Konferencia Újkígyós történeti értékeiről
Betűméret állítása:

Konferencia Újkígyós történeti értékeiről

A Békés Megyei Levéltár A múlt máig ható folyamatai - értékalapú történeti kutatások című konferenciasorozatának következő, kilencedik állomása Újkígyós volt. A konferenciasorozat keretében a levéltár munkatársai és a helytörténészek a nagyobb Békés megyei települések történetét vizsgálják, arra keresve a választ - egyebek mellett - hogy az adott településen és környékén milyen gazdasági, társadalmi előzményekre építve lehetne a gazdaságot fejleszteni.

Szebellédi Zoltán, Újkígyós polgármesterének megnyitója után Szatmári Imre, a Békés Megyei Múzeumok igazgatója régészként Újkígyós és környékének történetét foglalta össze a kezdetektől a Rákóczi-szabadságharc végéig. A környék már i. e. 6. évezredtől, az őskőkortól kezdve lakott volt, ennek eredményeként Újkígyós területén eddig 296 régészti lelőhelyet, Szabadkígyós területén pedig 166 lelőhelyet tártak fel. Dr. Szatmári Imre is vezetett ásatást Újkígyós határában. A középkorban egy Kígyós nevű település létezett, mely a mai Szabadkígyós délkeleti részén feküdt. A középkori falu történetét 1398-től, az írásos források első említésétől körülbelül 1680-ig számíthatjuk, akkor ugyanis végleg elpusztult.

 

Harangozó Imre, az Ipolyi Arnold Népfőiskola elnöke Újkígyós néprajzi örökségét vette számba. 1814-ben száz dohánykertész család bérleti szerződést írt alá Wenckheim József Antallal, a földesúrral, ezt az eseményt tekinthetjük Újkígyós újjáalapításának. Wenckheim József Antal Szeged környékéről hívott ide telepeseket, ezzel magyarázható, hogy az újkígyósiak többsége római katolikus vallású és az idősebbek az ö-ző nyelvjárást használják. Újkígyós lakossága etnikai szigetet képezett, hiszen a szomszédos települések közül Békéscsabán szlovákokkal, Kétegyházán románokkal érintkeztek. Ezért sok mindent megőriztek az ősi szokásokból. A régi újkígyósi öregek szerint például a település jeles búcsúsvezére Jézuskás Matyi bácsi az „elhívottak", amolyan „tudományosok" örököseként, egész Eurázsiában ismert hagyomány szerint, maga is foggal született.

 

Erdész Ádám, a Békés Megyei Levéltár igazgatója a dél-alföldi dohánykertész települések 19. századi történetét mutatta be. A dohánykertész községeket két hullámban alapítottak Magyarországon, az 1810-es években, illetve az 1840-es években. A mai Békés megye területén ilyen település volt Újkígyós mellett többek között Almáskamarás és Kisiratos. A telepesek általában 20 hold földet béreltek az uradalomtól, ebből 5 holdon kötelesek voltak dohányt termeszteni, melyet az uradalom értékesített.

A dohánykertész települések a jobbágyfelszabadítás, előnyét nem élvezték, mivel a jobbágyok által művelt föld állami kártérítés mellett a jobbágyok tulajdonává vált, ellentétben a bérlőknek saját maguknak kellett megváltaniuk a földjeiket. Az újkígyósiak 1884-ban vásárolták meg a földjeiket egy hatalmas összegű bankkölcsön segítségével, melyet két évtizedig törlesztettek utána. Az előadó meglátása szerint a dohánykertész községek múltja egyrészt jó alapot teremthet munkaigényes mezőgazdasági kultúrák, így a dinnyetermesztés vagy a fóliázás elterjesztéséhez, másrészt máig érezhető az az apáról fiúra öröklődő összetartás, mely a telepítés és a földek megváltása során alakult ki a lakosok között.

Kategória: Könyv, kultúra

2018-02
Ke Sze Csü Szo Va
1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728