömön is elmagyarázom: Én születésemtől fogva asztmás vagyok. Kétféle gyógyszerem van (mindkettőt szájon át történő befúvásos tubus egy szájba vehető pipával ellátva) szinte teljesen ugyan úgy néznek ki. Az egyik a tünetre hat: amikor fulladok akkor beszippantom és pár másodpercen belül elmúlik a fulladás, de amikor kimegy a gyógyszer hatása a fulladás könnyedén visszatérhet. A másik magát a betegséget gyógyítja, ezt rendszeresen kell fújogatnom a tüdőmbe, hogy meggyógyuljak, amikor ezt rendszeresen használom, akkor egy idő után már teljesen tünetmentes leszek és egyáltalán nem is kell a fulladás elleni másik gyógyszert használnom.
Mit akarok ezzel mondani? Kicsit nyersen magyarázom most el:
Úgy látom az ilyen „tanuljunk meg technikákat a pozitív gondolkodásra” című történet és ehhez hasonló dolgok a lelkileg beteges életünk tüneteinek eltüntetésére összpontosít, de nem oldja meg a valódi problémát. Attól, hogy megtanulsz valamilyen technikát a pozitív gondolkodásra, nem lesz boldogabb az életed, vagy lehet hogy úgynevezetten „boldogabb” lesz , de nem lesz „boldog”. Ha érted mire gondolok... Szóval a „boldogabb lesz az életem” és a „boldog lesz az életem” között lényegi különbség van. Pont olyan különbség, mint a tünet kezelése és a betegség kezelése között. Vagy mint a repedezett és omladozó ház falának betapasztása, hogy ne nézzen ki csúnyán, és a repedezett és omladozó ház helyett új, erős ház építése közötti különbség. Érted: „jobb lett a ház állapota” és „a ház jó” között nagy különbség van.
Szóval lehet az életünket is ilyen-olyan módszerekkel javítgatni, tatarozgatni, tapasztgatni, ami nem biztos hogy rossz, sőt sok esetben javíthat a helyzeten, de fontos tudnunk, hogy ahhoz hogy boldog legyen az életünk ezek a technikák és bölcs gondolatok mellett alapjaiban kell jónak lennie az „épületnek”. Hogy mitől lesz „boldogabb” helyett konkrétan boldog és alapjaiban jó az életünk arra én csak keresztény választ tudok adni, amit ezen a fórumon nem tehetek, meg csak privátban.

Gondolom, amikor a technikákkal kapcsolatos kérdésedet feltetted, akkor nem erre gondoltál, vagy nem erre a válaszra számítottál. Elnézést kérek. :-) De fontosnak tartottam ezt tisztázni. Szóval lehet ilyen technikákat tanulni, vannak ideológiailag semleges pszichológiai alapúak, amelyek nem is annyira technikák, mint inkább önismereti és mentálhigiénés tanácsok, és vannak a konkrét technikák, amelyek szinte kivétel nélkül a „new age” áramlat valamely ágához kapcsolódnak, ahogy azt fentebb is érintettem.
(Amit tudnék javasolni irodalomként a pozitív gondolkodásra az elméleti könyvek helyett, az inkább a szentek életének regényes feldolgozásai. Pl. mikor sok évvel ezelőtt nyáron lábtörést szenvedtem, akkor Assisi Szent Ferenc regény formájában megírt életét olvastam el és hihetetlen lelkierőt jelentett az, ahogyan Ferenc, a szó legjobb értelmében felszabadult, optimista, reménykedő jellemét megismertem. Ilyen lehet még Szent Rita, vagy Lisieux-i Szent Teréz élete és sokan másoké is.)

Hát egyenlőre ennyi. Tudom, nem sok konkrétumot írtam, de ha válaszolsz a kérdésekre, akkor már konkrétabban foglalkozhatunk a problémával.
Addig is próbálj meg egyszerre reálisan és pozitívan gondolkodni.
Szeretettel:
Laci

Kedves Laci! Sokszor érzem úgy, hogy a negatívabb dolgokat hamarabb észreveszem, mint a pozitívakat. Mikor másokkal beszélge...
hegylako86
2013-01-11
Kedves Laci!

Sokszor érzem úgy, hogy a negatívabb dolgokat hamarabb észreveszem, mint a pozitívakat. Mikor másokkal beszélgetek, és valaki egy méterrel a föld felett van, vagy egyszerűen csak egy jó ötlete van, vagy örül valaminek, nekem rögtön az jut eszembe, hogy vajon meddig örülhet?, mik a veszélyei az ötletnek?, stb. Sokáig úgy gondoltam, hogy ez a szkeptikus hozzáállás egyfajta realitást ad az életnek, és örülök is, hogy tudom látni a dolgoknak mindkét, poz. s neg. oldalát, DE ..
Néha teljesen rám telepedik ez az érzés, és nem hagy boldognak lenni. Egy barátnőm ajánlott egyszer egy könyvet, aminek valami ilyesmi a címe, hogy pozitív gondolkodás. Nem tudod, melyik lehetett az? Vagy tudsz Te is ajánlani egyet, amit érdemes elolvasni?
Szerinted van rá esély, hogy olyan technikákat sajátítsak el, melyekkel boldogabb lesz (ugyanaz) az életem??
Kösz a választ.
Andi.

Hozzászólás hozzáadásához REGISZTRÁLJON vagy LÉPJEN BE rendszerünkbe
2018-02
Ke Sze Csü Szo Va
1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728